Átírta a gengszterek fogadóját

Erre a kérdésre keresi a választ a Bivaly-szuflé című tragikomédia. A történet valahol az ukrán-osztrák határon játszódik napjainkban. Miután négy gengszter végrehajtja a nagy balhét, egy kis falu határában lévő elhagyatott, felújításra váró egykori fogadóban kénytelenek meghúzódni egymillió euróval gazdagabban.

Egyiküknek fel kell épülnie súlyos sérüléséből, a banda feje pedig a vendéglő nyújtotta lehetőséget látva elérkezettnek érzi az időt, hogy a bűnözői létet hátrahagyva új életet kezdjen. Persze egy alvilági figura számára a tiszta lappal való újrakezdés nem épp könnyű feladat. Az eredeti és ötletes alapsztori a dán filmművészet egyik kiemelkedő író-rendezőjének, Anders Thomas Jensennek köszönhető, aki 2000-ben forgatott remek filmet a történetből.

A hazai mozikba kissé megkésve, 2008-ban érkezett meg a Gengszterek fogadója címre keresztelt alkotás, és a Bivaly-szuflé írója, Parti Nagy Lajos bevallottan merített a dán eredetiből. A cselekményen és a karaktereken természetesen történtek kisebb-nagyobb változtatások a magyar, színpadi átiratban, ami összességében méltó utódja lett a filmes alapanyagnak.

A Bivaly-szuflé négy gengsztere egy elhagyatott fogadóban lel menedéket az őket üldözők elől, idővel aztán mindannyian átértékelik eddigi életüket. Az előadásban keveredik a dráma és a humor (Fotó: JMSZK)

A kétfelvonásos Bivaly-szuflét öt színész kelti életre a Jászai Mari Színház előadásában: a hazai mozgóképes világ legendás párosa, Scherer Péter és Mucsi Zoltán, továbbá Katona László, Kovács Krisztián, valamint az öt (!) eltérő szerepben brillírozó Horváth Lajos Ottó. Az eseményeket leginkább a bűnbanda vezetője, Pepets (Scherer) irányítja, ő az, akiben megfogan a jó útra térés gondolata, majd pedig a tettek mezejére lép a nagy cél megvalósítása érdekében.

Pepets karaktere remekül felépített, nála tökéletesen nyomon követhető a személyiségfejlődés, neki valóban elhisszük, hogy elege lett a gengszterkedésből. A többiek, a sérülést elszenvedő alkoholista Kapauer (Mucsi), illetve a homoszexuális szerelmespárt alakító Macila (Katona) és Kiscián (Kovács) inkább csak sodródik az árral, a motivációik olykor homályosak. (Egyébként külön piros pont jár a Mucsi és Scherer Kapa-Pepe duóját idéző Pepets, illetve Kapauer névválasztásért.) Idővel a színdarab megismerkedett minket mind a négy rosszfiú múltjával, problémáival, ezáltal élővé, egyre inkább emberközelibbé válnak a figurák, egyúttal súlyos társadalmi kérdéskörök is felszínre kerülnek.

A Bivaly-szuflé erős drámai vonásait nagyszerűen ellensúlyozza a színpadon végig jelen lévő fekete komédia és a már-már abszurd humor. Parti Nagy Lajos szlenggel, argóval, no meg a zsánerből adódóan szükségszerű trágársággal átitatott szellemes dialógusai számos vidám pillanatot eredményeznek. A színészek mindannyian kifogástalan teljesítményt nyújtanak, mégis kiemelném Horváth Lajos Ottót,  aki ugyan mellékszerepekben tűnik "csak" fel, de a bogaras öregasszonytól kezdve a korrupt polgármesteren keresztül egészen a rideg maffiafőnökig bezárólag egyaránt emlékezeteset alakít. 

A Bivaly-szuflé messze túlnő az ismert kommersz gengsztertörténeteken, hiszen feltárja a hivatásos banditák emberi oldalát és lelkivilágát, miközben tragikomikus hangulatban kínál bűnös színházi élvezetet a közönségnek.