Rendhagyó felolvasás a tulajdonról

Az est nem a szokványos író-olvasó találkozók menetrendjét követte, és a rendezvény nevével ellentétben nem is klasszikus értelemben vett előadást hallhatott a közönség: a prózaíró a néhány hete megjelent Megy a világ című kötetéből olvasott fel egy hosszú részletet. Az egyszerre drámai és némiképp ijesztő első mondatokat - "Utoljára vagyok itt. Utoljára állok önök elé, hogy megtartsak egy előadást." - fokozta, hogy az író lekapcsolta a villanyt a teremben, majd egy húsos kampót és egy hatalmas maszkot akasztott az egyik fogasra.

A performansszal felérő felütés után vette kezdetét a felolvasás, amelyben a szövegbeli beszélőnek - megbízása szerint - a tulajdonról kellett beszélnie. A prózai én - akinél a gyerekkori birtoklás örömét felnőttkorában a tulajdonlás utáni éhség váltotta fel - az egyik pillanatról a másikra elkezdett elhatárolódni mindentől, ami az övé. 

Fotó: Gáspár Gábor

A három részre tagolódó előadás első és utolsó szakasza a tulajdonlás mellett létfilozófiai kérdéseket járt körbe, míg a középső egy postai várakozás körülményeit írta le részletesen. A felolvasás-előadás után az író készségesen dedikálta könyveit, az elhangzott szöveg súlyáról pedig mindent elmond, hogy még nagyjából tíz perccel a befejezés után is szinte kővé változva állt az egyik pad tetején egy egyetemistakorú lány.

Az est nem a szokványos író-olvasó találkozók menetrendjét követte, és a rendezvény nevével ellentétben nem is klasszikus értelemben vett előadást hallhatott a közönség: a prózaíró a néhány hete megjelent Megy a világ kötetének A Théseus-általános című szövegéből olvasott fel.

Az egyszerre drámai és némiképp ijesztő első mondatokat - "Utoljára vagyok itt. Utoljára állok önök elé, hogy megtartsak egy előadást." - fokozta, hogy az író lekapcsolta a villanyt a teremben, felmutatott egy Labyrinthos feliratú táblát, majd egy húsos kampót és egy Minótauruszt ábrázoló maszkot akasztott az egyik fogasra. A görög mítoszt felidéző, performansszal felérő felütés után vette kezdetét a felolvasás, amelyben a szövegbeli beszélőnek - megbízása szerint - a tulajdonról kellett beszélnie.