Versenyfutás az idővel

Az elvált édesapa két gyermekét neveli egyedül, a tíz és tizennégy éves kiskamaszokról lemondott az édesanyjuk, intézetbe adta volna őket. Ottó boldogan vette magához a gyerekeket, akik korábban anyjuknál voltak. Csakhogy közbejött egy baleset, ami áthúzta minden számítását.

Nyári Ottó Attila és gyermekei nem tudnak megbirkózni egyedül a nehézségekkel, félő, hogy a gyerekek intézetbe kerülnek (Fotó: Gáspár Gábor)

- Favágáson dolgoztam egy vállalkozónál, amikor egy fa rádőlt a lábamra. Kórházi kezelés, műtét várt rám és pár hónapig még nem jövök rendbe teljesen az orvosok szerint. Ráadásul, mint utóbb kiderült, a munkaadóm nem jelentett be, így nem kapok táppénzt. Albérletben lakunk, ma már itthon lábadozom, de nagyon nehezen élünk. Februárban kaptam először családi pótlékot, a feleségemtől gyermektartást csak bírósági per után remélhetek. Sok jó szándékú ember van, ismerősök, barátok, rokonok, akik segítenek, hogy talpon maradjunk, de folyamatosan erre sem számíthatunk. Az édesapám él, beteg, így rá és egyébként testvéremre sem számíthatok. A gyámhivatal azonban sürgeti, hogy megoldást találjunk. A régi munkahelyemre ezek után már nem megyek vissza, új lehetőség viszont van kilátásban, amint meggyógyulok - mondja az édesapa, akinek egyébként nincs szakmája, nyolc általánost végzett, mindig betanított munkásként dolgozott. Két felnőtt gyermeke is van, ők nem vele élnek.

Minden vágya neki és a gyerekeknek, hogy együtt maradhassanak. Ha nehezen is, de biztosan meg tudnak majd élni, amint az édesapa újra munkába állhat. Addig azonban még sok nehézség, álmatlan éjszaka várhat rájuk.