Művészek és jó barátok - Láng Tibor és Szabó László Zoltán kiállítása

A közös kiállítás ötlete Láng Tibor fotós életmű-kiállítása apropóján merült fel, csakhogy a kiállítóterembe kívánkoztak még az alkotó barátja, Szabó László Zoltán kisplasztikái is, színesítendő a tárlatot. A két képzőművész alkotásai jól egészítették ki egymást. Közös az alkotókban, hogy mindketten idős emberek, akik azonban hetvenes-nyolcvanas éveik derekán is nyitottak az újra, kísérletező kedvük, alkotóerejük nem csökkent a múló évekkel. A tárlat egyik rejtett érdekessége, hogy Láng Tibor portréképei között szerepel egy, amelyik Szabó László Zoltánt ábrázolja.

Az ajkai művelődési központban Láng Tibor fotós (balról) és Szabó László Zoltán szobrász együtt mutatkozott be közös tárlatukon (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

A megnyitón két zeneiskolás, Vincze Anna és Tóth Zsófia szerepelt, majd Kovács Norbert Cimbi méltatta az alkotókat. Szólt életútjukról, rangos elismeréseikről, sokszínű tevékenységükről. Mint mondta, Láng Tibor Csokonai-életműdíjas, MAFOSZ-aranydiplomás fotóművész, Veszprém város Pro Meritis-díját kétszer kapta meg, birtokosa a Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozatának, Veszprém megye Pro Comitatu-díjának, és számtalan szakmai elismerésnek. Alapító tagja, hosszú éveken át vezetője, nyolcvanadik születésnapja óta művészeti vezetője a Bakony Fotóklubnak, kezdeményezője és vezetője a Pannónia Fotóművészeti Fórumnak, tiszteletbeli tagja a Győri Fotóklubnak, Alapító tagja a Montázs Fényvarázsló Szeniorok Társaságának.

Szabó László Zoltán fafaragóként két nagy díjat tudhat magáénak: 1995-ben Király Zsiga-díjat kapott, 2001-ben pedig kiérdemelte a Népművészet Mestere címet, amely ezen a területen talán a legmagasabb szakmai kitüntetés. 2010-ben Ajkán Alkotói Díjat kapott. Két éve tagja a Veszprémi Művész Céhnek, rendszeresen részt vesz egyéni és kollektív kiállításokon.

- Két olyan művészeti terület jelenik itt meg, amely talán nincs túl közel egymáshoz, hiszen az egyik az elkapott pillanatok művészete, a másik pedig a hosszú, kitartó szorgalomé. Egy szép naplementét, egy érdekes jelenetet, egy kompozíciót észrevenni és egy pillanat alatt elkapni, azt gondolhatnánk, hogy viszonylag egyszerű dolog. Egy pillanat műve lehet persze egy kőtömbben vagy egy nagy fatörzsben meglátni azt a művészi formát, amelyet ki lehet belőle alakítani, de abból kiteljesíteni azt, ami végül ide, a kubusok tetejére kerül, az hónapok, néha évek munkája is lehet. Ám a fotósnak is nagy türelemre van szüksége, hogy készen álljon annak a pillanatnak a megörökítésére, amiből kép, műalkotás lesz. Rengeteg elkattintott kép és rengeteg pillanatkeresés jellemzi a fotóművész életét, és nyilvánvalóan sokat is kellett talpalnia értük - mondta Cimbi.

Vallotta, hogy az ő művészete, a tánc és a népzene más műfaj, neki nem kellenek szerszámok, nem kell fényképezőgép. Mégis ugyanazt próbálja megformálni, ugyanazt az érzelemvilágot, ugyanazt a szépséget, az életnek azokat a pillanatait, amelyek a születéstől, az öntudatra ébredéstől gyakorlatilag a halálig épülnek. És ha valaki látott idős táncost, akkor tudja, hogy milyen az, amikor tökéletes harmónia sugárzik a mozdulatvilágból. Valami ilyesmi harmóniát sugároznak ezek a képek, ezek a szobrok. Az Örökös Aranysarkantyús táncos feleségével, Gaschler Beával adott elő egy csokrot az erdélyi település, Murza táncaiból. A kiállítás február 22-ig várja az érdeklődőket.