A természetjárások megszállottja

- Budapest mellett, Budakeszin éltünk, de már egyre inkább elvágyódtunk - kezdi válaszát Mészner Viktor arra a kérdésre, milyen indíttatásból költözött a Bakonyba.

- Azt tudtuk, hogy hegyvidékre szeretnénk költözni, végül számos szempontot figyelembe véve a Bakonyra esett a választásunk. Bár egy ideig vacilláltunk Csesznek és Bakonybél között, a végén utóbbi mellett döntöttünk, nyugodtabbnak és csöndesebbnek tűnt már akkor is. Ezt a döntést azóta sem bántuk meg, avat be a részletekbe a foglalkozását tekintve marketinges, aki csak szabadidejében túravezető.

S hogy honnan jött a túrázás iránti szenvedély? - 1988-ban, amikor bekerültem a középiskolába, a földrajztanárom "fertőzött meg" ezzel. Olyannyira, hogy a középiskola végén, 18 évesen már 9 napos, 160 km-es túrát szervezett a Zemplénben.

Mészner Viktor szabadidejében, hétvégén bakonyi túrákat vezet (Fotó: Orosz Péter) 

Később gyakran túrázott a Bakonyban is, természetesen Bakonybélben is sokszor megfordult, bár akkor még nem gondolt arra, hogy később itt fog élni. A munkahelyemet sem a feleségemnek, sem nekem nem kellett otthagynunk, amikor ide költöztünk, szerencsére távmunkában tudunk dolgozni tovább a mai napig, meséli. Arra a felvetésre, hogyan fogadták a helyiek, azt mondja, számos barátja lett itt, több mint korábban.

A túrákra terelődik a szó, a kezdeteket felelevenítve elmeséli, az első alkalommal csupán egy ember jött, aztán öten, majd heten, és így tovább. A sztenderd túráik 8-18 km-esek, délelőtt indulnak, kora vagy késő délután már újra Bakonybélben vannak. Tavaly tavasszal, az úgynevezett medvehagyma-túrán már több mint 90-en járták be a környékbeli erdőket.

A létszámról azt mondja, hogy hangulatosabb, ha többen vannak, de hatvan-hetven fő felett már megnehezedik a túravezető dolga.

Ősszel és tavasszal többen jönnek, illetve ha négynapos ünnep akad, akkor a második vagy harmadik napra szoktam szervezni a túrát, azok a legnépszerűbbek, magyarázza. Valószínűleg szájhagyomány útján terjedhetett a túrák híre, bár itt-ott szoktak róla információt adni. Akik megfordulnak nálunk, fölkerülnek a levelezőlistára, és onnan már mindig tudják, mikor lesz a következő túra, teszi hozzá.

Jelenleg kétszázan kapnak értesítést. A két és fél év alatt kialakult egy mag, aki rendszeresen jár, a legtöbben Veszprémből, Várpalotáról és Ajkáról jönnek, de néhányan Győrből vagy Székesfehérvárról érkeznek, sőt, akad egy házaspár, akik Szeged mellől, Sándorfalváról is eljönnek, ahányszor csak tudnak.

Az útvonalakat tartalmazó programokat félévre előre adják ki, míg az év utolsó túráját a résztvevők szavazhatják meg. Tavaly bevezettek egy pecsétes rendszert, afféle pluszmotivációként: ha valaki részt vesz egy túrán, pecsétet kap, az év utolsó túráján a három legtöbb pecsétet gyűjtőt ajándékkal jutalmazzák.

Fölvetem, egy idő után unalmas lehet mindig hasonló útvonalakat bejárni, amire úgy reagál: egyrészt mindig igyekeznek új útvonalakat kitalálni, ami Bakonybélből nem nehéz, hiszen minden felől erdők és dombok veszik körül, másrészt ugyanaz az útvonal is teljesen más januárban, mint például nyár közepén, világít rá Mészner Viktor.

Polgári foglalkozását túravezetőként sem hazudtolja meg, így nem csoda, hogy egy-két eszközt bevet a túrák sikeressége érdekében: a résztvevőket mindig megkérdezik a túrákról, és ezen felül is várják a visszacsatolást tőlük.

A túrákon, hogy minél több korosztály részt vehessen, igyekeznek több megállót is beiktatni. Az idei úticélokat júniusig megtervezte már, szerepel köztük egy teljesen új útvonal, áprilisban pedig egy 11 km hosszú medvehagyma útvonalon haladhatnak a természetbarátok.