Örkény Sötét galambja a Játékszínben, Hargitai Iván rendezésében

Fekete fátylaikba burkolózva, gyertyával a kezükben, még utoljára egy tömböt alkotva hallgatják a túlpörgött főorvos hasztalan könyörgését, álljanak be ápolónak, a betegek érdekében. Ők Krisztust szolgálják - válaszolják és szenvedő misztikusok módjára hasmánt földre vetik magukat. Csak az előadás végén, a jeleneteket magunkban újrapergetve válik világossá, hogy a kezdőkép túlfűtöttsége, a kozmikus kétségbeesés is, éppen a maga halálos komolyságával, vélhetően groteszkként értelmezhető.

Ez a szelíd groteszk jellemzi Hargitai Iván remek rendezését, finom humorral láttatja a főhősnő, Glória nővér, civil nevén Ilona körül kibontakozó, alapjában véve hazug, mégis nagyon érdekes világot benne a hétköznapok bohócaival, akik megkötik a maguk kis bizarr alkuit. Az egy és háromnegyed óra alatt, amelyet az előadás szimbolikus keresztformájába ültetve, hogy ne mondjam, keresztre feszítve élünk át, valójában jól szórakozunk és a színészek is élvezik, mindenki több szerepet játszik a darabban, cserélgetik a maszkokat kiváló emberismeretről téve tanúságot.

Mindjárt az első percekben derültséget kelt a vidéki nagyapa groteszk figurája, aki a nagyanya szedett-vedett ruháiba, mackónadrágjába és fejkendőjébe beöltözteti apáca unokáját és kézen fogva hazavezeti. A nővértárs sírásba torkolló kétségbeesett nevetése kíséri a látványt. Valami ilyesmi bujkál a nézőben is, ha belegondol, milyen nevetséges ösztönök és felvett szokások alakítják az életünket, ami lényegében megalkuvások sorozata, küzdelem a boldogságért.

Örkény István 1957-ben írt, ritkán játszott drámája ma is tökéletes szöveg, hiszen az alapvető emberi igazságok, az alapvető kérdések, amelyek főként az emberi kapcsolatok körül forognak - nem változtak. És az embertípusok sem. Az író erkölcsbölcseleti dilemmákat telepít be az úgynevezett „kisvilágba”, kisemberi, kisvárosi viszonyok közé, a munkásszállóra, a késdobáló büfébe, a rendfőnök asszony pesti lakásába. Bár nevetünk a groteszkbe hajló, vicces figurákon, de magunkban siratjuk Glória/Ilonát, az őszinte lelket, aki nem tud megváltozni, szenvedése ezért a romlott világban szükségszerű. De neki legalább van hite, átéli az abszurdum érvényességét. Dobra Mária nagyszerű Glória/Ilona, aki magától értetődően viseli a rá mért megpróbáltatásokat. Űrt teremt maga körül az idegenségével, ebbe a szakadékba mindenki belezuhan, aki próbálja megszerezni.

Ikerlelkek. Szalma Tamás és Dobra Mária a Sötét galambban (Fotó: Gáspár Gábor)

Glória/Ilona vallásos megszállott, ikerlelke, a szerelmeseket kővel dobáló középkorú férfi viszont nemi megszállott, amit próbál leküzdeni, mert mint mondja, lemondott mindenről, ami állati, köztük a testi szerelemről. Mégis kijár a folyópartra leselkedni, s valamiféle kannibalizmussal magáévá teszi Glória/Ilonát. Szalma Tamás megformálásában Rimanóczi rémisztően valóságos figura.

A színészek teljes személyiségükkel reflektálnak a szerepekre.  Így lesz tökéletes rendfőnöknő Bajcsay Mária, aki ennek a civil világban erejét vesztett asszonynak az ellentétét, a dörzsölt Balassánét is eljátssza élvezetesen. Attrakció, ahogyan Máté P. Gábor vasutasa fogcsikorgatva töri magát, hogy elnyerje Ilona kezét, ahogy fésűmuzsikával bohócot csinál magából. Csarnóy Zsuzsanna dévaj humorral mutatja meg a nagyon nő, Lujzi figurája színét és fonákját. Tóth Loon négy szerepben, köztük részegként és Trenka Ivánként örkényi módon játszik, fölényes elmeéllel eltúlozva a figurák groteszk vonásait. Horváth Illés Gusztija tipikus amorózó, szép, vegetatív ösztönlény, akire buknak a lányok. A többiek is: Palásthy Bea, Terescsik Eszter, Perjési Hilda tökéletes összjátékot produkálnak.

Feltétlenül meg kell említeni a díszlettervező Cziegler Balázs kereszt alakban megformált színpadját, amelynek szárai közé ültetik be a nézőket. A kereszt jelkép, ugyanakkor nyomatékosan tagolja a teret, ráadásul olyan hatást ér el ezzel a kereszt szimmetriával, hogy az embernek az az érzése: tükörbe néz. A jelmeztervező Kárpáti Enikő ruhái kicsit retrók, de a rendező elképzeléseivel összhangban mainak is tűnnek.