Egyszülött Fiát adta

Kollár Kálmán karnagyot, a Veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaság művészeti vezetőjét régóta foglalkoztatta a passió; egy nagyszabású, oratorikus jellegű mű, mely kifejezi a nagyhéten történt eseményeket, Jézus virágvasárnapi bevonulásától nagypénteki kereszthaláláig. Nagypénteken több templomban is előadják a passiót, de ő úgy érezte, a magyar nyelvű passiókból hiányzik a harmónia. Így írt ő maga egy művet, a négy evangélium elolvasása után János evangéliumát vette alapul. A passiót január óta próbálta énekkarával, a szólókat a kórus tagjai  Sokhegyi Zsolt, Somos Zoltán, Herczeg Gábor Sándor, Szuromi Miklós, Dobosi Gergely, Tóth Tihamérné, Csizmadia Sándor, Eck Péter  énekelték, a hangszeres közjátékokat Szabó Csilla (hegedű), Szakács Ádám (hegedű), Szakácsné Tarcsay Beáta (mélyhegedű), Páyer Sára (cselló) és Zsilinszky Cecília (zongora) adták elő.

Zsúfolásig megtelt a bazilika a szerdai ősbemutatón, ahol Oberfrank Pál színművész előbb Sík Sándor Keresztútjának XII. stációját mondta, majd Nagy Károly kanonok - aki maga is énekelt a kórusban  - gondolatait olvasta fel. Ő fogalmazott úgy, hogy a passió Kollár Kálmán lelkéből és elmélkedéséből született.

A Veszprémi passió Krisztus nehéz, fáradt lépéseivel kezdődött, hűen tükrözte az utolsó napokban történt eseményeket: azt, amikor Péter háromszor tagadta meg Jézust, amikor a nép dühödten és vérszomjasan kiáltotta, hogy Barabbást bocsássák szabadon, Jézust pedig feszítsék meg. A közérthető, dallamos mű egyszerre megrázó és gyönyörű: megrázó, mert az ember szinte maga előtt látta Jézus szenvedését és gyönyörű, hiszen bár a Megváltó halálával végződik, mégis ott a feltámadás reménysége, az utolsó akkord már ezt hordozza magában, ezt vetíti előre.
Jó volna minden húsvétra így készülni.

A keresztény liturgiának évente visszatérő eseménye a Megváltó szenvedésének és kereszthalálának felidézése. Ennek közösségben előadott, dramatizált, az utolsó vacsorától az eltemettetésig felidézett változata a passió.