Alaszka, Párizs, majd Almádi - beszélgetés Wossala György vitorlázóolimpikonnal

Nehéz volna egy szóval jellemezni a balatonalmádi Wossala Györgyöt. Annyi bizonyos, hogy 1975 óta vállalkozó, turisztikai szakember, olimpikon, világ- és Európa-bajnok vitorlázó, öt gyermek édesapja, kétszeres nagypapa, cipzárszakértő, mellesleg februárban tölti be a hetvenet, de legalább tizenöt évet simán letagadhat.
Wossala Györggyel a balatonalmádi Ramada Hotelben találkozunk. Első telefonos egyeztetésünkkor ebédet beszéltünk meg, de aztán közölte, délben sosem eszik.

- Gyerekkoromban szoktam rá, hogy csak reggel és este eszem. Az időm nagy részét a vízen töltöttem, s oda bizony nem lehetett ebédcsomagot vinni magunkkal. Így ma már ez a természetes életforma nekem - mesélte, majd az étterembe vezet és hellyel kínál.
Még el sem helyezkedünk, amikor megjelenik egy óriási hamutállal a pincérnő. A kezében lévő tárgyat speciálisan pipásoknak alakították ki, főnöke keze ügyében helyezi el. Beszélgetőpartnerem azonnal rágyújt: - Már vagy ötven éve pipázom. Ugyanazt a dohányt szívom, nem változtatok, ezt szoktam meg - közli.

Frissen facsart narancslét kér mindhármunknak, majd az étlapot maga elé veszi, és eldönti, mégiscsak jól  ismeri a konyhát, így segít a vacsora kiválasztásában. Előételnek törkölypálinkában érlelt libamájat ajánl, grillezett almával és burgonyapürével.
Mialatt az előétel készül, arról faggatom, hogy tavaly még az előző kormánytól kapott állami kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatát vehette át, míg néhány hónapja a korábbi vezetőkhöz képest egész más értékrendet képviselő Vitézi Rend Jubileumi Ezüstkeresztjét kapta meg a Magyar Advent-templomban. Ha úgy tetszik, vitézzé avatták 85 társával együtt.

-  Sosem politizáltam, ezért örülök, hogy mindkét oldal elismeri a munkámat. Nem hinném, hogy ezzel elkötelezetté váltam volna bármelyik politikai párt felé, viszont arra büszke vagyok, hogy olyan tevékenységet végzek, végeztem az elmúlt években a sportban vagy más területeken, hogy arra bárki felfigyelt és elismerésre méltónak találta - fogalmaz rendkívül diplomatikusan.


Aztán újabb viszonylag kényes téma kerül elő: az utóbbi években többször is beválasztották a száz leggazdagabb magyar közé. Kérdezem, milyen a pénzzel a viszonya.
- Szemenszedett marhaság ez a rangsor. Valamelyik sajtóorgánum egyébként a napokban e-mailezett, hogy szeretnének újra betenni a legjobb kétszáz közé. Azért is irreális ez az egész, mert ezeken a listákon általában felbecsülik, hogy kinek mennyit érnek a cégei, azonban azt már nem nézik, hogy mennyi hitel van rájuk. Most úgy gondolom, sosem voltam még ilyen szegény. Öt éve újítottam fel a Ramadát, azóta törlesztem a hitelt, és most a gazdasági válság miatt sokkal többel tartozom, mint kezdetben.

Közbevetem, hogy azért a sok pénz egyfajta szabadságot ad. - Vagy rabságot - érkezik a gyors válasz.  Az nagyon idegesítő, amikor kapálok, kapálok, és nincs semmi eredménye.
Aztán arra kérem, idézze fel pályája legérdekesebb pillanatait. Érdekes történet bontakozik ki: vörös diplomát szerzett  Demján Sándorral egy évfolyamban  a vendéglátó-ipari főiskolán, ekkor dolgozott szállodaportásként. Ösztöndíjjal Rómába került, majd hazatérve különböző beosztásokat töltött be az állami szállodaszektorban.

1975-ben vállalkozónak állt: Budapesten egy visszavonuló cipzárkészítő-mester műhelyét vette meg Freinreisz Károly tanácsára és élt belőle hosszú időn keresztül. Kiderül, ha a családban valakinek elromlik a cipzára, hozzá viszik orvosolni a bajt. Aztán számos vendéglátóegységet üzemeltetett, négy évig a Juventus rádió tulajdonosa, majd a Ramada Hotelé.

Ismét más témák felé evezünk, de úgy is fogalmazhatnék: vitorlázunk. Merthogy Wossala György neve gyakorlatilag már egybeforrt ezzel a sportággal. Atlantában 1996-ban 17. helyen zárt az olimpián, soling masters világ- és Európa-bajnok, az idei Kékszalagon második helyen végzett, 2004 óta az Európai Vitorlás Szövetség elnöke.

Két csonka olimpiát rendeztek: 1980-ban Moszkvában és 1984-ben Los Angelesben. Utóbbira esélyem volt kijutni, azonban a politikai helyzet miatt nem sikerült. Az amerikai játékokkal egy időben rendezték meg a Barátság elnevezésű pótolimpiát a szocialista országoknak, és ott harmadik lettem. Mondjuk szerintem, ha a teljes mezőny ott lett volna, feltehetően tízbe sem jutok. Viszont a rendszerváltás után hoztak egy törvényt, hogy az ezen a viadalon elért eredményeket is úgy kezelik, mint az olimpiaiakat, vagyis minden hónapban életjáradékot kapok. Kétségtelenül ez volt életem egyik legjobb üzlete.

Megérkezik a főétel: vajhal rántott zöldségekkel, rákmártással. Pompás az ízkavalkád, közben persze még mindig sportolunk.
- Amikor valaki egy életen át vitorlázik, egy idő után rutinból csinálja. Mondjuk, nem elég csak felmenni a hajóra. Fontos, hogy fizikailag és szellemileg is friss legyen az ember, ezért én rengeteget sportolok. Amíg az idő engedi, kajakozok, de sokat futok, kondizok és úszok is.

Áttérünk a Kékszalagra, ahol az idén egy nemzetközi csapattal kétperces hátránnyal másodikként ért célba. Úgy fogalmaz, nem azért indul évről évre a Kékszalagon, hogy nyerjen. Györgyöt a rekord izgatja. 1955-ben a Nemere II tíz óra negyven perc alatt teljesítette a tókerülő verseny távját. Elámulok, amikor közli, abban az évben ő ugyancsak rajthoz állt a Betyár nevű hajóval.

- Két év múlva újra indulhatnak katamaránok, akkor megint megpróbáljuk a csúcsdöntést. Ezekkel a rohanógépekkel megfelelő szélviszonyok között öt-hat óra alatt teljesíteni lehet a távot. Addig is, jövőre azzal a harmincas cirkálóval indulok el, amivel mindig is szoktam.
Elmagyarázza, ezzel a hajóval semmi esélye a győzelemre, de nem is ez a lényeg. Úgy véli, az az igazi sportteljesítmény, ha valaki az esélytelenség tudatában is bene- vez, és becsülettel körbehajózza a Balatont.

Ha már vitorlázás, akkor szót ejtünk a hajósok babonáiról is. Vendéglátónk kijelenti, szeret minden természeti jelenséget, még a szélcsendet is - ezen mondjuk jót derülünk - , és elmondja, tisztelni kell a természetet.
- Félni sosem félek. Amikor életemben először vitorláztam, apámmal Boglárról Almádiba hoztuk át első hajónkat, borzasztó hideg volt, rettentően fáztam, és ezek után soha többé nem akartam vízre szállni.

De ez sem a félelemről szólt. Még akkor sem volt bennem ilyen érzés, amikor Németországban egy versenyen a rajtnál felborultam egy hajóval, és négy órán át ottfelejtettek a nyolcfokos vízben. Nem fordult meg bennem, hogy meghalhatok. Aztán egy halászhajó ki akart menteni, a kapitány pedig olyan pontosan dobta felém a mentőövet, hogy az majdnem fejen talált. Alig tudtam elhúzni a fejem. A fedélzeten aztán két perc alatt rendbe jöttem néhány korty rumos kávétól. Az viszont már kifejezetten rosszul- esett, hogy ezek után vissza kellett másznom a vízbe felfordítani a hajót. Azt nagyon nem szerettem.

Jövőre tölti be a 70. életévét. Nem udvariasságból mondom neki, simán letagadhat tíz-tizenöt évet. Alig őszül, és a vonásain sem látszik az a hét évtized.
- Nem foglalkozom a halállal különösebben, nem tölti ki a gondolataimat. Az élet rendje ez. Persze nem akarok hosszú ideig szenvedni majd, inkább hirtelen szeretnék elmenni. Viszont akár hiszi, akár nem, a hajamon már sokat gondolkoztam, miért nem őszülök. Szerintem azért, mert mindennap megmosom, és bármivel, ami a kezembe akad.

Talán a rendszeres öntözés tehet neki jót.
A narancsfacsaró sokadszor bőg fel. És máris érkezik az újabb pohár nedű. Ahogy a vacsora végére érünk, ismét rágyújt a pipájára. A füst fátyolként borul ránk. Magamban csodálkozom, a cigaretta füstjét utálom és zavar, ám most nem érzek semmit.


Szemtelenül megjegyzem, negyedik házasságában él, mesélje el, milyen a nőkkel való viszonya.
Frappáns választ kapok, a kora előrehaladtával egyre atyaibb. Aztán komolyra vált és mondja, huszonhat éve él jelenlegi feleségével boldog házasságban. Öt gyermeke viszont szanaszét Európában tanul vagy dolgozik, így nagyon nehéz egy-egy családi ünnepet megszervezni. Be- avat abba is, kifejezetten jó fej az aktuális férjekkel, barátokkal, barátnőkkel, nem akar az esetleges nász akadálya lenni. Így lyukadunk ki oda, hogy egyik apósával is kifejezetten jó viszonyt ápolt, ugyanis imádtak sakkozni.

Az ősei egyébként Alaszkából származnak. Az egyik unokatestvére őrzi a családfájukat és a família történetét. Eszerint az egyik ősapa Alaszkából elutazott Párizsba, ahol ráérzett az éjszakai élet ízére és nem ment haza. Nagyapja már Ausztriában született, innen került Budapestre, ahol a háború előtt a 13-as ügyosztályt, vagyis az építési hatóságot vezette. Édesapja is építőmérnök volt.

A narancslé is elfogy. Indulni készülünk. Utoljára azt kérdem, mit kíván magának a 70. születésnapjára.
- Lábaljunk ki mielőbb ebből a gazdasági válságból. Persze szeretnék minél tovább élni, bár nagy elvárásaim már nincsenek. Jó volna minél tovább vitorlázni is. Láttam én már 86 éves versenyzőt. Azért ezt jó volna megélni.
A pipafüst tovaszáll. A zongorista a sarokban épp szünetet tart. Kezet fogunk és elköszönünk. Elindulok hazafelé, ő marad, hisz ha lehet, a szállodájában lakik. A gazda szeme hizlalja a jószágot  vallja. Ebben pedig nem is kell kételkedni.