Szívvel is szolgálnak

A felszentelendők, Bedy Imre, Holubák Attila, Medveczky Miklós diakónusok meghatottan és várakozással sorakoztak fel a templomhajóban. Dr. Márfi Gyula érsek kikérte a szeminárium rektorának véleményét, alkalmasnak találtattak-e a fiatalok az áldozópapságra. Miután megerősítő volt a válasz, kezdetét vette a szentelési ceremónia. 

A felszentelendőkhöz szólva az érsek példaként az örök főpap, Jézus személyiségét, lelkiségét állította. Jézus Szent Szíve ünnepén az egyház megemlékezik arról is, mondta, hogy az Üdvözítő érzelmes, empátiával megáldott és irgalmas volt, mindamellett, hogy tudott kemény és határozott, szigorú maradni. A keresztény embernek, a pásztornak sem elég az értelem, az akarat hivatása szolgálata betöltéséhez, hanem szívével kell befogadnia a közösséget, ahol szolgál. Példaként idézte, hogy Jézus érzelmeit nem fojtotta vissza, tudott örülni, együtt vigadni másokkal, kiváló humora volt, és a nyájat, amelyet vezetett, szeretetével tartotta össze. 

Kiemelte a lelkipásztor hivatásából az együttérzés, az empátia képességét mint a legfontosabbat. Majd örömét fejezte ki, hogy a felszentelendők valamennyien hitben, lélekben és intellektuálisan is derék emberek, s kérte a híveket és paptestvéreit az imádságra, hogy e szerencsés kegyelmi adottságaikat kibontakoztathassák majdani szolgálati helyükön.A felszentelés az egyházmegye papságának kézrátétellel történő áldásával zárult, majd szentmisével folytatódott, ahol már az újmisés fiatalok áldoztattak. Elsőként szüleiket és rokonaikat, majd az egybegyűlt népes közösséget.