2007.07.03. 02:28
Mennyit ér száz forint?
Balatonalmádi (halmos) - A címben olvasható kérdés többféleképpen válaszolható meg. Adhatunk rá olyat, ami közgazdasági értelmezésű, vizsgálhatjuk a nemzeti bank nézőpontjából, de talán a legérdekesebb, ha az éremgyűjtők szemszögéből kutatjuk.
Utóbbi lehetőség persze adódik magától, hiszen a vasárnap rendezték meg az észak-balatoni érmegyűjtők harmadik találkozóját, amelynek Balatonalmádi adott otthont. Visszatérve a kérdésre: egyértelmű, hogy száz forint az száz forintot ér. Abban az esetben, ha az a bankjegy az 1960-as évekből származó Kossuth-százas, már nyolcszáz forintot is megér a gyűjtőknek. Petőfi-tízforintos 1962-ből négyszáz, 1949-ből már háromezer forint, míg jó állapotú adys 500 forintos 2007-ben ötezer-ötszáz forintba kerül. Azaz a könnyű meggazdagodás útja nem más, mint minél több bankjegyet megőrizni, azokat három-négy évtizedre eltenni, majd többszörös áron eladni. A találkozón hihetetlenül sokan voltak, a termeket és még az alagsort is színültig megtöltötték az ország minden részéből érkező kiállítók, de nem volt ritka a német vagy angol nyelvű társalgás sem. A szakmabeliekkel folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy a találkozón a kiállítók és az érdeklődők is általában gyűjtők. Egyébként nemcsak pénzérméket, képeslapot, hanem első és második világháborús katonai felszerelése-ket, bajonetteket, kulacsokat, kardokat, tőröket is lehetett vásárolni, már akinek volt egy-egy darabra akár több tízezer forintja is. Kiadványok, katalógusok, kitüntetések (a világ szinte minden részről, állami, katonai, szocialista, horogkeresztes, vöröscsillagos) garmadája. Az egyik asztalnál a fővárosból érkezett Kovács Gyulával sikerült beszélnem. A férfi előtt több márkás karóra, arany zsebórák, nyakláncok, arany órafelhúzók voltak.
- Ez egy XIX. századi főúri aranyóra, amelyet egy hölgy viselt a nyakában. A láncon aranykulcsok vannak, az óra drágakövekkel van kirakva. Potom háromezer euró - mondja a tulajdonos. (Hamar kiestem a potenciális vevők közül, mert körülbelül ennyi volt nálam, csak forintban.)
Kiderült, hogy Kovács Gyula 1966 óta gyűjti az aranyérmeket, később az órákat, nyakláncokat vásárolta vagy cserélte gyűjteményébe. Nagyapjának volt egy minimális gyűjteménye, tőle örö-költe ezt a szenvedélyt, de valószínűleg a családban már senki nem folytatja majd.
- Leginkább a Károly Róbert és Mária Terézia uralkodása közötti időszakból származó aranypénzeket gyűjtök - mondja. - Ma már a legtöbb ilyen érméhez árverésen is hozzá lehet jutni. Az 1970-es években 40 ezer forintért vettem egy angyalos Ferdinánd-érmet, ami akkor védett volt, most hozzá lehet jutni 2,5 millió forintért, és nem védett - avat be az érmevilág változásaiba. - Manapság már venni nem igazán tudok, inkább cserélek. Az előbb hoztak ide egy ütős órát, de nincs annyi készpénzem, ezért mondtam a tulajnak, egyezzünk meg, vá-lasszon valamit cserébe.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Ez egy XIX. századi főúri aranyóra, amelyet egy hölgy viselt a nyakában. A láncon aranykulcsok vannak, az óra drágakövekkel van kirakva. Potom háromezer euró - mondja a tulajdonos. (Hamar kiestem a potenciális vevők közül, mert körülbelül ennyi volt nálam, csak forintban.)
Kiderült, hogy Kovács Gyula 1966 óta gyűjti az aranyérmeket, később az órákat, nyakláncokat vásárolta vagy cserélte gyűjteményébe. Nagyapjának volt egy minimális gyűjteménye, tőle örö-költe ezt a szenvedélyt, de valószínűleg a családban már senki nem folytatja majd.
- Leginkább a Károly Róbert és Mária Terézia uralkodása közötti időszakból származó aranypénzeket gyűjtök - mondja. - Ma már a legtöbb ilyen érméhez árverésen is hozzá lehet jutni. Az 1970-es években 40 ezer forintért vettem egy angyalos Ferdinánd-érmet, ami akkor védett volt, most hozzá lehet jutni 2,5 millió forintért, és nem védett - avat be az érmevilág változásaiba. - Manapság már venni nem igazán tudok, inkább cserélek. Az előbb hoztak ide egy ütős órát, de nincs annyi készpénzem, ezért mondtam a tulajnak, egyezzünk meg, vá-lasszon valamit cserébe.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Ez egy XIX. századi főúri aranyóra, amelyet egy hölgy viselt a nyakában. A láncon aranykulcsok vannak, az óra drágakövekkel van kirakva. Potom háromezer euró - mondja a tulajdonos. (Hamar kiestem a potenciális vevők közül, mert körülbelül ennyi volt nálam, csak forintban.)
Kiderült, hogy Kovács Gyula 1966 óta gyűjti az aranyérmeket, később az órákat, nyakláncokat vásárolta vagy cserélte gyűjteményébe. Nagyapjának volt egy minimális gyűjteménye, tőle örö-költe ezt a szenvedélyt, de valószínűleg a családban már senki nem folytatja majd.
- Leginkább a Károly Róbert és Mária Terézia uralkodása közötti időszakból származó aranypénzeket gyűjtök - mondja. - Ma már a legtöbb ilyen érméhez árverésen is hozzá lehet jutni. Az 1970-es években 40 ezer forintért vettem egy angyalos Ferdinánd-érmet, ami akkor védett volt, most hozzá lehet jutni 2,5 millió forintért, és nem védett - avat be az érmevilág változásaiba. - Manapság már venni nem igazán tudok, inkább cserélek. Az előbb hoztak ide egy ütős órát, de nincs annyi készpénzem, ezért mondtam a tulajnak, egyezzünk meg, vá-lasszon valamit cserébe.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
Kiderült, hogy Kovács Gyula 1966 óta gyűjti az aranyérmeket, később az órákat, nyakláncokat vásárolta vagy cserélte gyűjteményébe. Nagyapjának volt egy minimális gyűjteménye, tőle örö-költe ezt a szenvedélyt, de valószínűleg a családban már senki nem folytatja majd.
- Leginkább a Károly Róbert és Mária Terézia uralkodása közötti időszakból származó aranypénzeket gyűjtök - mondja. - Ma már a legtöbb ilyen érméhez árverésen is hozzá lehet jutni. Az 1970-es években 40 ezer forintért vettem egy angyalos Ferdinánd-érmet, ami akkor védett volt, most hozzá lehet jutni 2,5 millió forintért, és nem védett - avat be az érmevilág változásaiba. - Manapság már venni nem igazán tudok, inkább cserélek. Az előbb hoztak ide egy ütős órát, de nincs annyi készpénzem, ezért mondtam a tulajnak, egyezzünk meg, vá-lasszon valamit cserébe.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
Kiderült, hogy Kovács Gyula 1966 óta gyűjti az aranyérmeket, később az órákat, nyakláncokat vásárolta vagy cserélte gyűjteményébe. Nagyapjának volt egy minimális gyűjteménye, tőle örö-költe ezt a szenvedélyt, de valószínűleg a családban már senki nem folytatja majd.
- Leginkább a Károly Róbert és Mária Terézia uralkodása közötti időszakból származó aranypénzeket gyűjtök - mondja. - Ma már a legtöbb ilyen érméhez árverésen is hozzá lehet jutni. Az 1970-es években 40 ezer forintért vettem egy angyalos Ferdinánd-érmet, ami akkor védett volt, most hozzá lehet jutni 2,5 millió forintért, és nem védett - avat be az érmevilág változásaiba. - Manapság már venni nem igazán tudok, inkább cserélek. Az előbb hoztak ide egy ütős órát, de nincs annyi készpénzem, ezért mondtam a tulajnak, egyezzünk meg, vá-lasszon valamit cserébe.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Leginkább a Károly Róbert és Mária Terézia uralkodása közötti időszakból származó aranypénzeket gyűjtök - mondja. - Ma már a legtöbb ilyen érméhez árverésen is hozzá lehet jutni. Az 1970-es években 40 ezer forintért vettem egy angyalos Ferdinánd-érmet, ami akkor védett volt, most hozzá lehet jutni 2,5 millió forintért, és nem védett - avat be az érmevilág változásaiba. - Manapság már venni nem igazán tudok, inkább cserélek. Az előbb hoztak ide egy ütős órát, de nincs annyi készpénzem, ezért mondtam a tulajnak, egyezzünk meg, vá-lasszon valamit cserébe.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Leginkább a Károly Róbert és Mária Terézia uralkodása közötti időszakból származó aranypénzeket gyűjtök - mondja. - Ma már a legtöbb ilyen érméhez árverésen is hozzá lehet jutni. Az 1970-es években 40 ezer forintért vettem egy angyalos Ferdinánd-érmet, ami akkor védett volt, most hozzá lehet jutni 2,5 millió forintért, és nem védett - avat be az érmevilág változásaiba. - Manapság már venni nem igazán tudok, inkább cserélek. Az előbb hoztak ide egy ütős órát, de nincs annyi készpénzem, ezért mondtam a tulajnak, egyezzünk meg, vá-lasszon valamit cserébe.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
Az asztal legdrágább darabja egy Omega karóra, amit Kovács úr 1,2 millió forintért árul, elmondása szerint, ha eladja, legalább félmilliót bukik rajta. Nemcsak szépségei és pozitívumai vannak a gyűjtőszenvedélynek, hanem árny-oldalai is: Kovács Gyulához eddig kétszer törtek be, egyszer utcán rabolták ki, azóta az értékeit bankban őrzi.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Lassanként eladom és feléljük - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lesz az ér-tékek sorsa. Kontrasztként Kónya Gábort kérdezem, aki megyénként rendszerezett képeslapokkal teli asztalnál ül.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.
- Kordokumentumok - állítja a képeslapokról a gyűjtő. - A legértékesebb képeslapok a századelőn készültek, de ma már értéket képviselnek az 1950-60-as évekbeli lapok is. Otthon van nyolckartonnyi, körülbelül 3000-3200 darab a képeslapokból. Ez inkább szenvedély, mint üzlet, nem kereskedek, csak cserélgetem őket. Voltam olyan árverésen, ahol az új tulajdonos négyezer forintot fizetett a képeslapok darabjaiért. A legértékesebbek azok, amelyeket Oskar Kokoschka készített még a múlt század elején.