Világszínvonalú lelet a múzeumban

A lelet preparálásában Katona Lajos Tamás, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának geológusa is részt vesz, aki a múzeumban mutatta meg a rendkívüli lelet egy részét.Katona Lajos Tamástól megtudtuk, 2008-ban a romániai Felsőrákos melletti lignitbányában egy masztodon, vagyis ősormányos csontvázára bukkantak a bánya bővítése során.

Ez a masztodon-féle, tudományos nevén Anancus arvernensis, az ormányosok családjába tarto-zik, jellemzője a megnyúlt, „lapos” koponya, 3-3,5 méter hosszú, egyenes ívű agyar. Marmagassága nagyjából 2-2,5 méter volt. Az állat vastag, egybefüggő bundát nem viselt, és főként falevelekkel, fakéreggel táplálkozott. A szakember elmondta, a lelet igazi ritkaságnak számít:- Világszerte nagyon ritkák a masztodoncsontváz-részletek, a komplett csontváz pedig ajándék a tudomány számára.

Ennek a leletnek, a szerencsének és az ügyes bányászoknak köszönhetően csak az agyarai és a jobb oldala sérült, összességében a csontváz majdnem kilencven százalékát sikerült bementeni. Ezenkívül olyan ritka és teljes leletre bukkantunk, amelynek megvan a négy mancsa, a teljes farokcsigolyája, a koponya preparálása közben pedig előkerültek az állat nyelvcsontjai is, ami a faj evolúciós fejlődésének meghatározásában nyújt nagy segítséget.

Az állat maradványait 2008 nyarán fedezték fel, Katona Lajos Tamás 2009-ben kapcsolódott be a feltárásba és a csontok preparálásába. A geológus több kutatót és magángyűjtőt is megkért, hogy segítsen az állat konzerválásában: Szappanos Bálintot, Csermák Zsoltot és Krizsán Zsoltot. Katona Lajos Tamás szerint a leletet a feltárást követően több, ebben az esetben helytelen módszerrel kezelték. Elsőként a klasszikus módszert alkalmazva lekenték enyvvel, majd az enyves csontokat lekezelték lakkal.

- Ezzel azt érték el, hogy a csont kívülről vízálló lett, de a csont belső szerkezetét nem erősítették meg. Ahhoz, hogy a csontokat hordozni lehessen, el kellett távolítani mechanikusan és kémiailag is a bekérgezéseket. Csak ezt követően tudtuk megmosni és a miáltalunk használt konzerválóanyaggal átitatni. Fontosnak tartom, hogy ha ilyen vagy ehhez hasonló leleteket találunk, mindenképpen tájékozódjunk, mi az adott lelet legjobb és leginkább költségkímélő konzerválása, hiszen nem egyféle protokoll van a csontok preparálására.

Sok minden befolyásolja a konzerválóanyag megválasztását. De az a legegyszerűbb, hogy olyan ember segítségét kérjük, aki már csinált ilyet - hangsúlyozta a szakember.

Hozzátette: - A bementésnél figyelni kellett arra is, hogy begyűjtsük az állat környékéről származó üledéket, más ősmaradványokat, geológiai információkat. Például a lelet kimentése után sikerült még több levélmaradványt is gyűjtenünk, amelyek az állat táplálékát is biztosíthatták, de puhatestűeket, kagylókat, csigákat is gyűjtöttünk a befoglaló üledékből, ami a tavi sekély vízi környezetre utalt. Az üledék megfigyelése közben megállapíthattuk, hogy nagyon gyenge, vagy szinte állóvízben ülepedett le az az üledék, amiben az ormányost találták.

Ezek hiányában nem tudnánk rekonstruálni az állat élővilágát, az utolsó mozdulatait. A feltárás során csonttérképet is készítettünk, amely a későbbi határozásokhoz nyújtott segítséget, hiszen az állat szinte úgy feküdt ott, mintha csak lefeküdt volna aludni.Az idei évben már mozgatható állapotba sikerült hozni a leletet, ezért 2016-ban átköltöztették a barcarozsnyói Dinoszaurusz Parkba. A szakembereket kérték fel a lelet átszállítására és installálására. Katona Lajos Tamás elmondta, idén a kisebb csontok preparálása és konzerválása lesz a feladat. A lelet több helyszínen is látható lesz.

- Bízom benne, hogy az erdélyi munkatársak is egy olyan szép épületet kapnak a közeljövőben, ahol ennek az állatnak a felállított csontvázát láthatják az érdeklődők. Idén Barótról visszatér a dinóparkba, majd újra a baróti Erdővidék múzeumba, ahol szintén fekvő pozícióban lesz látható a lelet. Nem titkolt szándékom, hogy megmutassuk a veszprémi és környékbeli lakosok számára is, hogy milyen érdekes és elegáns állatok éltek 3-4 millió évvel ezelőtt.

A kutatómunkába bekapcsolódott Dick Mol holland paleontológus is, aki a világ legjobb masztodonkutatóinak egyike. A lelet tudományos feldolgozása még hátravan, Katona Lajos Tamás reményét fejezte ki, hogy sikerül a közeljövőben a tudomány számára is bemutatni ezt a nem mindennapi leletet.