Veszprémi egyetemista vezetésével hozták létre az Amigost, a kórházi beteg gyerekeket tanítók csoportját

Az Amigos egyetemista fiatalokból alakult szervezet, amelynek tagjai kórházi kezelés miatt az iskolai oktatásból kimaradó beteg gyerekeket korrepetálnak. A kezdeményezés a budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakán tanuló veszprémi Fábián Sárától származik. Aki annak idején maga is megtapasztalta, milyen sokat számít ilyen helyzetben a segítségnyújtás. Kilencévesen egy krónikus betegség miatt közel egy évig a szombathelyi klinikán kezelték, így egy évet kihagyott az iskolából.

- Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy édesanyám folyamatosan mellettem volt és tanult velem, az akkori veszprémi Rózsa iskolás tanáraim szintén nagyon sokat segítettek, megkaptam a tananyagot, amit édesanyám tanított meg nekem, így nem kellett évet ismételnem - meséli Sára, aki akkor nagyon örült, hogy folytathatta az osztálytársaival az iskolát, és nem maradt le semmiben.

Mint mondja, már kilencévesen is felmérte, hogy még sokaknak lenne szüksége erre, és gyakorlatilag ez vezetett el az Amigos megalakulásához.

Tavaly májusban Sáráéknál egy családi vacsorán merült fel az ötlet, hogy lehetne segíteni azoknak a gyerekeknek, akik a kórházban nem kapnak elegendő támogatást, a szüleik nem tudnak mellettük lenni, vagy egyszerűen csak barátokra vágynak.

- Mindig szeretnék valami újat létrehozni. A motiváció, hogy segítsek másoknak, gyerekkorom óta bennem van, a szüleim így neveltek, emellett végtelenül hálás voltam az egykor kapott támogatásért, és tudtam, hogy egyszer majd szeretnék ebből visszaadni, csak azt nem tudtam, pontosan mikor és hogyan - fogalmaz Sára. Ezért is tetszett meg neki az ötlet, hogy barátaival bejárjanak a kórházakba. Eredetileg alaptantárgyakat, magyart, matematikát és történelmet szerettek volna tanítani.

Sára három közeli barátnője egyből csatlakozott a kezdeményezéshez, majd egyre többen lettek amigók. A kezdeményezés mindenkit meg-érintett, a kezdeti meghatódottság után azonban hamar a tettek mezejére léptek. A budapesti Tűzoltó utcai II. Számú Gyermekgyógyászati Klinikán hamar befogadták a csapatot, az Amigos kapcsolatba került a fővárosi iskolaszanatórium általános iskolájának kórházpedagógusaival is, akikkel azóta is jó az együttműködés. Az iskola nagyobb kórházakba, központokba rendel ki pedagógusokat, akik az alaptárgyakat tanítják a kórházban kezelt diákoknak. Az egyetemisták a kórházpedagógusok munkáját jól ki tudják egészíteni, mivel szükség van nyelvoktatásra is, a fiatalok pedig - akkor már tízen - összesen hat nyelvet beszéltek.

Az amigók kialakítottak egy rendszert; a Tűzoltó utcai kórházban kedden, szerdán és csütörtökön tartanak foglalkozásokat. A tagok egymást váltják, egy-egy amigóra nagyjából kéthetente kerül sor, de ez változhat. Sára szerint a legfontosabb, hogy a kiválasztott napokon mindig jelen legyenek.

- Büszkén mondhatom, hogy amióta idén márciusban elindultunk, nem volt olyan alkalom, ami elmaradt vol- na. A legfontosabb, hogy ha azt mondjuk, hogy megyünk, akkor az valóban úgy legyen - hangsúlyozza Sára.

Általában a gyerekek nincsenek helyben folyamatosan, előfordul, hogy hazamennek, vagy másik kórházba küldik őket, ezért az amigók nem minden esetben tudják, hogy kihez mennek, de a tananyagot úgy állították össze, hogy bármilyen korú gyermekkel tudjanak foglalkozni, a kicsiktől a nagyokig.

Azt tapasztalják, hogy nagyon nyitottak a gyerekek és a szülők is. Az amigók játékos formában vezetik rá a feladatokra a kis betegeket. Van, hogy kártyával, játékkal kezdenek, memóriakártyákat „vetnek be”, de előkerül a keresztrejtvény, szójáték is.

Vannak nehéz pillanatok, amikor a tagok szembesülnek azzal, milyen nehézségeken mennek át a kezelt gyerekek, de amikor ilyen helyzet adódik, akkor Sára a tapasztalataiból merít, ha kell, beszélget a többiekkel, megerősíti bennük, hogy ők jó barátként lélekben a gyerekek mellett tudnak állni, és fontos az is, hogy bevigyék hozzájuk a világ üzeneteit, amire nagy szükség van. Fontos továbbá, hogy hitelesek, hiszen tanulóként átérzik a diákok helyzetét. A motiváció is számít, a gyerekek felnéznek az idősebb fiatalokra, és akár menő is lehet a nagyokkal barátkozni. A gimnazisták már kevésbé igénylik ezt, de az amigók tudják, hogy akkor és ott kell segíteni, ahol erre szükség van.

- A lényeg, hogy a barátaik legyünk, lelkileg ott legyünk mellettük, a való életet vigyük be a kórházba hasznos módon, a nyelvtanuláson keresztül - hangsúlyozza Sára.

A segítségnyújtás azonban nemcsak a gyerekekre van jó hatással, de az amigós fiatalokra is, Sára szerint az elmúlt nyolc hónapban apránként egy pozitív személyiségfejlődésen mentek keresztül, például a megbízhatóság terén is.

- A régi szétszórt gimnazista már a múlté - állítja magáról Sára, aki mint mondja, egyre jobban átérzi a felelősséget is, hiszen az Amigost mint szervezetet össze kell tartani, motiválni kell a tagokat, erőt adni, gondolkozni azon, hova tudnak fejlődni, és folyamatosan felelősséggel lenni nemcsak magáért, de mindenkiért, aki az Amigost képviseli. Sára célja, hogy az Amigos öt éven belül minden magyarországi kórházban jelen legyen.

- Nem tudom leírni azt a megnyugtató és jó érzést, hogy most ugyanazt tudom adni, amit akkor kaptam, amikor én voltam kórházban. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy anno egy egész stáb volt körülöttem, és minden oldalról segítettek nekem. Ma már gyógyultként kívülről nézve tudok tanácsot adni, ez az, ami nekem is nagyon sokat ad - mondja Sára.

A fiatal hölgy pozitív szemléletét, életkedvét a hitből is meríti. Katolikus keresztény családból származik, betegsége idején is az a hit adta számára a legnagyobb erőt, hogy vigyáznak rá és minden rendben lesz. Hisz a gondviselésben és abban, hogy most ez a feladata.