Vendégsarok: Selyembe csomagolt lélek

A fiatalok a fűben heverésztek, az idősebbek a fák alatti padokon az árnyékba húzódtak, és a szobor körül csodálatos virágmezőben, elegáns ruhákba öltözött lengyelek, hófehér ernyővel védték magukat a naptól, és megható áhítattal, néma csöndben hallgatták a koncertet. Nyári meleg volt, de ez senkit sem zavart, és én irigyeltem hihetetlen Chopin-szeretetüket. Koncert után arról beszélgettünk, álmodoztunk Tamással, milyen jó lenne, ha nálunk is így szeretnék Liszt Ferencet.

Aztán az élmény velünk maradt Tamás további nyári koncertjein, Kuvaittól Szatmárnémetin át Floridáig. S az eredmény - köszönet támogatóinknak - harmadik éve bizonyíthatjuk, hogy itthon is Klassz a pARTon! Kiderült, hogy az emberek itthon is vágynak értelmes, komolyabb szórakozásra, és vízpartjainkon most már nemcsak a könnyűzene szól három éve. Örömmel és boldogan tapasztaljuk, hogy megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik - ezen a nyáron már 35 - koncertjeinken részt vesznek, és főként leírhatatlan az a sok köszönetnyilvánítás, hálálkodás, gratuláció és ölelés, amit a művészekkel a búcsúzásnál kapunk.

Nyáresti koncertek Érdi Tamás zongoraművésszel és művészbarátaival, hirdetik a plakátok. Tamás - a fesztivál arca és házigazdája - látáshiánya ellenére megküzdött a lehetetlennel, nemcsak sorstársainak, de muzsikusbarátainak is követendő példa, mivel a zenei pálya is roppant erős akaratot, komoly küzdést kíván.

É. Szabó Márta, a Klassz a pARTon! producere

Tamással minden évben a legjobbakat hívjuk, határon innen és túlról, de nemcsak a színvonalas programok kiválasztása a legfőbb értéke fesztiválunknak, hanem az, hogy azokhoz is eljuttatjuk a klasszikus zenét, akik nemcsak a távolság, hanem az anyagiak miatt sem hallhatják legnagyobb művészeinket a főváros koncerttermeiben. Ez talán az egyik legfontosabb cél Kodály és Bartók országában.

Tamás koncertje után egy alkalommal odajött hozzám egy idős asszony: - Aranyoskám, én ilyen szép zenét még soha életemben nem hallottam... Tudja, mit érzek én most? Mintha selyembe csomagolták volna a lelkemet.

Megható pillanatok ezek, és amikor Balatonfüreden körbejártam esténként a színpadot, és láttam, hogy nemcsak az összes ülőhely foglalt, hanem több sorban álltak is az emberek, jöttek, megálltak, és sokan ott maradtak, meglepődtek, s rácsodálkoztak, talán el is hitték, hogy nem is olyan komoly ez a komolynak kikiáltott zene.

Ahogy elindultam a móló felé, láttam, hogy nincs üres pad, körbe-körbe mindenhol hallgattak bennünket. De hát nem csoda, hiszen Lajkó Félix és Balázs János indította a füredi fesztivált, és Európából a leghíresebb szaxofonosok zárták. És én mindennap azon szomorkodtam, hogy egyszerre nem lehettem több helyen, és így jó néhány koncertről lemaradtam.