Hétvége

2015.06.12. 12:59

Vendégsarok - Óvodába megy

A nagyobbik lányom szeptemberben oviba megy. Nemrég még én jártam ebbe az óvodába. Most meg szülői értekezleten voltam. „Fölnőtt” lettem bizony legalábbis egy kicsit megint „fölnőttebb”.

Felföldi Gábor közművelődési titkár

Bizonyos életszakaszokban már majdnem elhittem magamról, hogy „fölnőtt” lett belőlem: amikor elkezdtem az egyetemet, amikor lediplomáztam, amikor nekiálltam dolgozni, amikor megházasodtam, amikor megszületett az első gyermekem, meg a második szóval éreztem én ezt a „fölnőtt” dolgot, csak fel nem foghattam. Aztán a minap történt valami, ami felismerésre késztetett.

Szeptembertől a nagyobbik lányom oviba megy. Hivatalosak voltunk szülői értekezletre. Mit tehet ilyenkor az érdeklődő apuka? Díszkíséretet adtam. A tornatermi általános tájékoztató után ki-ki saját óvónénijével a csoportjába indult. Ekkor az óvodavezetők kedvesen megjegyezték nekem, hogy lám-lám, már ekkora a gyerkőc. Én meg viccesen mondtam, nemsokára a másikat is hozzuk. És eltöprengtem azon, pedig mindez döbbenetesen komoly, az a szűk három év szempillantás alatt elzakatol. Ha a kicsi jön az oviba, a nagy már az iskola kapuit fogja döngetni. Jaj!

Mentünk befelé a csoportba, s éles szemmel észrevettem, hogy az egyetlen férfi vagyok a társaságban, gyorsan odasúgtam feleségemnek – persze csak viccesen –, itt az idő, eltávozom. Leültünk az apró székekre, az óvó nénik lelkesen, szeretettel magyarázták, miként működik az apró emberkékből, a mi kis szemünk fényeiből létrejövő világ, hogyan zajlik itt a fejlesztő-társas élet, mi mindenre érdemes odafigyelni, mire lesz szüksége a gyermeknek, amit nekünk kell hozni Az anyukák lelkesen jegyzeteltek, én azért viccesen szóltam hitvesemnek, ha ő úgyis leírja a lényeget, akkor én nem töröm magam (nem mintha lett volna mivel, nem mintha lett volna mire – hát igen, egy édesanya mindenre gondol).

Miközben folyt a diskurzus, megrohantak az emlékek, hiszen egykoron éppen ebbe az óvodába jártam én is, éppen ilyen székeken ültem akkor is és minden elhangzó intelem teljesen evidensnek tűnt. Eszembe jutottak a farsangok, amikor indián voltam (apám készítette harci eszközökkel), amikor cowboy voltam, a játszótéri viháncolások, szellembunyók, a csúszdán felszakadt buksim, a pajtásom kiütött foga, illetve az évzárók szerepléseinek izgalma, az együtt éneklés, verselés öröme, a ballagási batyum fakanala a rárajzolt jelemmel, a pöttyös labdával Hallgattam az óvónőket, s belém nyilallt, hogy az egyiknek a testvére volt az én óvó nénim, a másiknak – középiskolás korában – betanítottam egy ünnepi műsort. Hű, micsoda szálakkal kötődöm én ide! Azt említettem már, hogy az anyukám ebben az oviban óvónő? Na, amikor erre terelődött a szó, feleségemmel viccesen megjegyeztük, csak nehogy többet legyen majd a gyermekünk a nagymama csoportjában. Pedig ez akkor aztán nagyon nem lesz vicces!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!