Tizenkét személyiség - Zsófit sokan nyelvperverznek tartják

Spanyol, norvég, olasz, francia, holland, dán, svéd, eszperantó, orosz, angol, finn, német - ezeken a nyelveken nem lehet eladni Czeglédi Nagy Zsófiát. A 21 éves veszprémi hölgy középiskolai nyelvvizsgabajnok volt, elsős gimnazistaként elhatározta, hogy érettségiig 10 nyelvből vizsgázik le. Sikerült.

- Mindig nagyon érdekeltek a nyelvek. Az angol nyelvű ovis dalolás után a Kossuth iskolában is angolul tanultam, de az igazi őrület csak középiskolásként ért el. Amikor a Lovassyban elvégeztem az első évet, elhatároztam, hogy belevágok ebbe a projektbe - elevenítette fel a kezdeti lépéseket Zsófia, aki elmondta: az említett projekt Gál Ottó ötlete volt.

A veszprémi szakember egy országos hírű speciális nyelvtanulási módszer kifejlesztője, s úgy gondolta, egy ilyen kísérlet látványosan igazolná az általa kínált út helyességét, eredményességét. Zsófiában nem kellett csalódnia.

- Jól ment a tanulás, és a szabadidőt sem hanyagoltam. Nem maradtam le semmiről, voltak barátok, pasik és bulik, persze végig az is a szemem előtt lebegett, hogy érettségiig teljesítsem a vállaltakat. Norvégul tanultam meg először, de ebből a nyelvből épp nem lehetett vizsgázni, így a spanyollal debütáltam. Decemberben kezdtem, márciusban mentem vizsgára. Borzasztóan izgultam, de elsőre átmentem. Nem volt pihenés, máris hoztam a következő könyvcsomagot.

Czeglédi Nagy Zsófia néhány év alatt tíz idegen nyelvből vizsgázott le sikeresen Fotó: archív

A spanyolt a német, a francia és az olasz követte, majd jött a holland, illetve az orosz, utóbbi kettő között Zsófia eszperantó tanulással pihent . Az oroszt a dán váltotta, majd angolból egy felsőfokú vizsga jött, aztán a svéd és a szintén felsőfokú német.

- Az orosszal nagyon meggyűlt a bajom, igazi kihívás volt, nagyon összetett nyelv. Nincs szókép, így csak igen lassan lehet tanulni. A finn szintén nehéz, olyan, mintha újra meg kellene tanulni magyarul. Aki szereti a nyelveket, annak a magyar és a finn is igazi csemege. Hatalmas élmény megismerni egy új nyelvet, olyan, mintha egy másik személyiség fejlődne benned.

Zsófi mosolyogva említette, hogy sokan nyelvperverznek tartják, azért, mert tudatosan kezeli a nyelveket, érdekli, hogy mi miért van bennük. Az úgynevezett nyelvérzékkel kapcsolatban azt mondja, hogy szerinte is létezik, valakinek könnyebb, valakinek nehezebb a nyelvek elsajátítása. A dolog hasonló ahhoz, hogy az egyik ember humán, a másik reál beállítottságú, azonban véleménye szerint megfelelő szorgalommal ezt át lehet hidalni, voltaképpen bármit el lehet érni.

A veszprémi hölgy idén végez az ELTE skandinavisztika szakán, norvég finn szakos. Ha lediplomázik, szeretne elhelyezkedni, emellett zenei karrierjének építésével foglalkozni. Igen, Zsófi a tanulás, valamit az angol norvég nyelvtanítás mellett zenél is, énekel és basszusgitározik. Dalszövegeket is ír, stílusosan angolul. Alsós általános iskolás voltam, amikor elhatároztam, hogy szeretnék énekelni. Annak idején Völler Adélnál tanultam, most pedig a Magyar Hajnal Énekstúdióban igyekszem fejleszteni a tudásom. A gitározás mindig is vonzott, izgalmas, érdekes hangszer. A párommal Veszprémben és környékén szoktunk fellépni, és egy fővárosi együttesben is szerepelek.

Zsófi nem tagadja, a zenében képzeli el a jövőjét, de a nyelvek világát sem hagyja el, sőt, a jövőben lengyelül és japánul is szívesen megtanulna. A nyelvtanulással amúgy sok minden összefügg, mint említette, az ember nemcsak tudást, személyiséget is épít. Egy nyelv elsajátításának a folyamata példát mutathat az élet más területein. A nyelvtanulásnál a nyelvtan a karácsonyfa, a többi már mellékes, személyhez igazítható díszítés. Inkább legyen kevesebb szó a birtokunkban, de bombabiztos a nyelvtanunk vallja, s mi ez, ha nem egy kicsi, de komplex és határozott életfilozófia?

Nyissuk ki magunkat!„A világ olyan, mint egy könyv, és aki nem utazik, csak egyetlen lapját olvassa el” – mondta Szent Ágoston, akinek piszkosul igaza van, csak annyiban modernizálnám a remek gondolatot, hogy az utazás önmagában már nem feltétlenül elég a világ megismeréséhez. A globalizmus korában egyenrepülőkön utazhatunk egyenszállodákba, steril tengerpartokon heverészhetünk az egyennapágyakon. Kortyoljuk az otthon is kapható sört vagy a jól ismert koktélt anélkül, hogy az igazi helyi kultúrába belekortyolnánk. Anélkül, hogy bármi számunkra idegent is megismernénk. És itt jön a képbe a nyelvtudás, amely nemcsak falakat bontó kommunikációs eszköz, hanem önmagunk „kinyitása” is a világra.

Ahogyan Czeglédi Nagy Zsófia fogalmaz, miközben megismerünk egy másik nyelvet, új személyiséget építünk. Olyan személyiséget, amely érdeklődve fordul az adott nyelv beszélőinek kultúrája, szokásai, magatartása, családról, szerelemről, barátságról, világról alkotott nézetei felé. Persze nem kell tíz nyelven megtanulni ahhoz, hogy igazából lássuk a többi embert és világot, elég „csak” nyitottnak lenni, ugyanakkor a nyelvtudás óriási mértékben megkönnyíti a dolgot. Tehát utazzunk, nyissuk ki a szemünket, és ha tudunk, beszéljünk, kommunikáljunk valódi érdeklődéssel a szívünkben! Igazából nincs is más választásunk, mert a globalizáció azt is jelenti, hogy a mások problémája egyben a mi problémánk is – és fordítva. Ha csak nézünk és nem látunk, sosem oldjuk meg ezeket az egyébként egyáltalán nem kicsi gondokat. Napjaink világpolitikai és gazdasági helyzetét tekintve talán ebben ma már senki sem kételkedik.