Szülei nyomdokán süti a kenyeret

Készültem, mondja a tulajdonos, és elém teszi Reményik Sándor Mindennapi kenyér című versének egy versszakát: Amit én álmodom: / Nem fényűzés, fűszer, csemege, / Amit én álmodom: / Egy nép szájában betevő falat. / Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, / lelki kenyér az éhező szíveknek, / Asztaláldás mindenki asztalán. Ez így jó lesz? - kérdezi Nagy Árpádné Szabó Éva. Ő legszívesebben letudná ezzel a részlettel a beszélgetést. Korábban is, most is próbál kitérni, hiába mondom, kik ajánlották pékségüket, közben kiderül, hogy családunkat is ismeri. Miről lehetne beszélni? Édesapja 1936-ban nyitotta a pékséget Balatonalmádiban, ma is igyekeznek ugyanúgy sütni a kenyeret, mint akkor. Náluk semmi különleges nincs, semmit nem változtattak, fával fűtik a kemencét, adalékanyagot egyáltalán nem használnak, és nem sütnek többféle kenyeret. Szerinte igazi kenyér egyféle van, amihez csak az alapanyagok kellenek. A legelterjedtebb a fehér kenyér. A teljes kiőrlésű és a barna kenyér mindenkinek az ízlésére van bízva. Mértékkel fogyasztva semmi nem árt az egészségünknek, főleg, ha az jólesik. Ma sokan azt mondják, a kenyér nem egészséges. Mi sokkal szegényebb körülmények között nőttünk fel, mint a mai fiatalok, ha jól akartunk lakni, kenyeret ettünk. Ez most is így van. Ahol sok gyerek van és kisebb jövedelem, ott több kenyér fogy. Ha jól meggondoljuk, a kenyér még mindig alapvető élelmiszer és még mindig a legolcsóbb, akkor is, ha nagyon változóak a kenyérárak .

Sok pékség, üzlet van, de ilyen, mint a miénk, kevés. Ami nyolcvan éve ott és ugyanúgy működik még ma is, mint egykor
- mondja Nagy Árpádné Szabó Éva. Szerinte igazi kenyér egyféle van, amihez csak az alapanyagok kellenek

Nagy Árpádné Szabó Éva huszonhárom évvel ezelőtt úgy döntött, hogy hazajön, és édesapja mellé áll. Előtte Ajkán élt családjával, testnevelő tanárként dolgozott, az iskolai szünetben itthon, a pékségben szokott segíteni, az első naptól az utolsóig. A család döntésének több oka is volt: a gyerekek megnőttek, elkerültek, szüleik idősödtek,
hárman vannak testvérek, kellett, hogy itthon legyen valaki.

Huszonhárom évvel ezelőtt nyáron úgy jöttem haza segíteni, hogy ez próbaidő lesz: ha tudom csinálni, csinálom. Sajnos csak két évig dolgozhattam együtt édesapámmal, mert meghalt. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, folytattam a munkát. Én mindent a szüleim után csinálok, ma is csak azt, amit ők. Mindent ugyanannak a receptnek alapján: kenyeret, kuglófot, kalácsot. Van egy szép mondás: akinek gyereke van, az nem hal meg. Minden éjjel úgy érzem, mintha itt lenne az apukám és az anyukám, a mozdulataikban, mindenben. Örülök, hogy ugyanazt a kést, ugyanazt a sütőlapátot fogom meg, szinte úgy érzem, mintha nem is én, hanem ők tennék ezt. Egybeolvadunk .

Az éjszakai munkát nem lehet megszokni. Néha olyan fáradt, hogy eldől, mondja Szabó Éva. Az üzlet mellett ott van a család, a háztartás, ott is el kell végezni a teendőket. Vasárnap, hétfőn zárva van a pékség, de már előző nap is van munka: be kell készíteni a fát, elkészíteni az edényeket, este kovászolni, éjfélkor, egy órakor dagasztani. A dagasztást nem ő végzi, van egy megbízható munkatársa. Csak annyi sül, amennyi kell, náluk kenyér nem marad meg. Éva a mindenes: süt, elad, takarít, vezet, irányít. Férje mindenben segít neki, elvégzi a papírmunkát. Szabadság, nyári szünet nincs, nem utaznak el. Az állandóságot képviselik.

Az elmúlt évtizedekben semmit nem változtattak, fával fűtik a kemencét, adalékanyagot egyáltalán nem használnak. Éjszaka sül a ropogós kenyér

Vajon mennyire fárasztó kérdezem. Nem lenne fárasztó, ha nem öregedne meg az ember, mondja Éva. Tudomásul kell venni, hogy az idő telik, az erő fogy. Az élet ismétlődik, senkivel nem történnek különleges dolgok. Velem ugyanaz történik, mint a szüleimmel. Persze, hogy van örömöm. Örülök, ha dolgozhatom, ide kedves, kellemes emberek járnak vásárolni. Amikor télen hazamennek és jönnek tavasszal, úgy üdvözöljük egymást, mintha tegnap mentek volna el. Most is jött egy sebészprofesszor, azt mondta, minden így jó, ahogy van, ne változtassak. Van olyan üzlet, ahol csillog-villog minden és még délután is tele vannak a polcok, de ilyen, mint a miénk, kevés van. Ami nyolcvan éve ott van, ugyanúgy működik még ma is .

Augusztus 20-a, az új kenyér ünnepe inkább csak a sajtóban jelenik meg. A sütödében most is ugyanúgy sülnek a kenyerek, kalácsok, dán kuglófok, pogácsák, sajtos rudak és kakaós csigák, mint máskor.

Néha azt mondom, hogy olyan fáradt vagyok, meghalok, de ha valaki azt mondaná, hogy másnap nem jöhetek, abba halnék bele. Volt, aki azt mondta, adjam el az üzletet, de én ezt az utolsó leheletemig csinálom. A családi indíttatás, szüleim után nem vehetem félvállról azt, amit ők rám hagytak. Apukám a munkájával vívta ki a pékség nevét, ismertségét, ameddig csak tudom, addig én is csinálom .