Hétvége

2017.07.07. 13:03

Requiem a várpalotai Dezsőért

Egy várpalotai, 16 éves fiúról, Dezsőről szól a Karthago együttes 1981-ben megírt, Requiem című kultikus száma.

Varga Róbert

Hatala Csenge oknyomozó riporter 36 esztendős titkot fejtett meg, arcot adott egy dalnak, s kiderítette: nem igaz a legenda, hogy a kamaszt összetaposták egy székesfehérvári koncerten. Erről most jelent meg nagy érdeklődést kiváltó könyve.

„Ugye eljössz még?" - hangzik a Karthago együttes örökzöld balladájának refrénje, amelyet generációk énekelnek, s közben egymásnak adják tovább azt a történetet, hogy ezt a dalt egy olyan fiú emlékére írta a zenekar, aki a koncertjükön halt meg. A hogyanra és miértre nincs válasz, ugyanis az eset összes nyomozati és kórházi anyaga eltűnt. A szülők annak idején csak egy végzést kaptak, amelyben az állt: szívmegállásban halt meg a gyermekük.

Egyes, akkor talán titkosszolgálati módszerekkel elterjesztett szocialista híresztelések szerint a fiút agyontaposták egy rockkoncerten. Mások azt pletykálták, hogy a kamaszra rádőlt egy díszlet, azért halt meg, s sokan úgy értesültek, kábítószeres volt vagy gyógyszerre ivott. A ma napig nem tudni, mi történt 1981. február 13-án a székesfehérvári Köfém Sportcsarnokban a tinédzserrel. Ezt próbálta kideríteni most Hatala Csenge. Ő húsz éve rajongója a Karthago együttesnek, és mindig is érdekelte, miért halt meg az a fiú, akiről született a zenekar egyik emblematikus száma. Arcot, nevet, sorsot szeretett volna adni ehhez a történethez. Így született meg ez a nyomozati napló, amelyből kiderül, ki is volt valójában Dezső, akiről a szám íródott.

- Két évvel ezelőtt kezdtem el az adatgyűjtést, de mindenhol falakba ütköztem. Újságcikkek nem álltak a rendelkezésemre, erről az ügyről nem írt az akkori média. Elmentem a rendőrségre, a kórházba, a mentőkhöz, de ezzel az esettel kapcsolatban semmilyen dokumentum nem maradt fenn. Egyik helyen azt mondták, tíz év letelte után megsemmisítik az ilyen iratokat. Ám az is érdekes, hogy 1981-ből maradtak fenn boncolási jegyzőkönyvek, azonban ez az egy nem volt köztük. A szülők sem kapták meg. Beszéltem olyan rendőrorvossal, aki akkoriban ott boncolt a patológián, de nem emlékezett az esetre - mondta lapunknak az oknyomozó riporter, aki a fiú lakhelyét az interneten terjengő információk alapján találta meg. Elutazott Várpalotára, első útja a könyvtárba vezetett. Az igazgatótól érdeklődött, s ő segített neki abban, hogy megtalálja a szerencsétlenül járt kamasz nővérét, aki 36 éve nem beszélt a nyilvánosság előtt erről a tragikus esetről.

Hatala Csenge 36 év után arcot, nevet, sorsot szeretett volna adni a legendás daltörténetéhez Fotó: Valkai Réka

Hatala Csenge meggyőzte arról, hogy nem bulvárszenzációt szeretne keríteni a fájdalmas történetből, hanem kideríteni az igazságot, miért halt meg Dezső, és mi történt a koncerten. A testvér kezébe adta előző könyvét, a Hírzárlat című dokumentumregényt - amely az 1973-as balassagyarmati túszdrámáról szólt -, és egy hét után leültek beszélgetni. Nemcsak ő, hanem Dezső egykori barátai, osztálytársai és rokonai is beszélnek a fiúról, aki „elindult az álmok útján".

S hogy ki is volt Dezső? Hatala Csenge úgy jellemezte: egy 16 éves fiú, akinek mindene volt Riga motorja, és vágyott a szabadságra, mint akkori társai. Ezért is száguldozott a lakótelepen járgányával. Kései gyermekként született - hét évvel volt fiatalabb, mint nővére -, édesapja és édesanyja nagyon várta őt. Sokat volt egyedül. Szülei az inotai erőműben dolgoztak, gyakran együtt, több műszakban. Az iskola csak addig kötötte le, amíg ott volt. Nővére, Valéria korán férjhez ment, elkerült otthonról. Dezső egy csöves társasághoz csatlakozott, ahol a rockzene, a koncertre járás, az iszogatás, az akkor divatos ragasztózás egyszerre jelent meg az életében, de az oknyomozó riporter szerint nem szipuzott. Ezt egyik társa is megerősítette, aki azt mondta Dezsőről: „ilyenkor ő csak figyelte a vagány hülye gyerekeket".

Azt, hogy mi történt vele az 1981-es koncerten, pontosan még ma sem tudni. Az akkori rendszer pedig tett is róla, hogy senki ne tudja meg az igazságot.

- Nem dőlt rá a díszlet és nem taposták agyon, mert azt a szemtanúk is megerősítették, hogy nem volt rajta külsérelmi nyom. A fal mellett találtak rá a székeken, rossz állapotban volt, bevitték a zenekar öltözőjébe, s aztán a mentőben meghalt. Az előfordulhatott, ha esetleg kipróbálta, milyen gyógyszerre inni, és ezt a hatást addig a szervezete nem érzékelte még, csak ott először, attól esetleg rosszul lehetett és bekövetkezhetett a halála, ám erre sincsenek bizonyítékok. A keringési rendellenesség, illetve szívleállás pedig nem ad magyarázatot semmire. Nagyon érdekes, hogy a '90-es években néhányan próbálták, hogy elővegyék ezt a történetet, ám a szülők beletörődötten elzárkóztak ettől. Talán féltek, hogy valami olyasmi derül ki, ami rossz fényt vetne a fiukra - hangsúlyozta Hatala Csenge, akit arról is kérdeztünk, rá milyen hatással volt ez a történet. Azt válaszolta: számára most már van arca, neve, sorsa annak a fiúnak, akiről a Karthago rockhimnusza szól.

Így gondol ezentúl mindig Dezsőre, aki nem kitalált szereplője egy dalnak, amelyet sokan és sokféleképpen értelmeznek azóta is. S bár az elhunyt fiúnak akkoriban nem volt igazi nagy szerelem az életében, többen ezt a számot mégis saját sorsukra, érzelmeikre vetítik le, és így hallgatják a Requiemet, amelynek története egy korrajz és rendszerdokumentum is egyben. Akár ennek a könyvnek most, amely bemutatja a nyolcvanas évek csövesvilágát, az akkor hozzájuk csatlakozott fiatalok életét, a szocialista rendszer velük és a rockzenekarokkal szembeni előítéleteit, harcait.

Dezső nővére nem hallgatja ezt a számot, vagy, ha valahol játsszák, sírni kezd. Az oknyomozó riporter úgy érzi, ezzel a könyvvel talán hozzájárulhat ahhoz is, hogy egy család kérdéseire segítsen válaszokat találni 36 év után.

Ez az ő rekviemje Dezsőért.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!