A ritmus mágusa - "Ütős" percek Horváth Kornéllal

Ősi teremtőerő - mondta lapunknak a Kossuth-díjas Horváth Kornél, akit tavaly a világ legjobb ütősének választottak, ősszel pedig Stanley Jordan sztárgitárossal zenélhet együtt.

Jellegzetes arca, alakja a magyar zenei életnek. Legalább ötszáz lemezen szerepelt eddig, ezt kevesek mondhatják el magukról. A kortárs szerzeményektől a népzenén, a rockon, a könnyű- és komolyzenén át egészen a jazzig terjed az albumok műfaja, amelyeken lehet hallani jellegzetes játékát. A hazai zenei élet legnagyobbjai mellett színpadra lépett olyan világsztárokkal, mint Al di Meola, Alegre Corea, Randy Brecker, Stanley Jordan. Ötvenféle ütőhangszeren játszik egyedi, általa kifejlesztett stílusban, amikor nemcsak a tenyere belső felületével üti a hang-szert, hanem a kéz külső részét is használja, egészen a körmökig.

A játéka elsősorban a ki- és visszafordításokból áll, a hangszerei így a megszokottól eltérő módon szólalnak meg. Ettől pedig kialakult egy olyan hangzásvilág, amely a világon egyedülálló.

A remek muzsikus rendszeres vendége Veszprémnek, a megyének, Zoránnal, Orosz Zoltánnal, Tátrai Tiborral, Dés Lászlóval sokszor lépett fel nálunk, de játszott többször Snétberger Ferenccel is. Mindig szívesen jön a Balaton mellé, szereti az itteni közönséget.

Horváth Kornélt tavaly választották meg a világ legjobb ütőhangszeresésének a rangos brit Rhythm zenei magazin internetes oldalán, a Musicradar.com szavazásán. Magyar zenész korábban nem került fel ilyen listára. Bár eltelt azóta már pár hónap, még mindig a hatása alatt van ennek az eredménynek.

- Gondolja el, milyen megtiszteltetés az, hogy 62 évesen bekerülhettem abba a mezőnybe, ahol a világ kilenc legjobb ütőhangszerese foglal helyet, s nekem ezek mindegyike példaképem. Pályám legkomolyabb elismerése ez, s az pedig felemelő, hogy a közönségszavazás után elnyerhettem ezt a címet.

Még mindig eufóriába kerülök, hogy ezt megélhettem - mondta lapunknak Horváth Kornél, aki szerint, ha az ember világsztárokkal, nagy tehetségű emberekkel játszhat együtt, az olyan pluszmuníciót ad, hogy a zenész repülhet közben. Példaként említette, a Miles Davis körül játszó összes muzsikus élete legjobbját tudta nyújtani, mert a művész hatalmas energiái hatványozottan jelentek meg a színpadon, és azok elől nem lehetett kitérni.

Horváth Kornél tehetségének lényegi eleme, hogy a hagyományos ütőhangszerek ösztönös mestereként használja a modern stílusokat. Ez annak is köszönhető, hogy fuvolásként autodidakta módon tanult meg ütőhangszeren játszani. Szerette a gitármuzsikát és a fúvósokat, de mindig megragadta a ritmus.

Ahogy megfogalmazta: a hatvanas-hetvenes évek zenei forradalma a fiatalokra, így rá is hatott. Szerette Jethro Tullt, a jazzt, de nem volt videó, a határok zártsága miatt utazni sem lehetett nagyon, dobtanár és -iskola sem volt igazán, ezért hallomás után próbálta utánozni, elsajátítani a ritmusokat. Így alakult ki a rá jellemző játékmód. Ettől vált érdekessé, mert a kezei között "beszél a hangszer" a szerzővel, a közönséggel, a zenésztársakkal. Így vált nemcsak kísérővé, hanem sokszor főszereplővé is a koncerteken.

- A génjeinkben hordozzuk a ritmust. Velünk él mindig, és emiatt tulajdonítunk kicsit mágikus szerepet a dobnak és a különböző ritmushangszereknek. Nem tudjuk kivonni magunkat a pulzálásból, hiszen az egész életünket áthatja. A reneszánsz korban a dob dominált, s ez az egy hangszer volt, amelyhez nem írtak kottát. A bécsi klasszicizmus kihagyta a dobot, mert barbárnak tartották, ez hiba volt.

A magyar népzenében kevés az ütőhangszer, szegényes ebből a szempontból, és ez óriási hátrányt jelentett nekünk, itteni dobosoknak, mert nem tudtuk úgy az anyatejjel magunkba szívni ezt a hangzásvilágot, mint az indiaiak, brazilok, afrikaiak. Nekik a pulzálás, a belső ritmus ott van a gyökereikben, az anyaföldben. Sőt, ha elnézünk kelet és a Balkán felé, ott is nagy hagyományai vannak az ütős zenélésnek. A mi ritmusaink a csizmán és a lábszáron keletkeztek, ezt próbáltam én valahogy őrizni, továbbvinni és fejleszteni - osztotta meg gondolatait a zenéről a remek ütős.

Horváth Kornél számtalan helyen muzsikált már a világban, turnézott szinte minden földrészen. Rövidesen újból fellép majd itthon Stanley Jordannel. Ha az életét kellene ledobolni, akkor páros és páratlan ritmusokat játszana felváltva. A sebesség nem számít annyira, mint a mélység és a magasság. A belső beszélgetések a lélekkel, a ritmusok mágikus erejében.

A mi ritmusaink a csizmán és a lábszáron keletkeztek, ezt próbáltam én valahogy őrizni, továbbvinni - mondta lapunknak a magyar zenei élet ismert arca, aki ötvenféle ütőhangszeren játszik   Fotó: Torma Sándor

Pályakép

Horváth Kornél 1954. szeptember 27-én született Lövőn. Az 1977-es Ki mit tud?-on a Kaszakő együttesben tűnt fel, fuvolázott, majd ütőhangszeres lett. A hazai és nemzetközi zenei élet meghatározó ütőse, aki pályafutásának, teljesítményének elismeréseként eMeRTon-díjat kapott az év hangszeres szólistájaként.

Arany Dobverő-díjat vehetett át a Magyar Ütőhangszeres Kultúráért Alapítványtól, Artisjus-díjas, A Magyar Köz- társasági Érdemrend lovagkeresztjének is birtokosa, s mindemellett Kossuth-díjas.