Öt ember életét mentette meg a gombász

Ő vezeti nyolc éve az Almádi Gombászok Asztaltársaságát, ami a neve ellenére semmiféle misztikumot nem takar, inkább egy aktív közösséget jelent.

Szenthe László a gombászkönyvét mindig magánál tartja, ha túrát vezet

A 68 éves férfi, aki gyerekkora óta horgászik - számos serleg, érem díszíti a szobáját -, 1971-ben került el Almádiból Ősküre, ugyanis megnősült. Mivel horgásztó nem volt a közelben, az erdőt járta gombász könyvvel a kezében. A természet különleges eledelével igen fiatalon kötött örök életre szóló barátságot. Az ehető gombákból óvatosságból csak kis adag ételeket készített magának, mert hogy abban az időben nem volt kinek megmutatni a természetnek e remek ajándékát. Nem véletlenül rajongott ezért a világért: erdész akart lenni, de szülei nem tudták kifizetni a soproni albérleti díjat. Ezzel elúszott az erdészeti technikum elvégzésének a lehetősége, így aztán  gimnáziumi érettségi  után  villanyszerelő lett.

A több órás erdei túra végén előadást tart társainak a különböző fajokról. Kiválogatják, hogy melyik gomba ehető, melyiket kell kidobni, mert mérgező

A honvédségnél töltött negyedszázados szolgálat alatt szabadideje jó részét, ha nem a vízen, csónakban, akkor az erdők csendes világában töltötte. Éppen 24 évvel ezelőtt végezte el a gombavizsgáló szakellenőri tanfolyamot, ami többek között feljogosította, hogy alapszinten tartson gombaismertető tanfolyamokat. Erre végül is 2008 elejétől került sor, mert akkora volt rá az igény a térségben. Egyúttal megalapította az Almádi Gombászok Asztaltársaságát 38 lelkes taggal. Ma több mint százan tartoznak hozzájuk.  Egy-egy programról a közel negyven aktív tag e-mail-ben kap értesítést.

Késő ősztől kora tavaszig négy tantermi foglalkozást tartanak az érdeklődőknek neves szakemberek részvételével. Ilyenkor vetíti le Szenthe László, aki 23 éve a Magyar Mikológia Társaság tagja, azokat az egy-egy órás filmeket (a negyediknél tart), amelyeket akkor készített, amikor egyedül vagy éppen a feleségével, Valériával járta az erdőket. (Egy filmen több mint 40 fajt örökített meg, így már 150-nél tart.)

A piros tálcára mindig a mérgező gombák kerülnek

Két-három évente házi vetélkedőt rendeznek, de az első országos megmérettetést is Almában tartották 2012-ben. (A másodikat tavaly rendezték.) Történetünk főszereplője a rendezvény előtt megadja, hogy melyik 80 gombafajból választja majd ki azt a 66-ot, amelyeket fel kell ismerniük a versenyzőknek. (Magyarországon hozzávetőlegesen 3000 nagygomba faj található, a leggyakoribbak 300-400-ra tehetők.)

A túrázó szezon minden évben azzal kezdődik, hogy Hárskúton megkoszorúzzák a tudós mikológus (gombatan kutató), Szemere László emléktábláját, majd irány az erdő! Évente közel tíz területre szervez 8-10 túrát általában 15-25 lelkes társának. Ezen kívül hétköznaponként nyugdíjas csoportokat visz messzebb tájakra, akár 3,5 órán át barangolnak a fák között.

- A túra elején, az „eligazításon” elmondom, hogy milyen fajokra számíthatunk kirándulásunk során, majd mindenki kap egy számot. Útközben 5-10 percenként tartok ellenőrzést: aki nem kiáltja a számát, azt megvárjuk, mert könnyen el lehet tévedni az erdőben. Az elmúlt nyolc év alatt erre egyszer volt példa - még a „számolásos” rendszer előtt -, de azt az idős férfit is 20 percen belül megleltük. Még jó, hogy volt nála mobiltelefon! Tőlem jobbra és balra 50 méteren belül szeretem látni, vagy létszám ellenőrzéskor legalább  a hangjukat  hallani  a gombász társaimnak, akiken nem árt, ha élénk színű ruha van. Én mindig piros sapkát viselek, így ősszel és télen piros dzsekit, s persze iránytű lóg a nyakamban. Fonott kosárba érdemes gombát szedni, mert nejlon szatyorban gyorsan befüllednek, s megromlanak. Az utunk végén különböző színű  tálcákat teszek ki, amelyekre azokat a gombákat helyezem, amelyeket szemléltetésül szedtem. A pirosra a mérgezők, a fehérre a rossz ízűek, a rágósak, míg a zöldre a fogyaszthatók kerülnek. A gyakran másfél órás értékelés-oktatás végén mindenki kiválogatja a jó és a rossz gombákat, de egyenként én is ellenőrzöm őket. Itt tévedni nem lehet, az végzetes lehet!

A túra végén Szenthe László kiselőadást tart a gombákról

Szenthe László 20 évvel ezelőtt családi tragédiát akadályozott meg, amikor átment a szomszédjához, ahol a nagymamát ebédfőzés közben találta. Földbegyökerezett a lába, amikor észrevette, hogy az egyik tálban összeaprított gyilkos galóca vár sütésre. Megkérdezte a nénit, kit vár ebédre. A lányomat, a vejemet, az unokámat és persze délre hazajön az uram, hangzott a válasz. Öten leszünk erre a jóféle erdei gombára, amit a szomszédtól kaptam, tette hozzá. A gombász lelki szemei előtt megjelent öt koporsó egymás mellett Miután felvilágosította a háziasszonyt a mérgező eledelről, megkérte, a szeme láttára dobja a szemétbe. A néni kissé vonakodott, s zsörtölődve megjegyezte: akkor mit főzök ebédre?! Két hét múlva László összefutott az idős hölgy férjével, aki a történet hallatán csak nevetett, viccként fogta fel az egészet. Egy köszönöm, annyi nem csúszott ki a száján, pedig ismerőse a biztos haláltól mentette meg a hozzátartozóit. A hajmeresztő történetet a mai napig nem mesélte el a család többi tagjának.

Amikor beszélgetésünk alatt megszólalt a telefon, László röviden, de határozottan közölte ismerősével, hogy telefonon keresztül nem mond szakvéleményt. Őt mindig otthonában - sokszor hétvégén is - keresik fel a gombászkodók. Ahogy szavaiból kivettem, küldetésként éli meg a szakértői, ismeretterjesztői munkát. A tagok eddig egy alapítvány számlájára fizették be - mivel nincs tagdíj - az önkéntes támogatásukat, az évi 1500-2000 forintot. Idén szeptembertől erre már nincs lehetőségük, új utat kell keresniük, ám a sok adminisztrációval járó egyesületi alapítást senki nem vállalja magára. Elmondta, az asztaltársaság alapításakor Szemere László lánya, Sarolta 100 ezer forintot ajánlott fel nekik, hogy ki tudják fizetni az előadók tiszteletdíját, s az egyéb kisebb költségeket.

Szemere László emléktábláját minden évben megkoszorúzza a csoport

Próbáltam rávenni, hogy amolyan gyorstalpalós alapon segítsen eligazodni a gombák színes világában, de erre nem vállalkozott, mondván gomba és gomba között nagy a hasonlóság, azokat látni kell, legalább fotón.

Az almádi háza gyakran hangos az öt unokától. A kisebbik fia, a 37 éves Zsolt is szereti a természetet, a nagyobbik, a 43 éves Zoltán még nála is jobban: tavalyelőtt ő nyerte az Év Természetfotósa első díját a Tájak kategóriában.  Öt évvel ezelőtt apjával együtt fedezte fel a szlovákiai Petrovice falucskát, és annak meseszép környékét, ahol természetesen gombázik. Azóta László évente megfordul ezen a vidéken a család néhány tagjával. Hogy még jobban befogadják a rendkívül barátságos helybeliek, már jó ideje tanulja a nyelvüket.