Hétvége

2015.06.17. 14:31

Napi mese: Egy barátság története

A kerekerdő közepében, a Málnabokor utca 3. szám alatt lakott Mackó Lackó, az erdő lámpaoltogatója.

PLT-információ

Egyszer, amikor este épp oltogatta a lámpákat, találkozott Mézrabló Ferkóval, aki az erdei vadméhek réme volt.Mézrabló Ferkó nagy zsivány volt ám! Amikor a vadméhek aludtak, akkor csente el a mézet. Mert azt mégse szerette volna, ha vörösre csipkedik az orrát, ami a dísze volt. Ráadásul azzal szagolta ki az erdő összes vadméhcsaládjának odúját, ahol az erdő, de talán az egész világ legfinomabb mézei voltak.

Mézrabló Ferkó most is éppen mézrabló körútjára indult. Mackó Lackó jó barátságban volt az erdei vadméhekkel. Talán azért, mert ő nagyon szerette a mézet, ellentétben minden más medvével. De az is lehet, hogy azért, mert szerette hallgatni a vadméhek zümmögését. Vagy talán azért, mert nem taposta le a virágokat nagy tappancsaival, így a méhek is megkedvelték. Még az esti lámpaoltogatáskor, amikor a szentjánosbogarakat küldte aludni, még akkor is vigyázott a színes, szép virágokra.

Amikor Mézrabló Ferkót meglátta, rögtön tudta, hogy a galád mire készül.– Szervusz, Lackó! Ezer éve nem láttalak! – köszöntötte Ferkó a lámpaoltogatót.

– Szervusz, Ferkó! Hát te miben sántikálsz ilyen késő este, amikor már a szentjánosbogaraknak is aludniuk kell? – kérdezte Lackó.

– Ó, én csak úgy sétálgatok, nézegetem a virágokat, hallgatom, hogy a vadméhek milyen dal zümmögésével altatják el a kicsinyeiket.

Mackó Lackó most már biztos volt benne, hogy Mézrabló Ferkó rosszban sántikál. Elköszönt tőle, és úgy tett, mintha ő is aludni menne. De nem ment ám! Amikor Ferkó azt hitte, hogy Mackó Lackó már alszik – pedig csak elbújt a málnabokor mellett –, elindult a legközelebbi vadméhodúhoz, ahol Zümmögőék laktak. Hallotta, ahogy Zümmögő Zita Zümmögő Zolikát altatgatja egy zümmögő dallal. Megvárta, míg csönd lett, aztán odasettenkedett az odúhoz. Beleszaglászott. Jaj, bár ne tette volna! Mackó Lackó kiugrott a málnabokor mögül, s zengő hangján rákiáltott: – Mit csinálsz, te tolvaj?!

De erre felébredt Zümmögő család, s ahol érték, ott csipkedték Ferkó orrát. A szép, formás, fekete orrát. Ami a dísze volt. Ferkó fájdalmasan felkiáltott, majd szaladt hazáig. Éhesen, sajgó orral. Ahogy hazaért, beugrott az ágyba és az orráig húzta a takarót. De aztán meggondolta magát, mert még a paplan érintése is fájt neki.

Másnap Mackó Lackó meglátogatta. Egy kosár málnát is vitt neki. Ferkó már olyan éhes volt, hogy a tüskebokrot is megette volna. Maga elé húzta a kosarat és egyből elkezdte falni a málnát. Rájött, hogy milyen fimon is a málna. Szégyellte magát Mackó Lackó előtt, hogy mézet akart lopni, és örült, hogy Mackó Lackó még ezek után is meglátogatta. És még málnát is hozott ajándékba!

Ferkó is megkínálta a kamrájában lévő szárított szamócával, beszélgettek, és kiderült, hogy jó barátok lehetnének. Mackó Lackó meg is hívta Ferkót a születésnapjára.

A nagy napon egy bödön méz volt torta helyett. Ferkó csodálkozott, hogy honnan van Lackónak ennyi méze. Meg is kérdezte tőle. Lackó így válaszolt:

– Tudod, a vadméhek jó barátaim. Segítjük egymást. Én nem taposom le a virágokat, ezért ők cserébe mézet adnak ajándékba.

Ferkó rájött, hogy sokkal jobb jót tenni, mint rosszat. Ezentúl ő is vigyázott az erdő virágaira, és összebarátkozott a vadméhekkel.

Címkék#mese

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!