Mindenkinek van meséje

Mindannyian "láttuk" a sokgyermekes testvért és a másikat, aki magányos. Közös földjük ötszörös termését elosztották egymás között, majd éjszaka elindultak a másikhoz, arra gondolva, hogy nagyobb szüksége lesz a többletgabonára. Félúton találkoztak, sírva ölelték meg egymást. Azon a helyen épült az első templom. Mintha angyal szállt volna el felettünk.

A Veszprémi Esélyek Háza ezen a tavaszon kávéházi beszélgetéssorozatot indított. Először a nők esélyeit (azok hiányát) vették sorra. Akkor, a családról beszélgetve vetődött fel, hova tűntek a mesék életünkből? A válasz megtalálásához segítséget kértek: Boldizsár Ildikó mesekutatót, -terapeutát hívták meg, a szakember véleményére kíváncsian.

Többnyire nők fogadták el a meghívást a kávéházi találkozóra, így természetes volt Ildikó kérdése: ki van itt anyukaként? Amikor kiderült, hogy nagymama is van a hallgatók között, rögtön közölte: a mese nem gyermekműfaj. A meseterapeuta arról akart beszélni, hogy a nőknek mit mond a mese, mit tanulhatnak abból.

Boldizsár Ildikó 26 éve foglalkozik mesekutatással, s több mint tíz éve gyógyító eszközként is használja a meséket. Saját módszert alakított ki, ezt tanítja is. Tavaly ősszel Paloznakon pedig megnyílt a világ első meseterápiás központja, ahol Boldizsár Ildikó fogadja a segítségre szorulókat. (Egy rossz hír, mint a mesékben is előfordul: egy évre betelt már a központ.)

- Akkora a baj, hogy ezekkel a módszerekkel lehet segíteni - mondja. - Nem lenne szükség meseterápiára, ha a mesék nem tűntek volna el az emberek életéből. Az ősi történetek nincsenek közöttünk, miként a közösség sem, amely megtanította a mesékből fakadó tudást, s aszerint élte az életét.

Boldizsár Ildikó kutatóként azzal foglalkozott: mit jelentenek a mesék, mit kódoltak, rejtettek el bennük, mit tudott a mesemondó, mi történt az agyában és a tudata legmélyén. E kutatások eredményét felhasználva kandidátus lett. S ekkor jött számára egy újabb felismerés:

- A mesék jobb sorsra érdemesek, mint hogy tudományos kutatás tárgyai legyenek. Az volna az igazi, ha esténként összeülhetnénk és mesélnénk. A mese ugyanis legigazibb emberségünket hozza elő, legnemesebb oldalunkat mutatja meg.

Mielőtt elrévednénk a szépségben, s elfelejtkeznénk a körülöttünk lévő világról, Ildikó saját tapasztalata alapján mondja: - Emberhez méltó életet nagyon kevesen élhetnek ma. Ezért annyi a reményvesztett ember. Elvesztettünk olyan fontos kapaszkodókat, mint többek között a mese.

Látva az arcokat, s magam is a régi mesékre gondolva állítom: hiszen a mesék szépek. De jön a cáfolat:

- Szép mese nincs, csak olyan, ami széppé tehető. A mesék azt mutatják meg, ami nem működik, de rendbe tehető, iszonyú erőfeszítéssel. Gondoljunk arra, hogy a mesehős elindul szerencsét próbálni, boldogságot keresni, s mi mindenen kell túljutnia.

Boldizsár Ildikó több ezer mesét ismer, s mindegyik másként mutatja az utat a boldogsághoz. Nincs két egyforma út. Miként mi is számtalan történetet őrzünk magunkban, s ismerünk szomszédainkról, ismerőseinkről. A terapeuta is azt mondja: minden megtörtént már mással, minden szituációnak, helyzetnek megvan a mesepárja. Ha kővé változtál, nem tudsz továbbmenni. Ha halott a lelked, nem fog tulipán nyílni a kezedből. Viszont a te mesédben a hős továbbjut, tőle megtanulhatod, hogyan kell lépned.

Boldizsár Ildikó a találkozó során többször kísérletet tett a vendégekkel. Az anya, nagymama kérdés után a Hamupipőke mesével: ki minek képzeli magát ebben? A választás után meglepőek a magyarázatok: aki mostohának látja magát, azt árulja el, milyen mostohán bánik magával. Aki a konyhában találja magát, a rendet akarja meglelni. Ildikó elárulta: neki magának is van terápiás magkeveréke, s amikor a szétválogatott kupacokat látja, tudja, hogy itt a belső ünnep ideje.

A mesék egyik fele férfiaknak, másik a nőknek szóló. A férfiaké megtisztítja a földet a gonosz erőktől, megóvja a veszélyektől, lakhatóvá teszi a nő előtt. A nő feladata ebben a világban, hogy mindent élővé tegyen és azért feleljen. Azaz a férfi irányt, a nő pedig formát ad. Ezért a mesékben elvétve akad például sárkányölő nő, s ő is furcsa helyzetbe kerül a mese végére.

A mesék varázsos erővel bírnak. Vannak iskolák, ahol a tanítást mesével kezdik, s sokkal könnyebb a pedagógus dolga ezután. Vagy a női börtönben, ahol a négy hónapos meseterápia alatt megszűntek a fegyelemsértések. Boldizsár Ildikó a közelmúltban egy konferencia 500 hallgatóját varázsolta el, bebizonyítva, hogy a mesének van közösségformáló ereje. Ezt mi is éreztük. Ezért szeretnék találkozni azzal a fiatal hölggyel, aki a legpontosabban fogalmazta meg a rendet, s aki magáról annyit mondott: főállá- sú álláskereső. Vajon ő ismeri-e már saját meséjét?