Különleges ereklye egy pápai család birtokában: olimpiai fáklya 1936-ból

A modern olimpiai játékok történetében 1936-ban szerveztek első ízben váltófutást az ókori játékok helyszínén, a görögországi Olümpiában meggyújtott lánggal. A cél Berlin volt, a XI. Nyári Olimpiai Játékok. Hét országon át 3075 kilométert tettek meg a futók, az útvonal érintette Magyarországot is.

A 386 kilométeres magyar szakaszon pápai futók is tagjai voltak a váltónak, Hunyadvári László, Bolla Kálmán, Koncz Sándor, Losonczi István, Ruip Jenő, valamint Szabó Károly a feljegyzések szerint július 26-án Almásfüzitő és Komárom között futott, három kilométerenként váltva egymást. A magyar útvonal főbb állomásai egyébként Szeged, Kiskunfélegy-háza, Kecskemét, Sári, So-roksár, Budapest, Dorog, Tát, Szőny, Győr, Moson és Oroszvár voltak.

Koncz Sándor kezében a nyolcvanéves olimpiai fáklyával és a részvételt igazoló diplomával, amely tanúsítja, hogy édesapja részt vett az 1936-os olimpiai váltófutásban
Fotó: Molnár Tímea

A krómacélból készült, az olimpiai öt karikával és az útvonallal gravírozott fáklyát Koncz Sándor, a tókerti álta-lános iskola nyugalmazott testnevelője mutatta meg a Naplónak. A sportritkaság az édesapjától, a váltóban futó Koncz Sándortól származik. Nem számított különleges témának a családban az 1936-os esemény, a pápai hatos fogat -ról szóló feljegyzést is annak egyik tagjától, Hunyadvári Lászlótól kapta Koncz Sándor. A fáklyát gyerekként édesapja szobájában látta kiállítva, és egyszer - hogy neki kisfiúként örömet szerezzen - édesapja meggyújtotta. Ekkor szembesült azzal is, hogy a fáklyát az időjárási viszonyokhoz mérten tervezték, vízzel ugyanis nem lehetett eloltani, úgy fojtották el.

- Kétezer darab készült ebből a fáklyából, ezek sorsáról nem tudok sokat. A családi mellett egyet Lausanne-ban, az Olimpiai Múzeumban láttam. Akkor összeszorult a szívem, hiszen erősen a családhoz köt apám révén. Hunyadvári Lászlóét pedig 1945-ben ellopták, csak a részvételről szóló diploma maradt meg - mondta lapunknak Koncz Sándor. Megtudtuk tőle: az olimpiai fáklyával futó hat pápaiból ma már senki sem él, utolsóként Hunyadvári László távozott az élők sorából. Hunyadvári volt az, aki a már említett feljegyzés mellett mesélt is riportalanyunknak. A történetekből egy víg kedélyű társaság képe bontakozik ki. Keresték a bohóságokat - fogalmazott Koncz Sándor. Egyikük például átugrott a pápai utcán közlekedő lovas szekér elé fogott ló felett.

Az olimpiai fáklyával futó pápaiak mindegyike atléta volt, a nyugat-dunántúli ré- gióban jól csengett a nevük. A váltófutásban való részvételüket is ennek köszönhetik - vélekedik Koncz Sándor. A sportolók kiválasztásáról ugyanis nem lehet sokat tudni. Koncz Sándor édesapja rúdugró volt, legjobb eredményeként 390 centimétert jegyeztek. - A berlini nyertes 430-cal nyert, a magyar Bácsalmási Péter 4 méterrel bekerült a legjobb 16 közé, de a legjobb nyolcba már nem, így a 9-16. helyen végzett. Apám benne volt a hazai rúd-ugrók elitjében, azonban nem lett belőle olimpikon - jegyezte meg Koncz Sándor, aki a fáklya mellett fényképeket is mutatott édesapjáról. Az egyik a régi gödörben , a színházépület helyén korábban működő sportpályán készült. - Akkor még homokba ugrottak, bambuszrúddal, és két segítő állt a rúdugróhely mellett, hogy a sportszert elkapják - fűzte hozzá.

A régi sportemlékek között kutatva Koncz Sándor elmesélte, hogy édesapja fáklyá-ját meggyújtották egyszer az 1970-es években is, akkor ugyanis Pápán rendezték a diákolimpia - akkor úttörő-olimpia - megyei döntőjét. Koncz Sándor a siker érdekében bevetette a családi örökséget, és az 1936-os emléktárgy segítségével lobbant fel a láng a mai Perutz Stadionban felállított kandeláberben.

Édesapja az olimpiai fáklyával futott Magyarországon, Koncz Sándor pedig néző-ként vette ki részét később a moszkvai olimpiából. Sporttársakkal utazott az 1980-as nyári játékokra, a Luzsnyiki Stadionban az atlétikai versenyek szemtanúja volt. - Százezer néző, felejthetetlen pil-lanatok - merült el csillogó szemmel a múltban. - Imádom az atlétikát, a rövid távokat, mert azok a robbanásról szólnak, nincs takti-ka. Utóbbi a hosszabb futószámoknál viszont már előtérbe kerül. Az ugrószámoknál szemmel látható a legyűrendő akadály, a kalapácsvetés pedig meghazudtolja az emberi teljesítőképességet. - fogalmazott Koncz Sándor, akinek szíve a sportok királynője mellett a kézilabdához is húz.

A Koncz család sportos família, az olimpiai váltófutó édesapa tanítóképzőt végzett, atletizált, és a farkasgyepűi szanatórium igazgatója volt. Riportalanyunk a Testnevelési Főiskolán tanult, NB I-es kézilabdakapus volt, az egykori III. Számú Általános Iskola számos tanulóját okította a sport rejtelmeire. Felesége élvonalbeli tornász volt, és szintén testnevelő tanárként dolgozott a közgazdasági szakközépiskolában. A fiatalabb Koncz generáció ugyancsak a sport mellett tette le voksát. Konczék két fia, Sándor és János, továbbá János felesége is testnevelő tanár Pápán. Az unokák is sportosak, de ők már nem lesznek testnevelők - mondta kicsit szomorúan Koncz Sándor.

- Ez szép és hálás pálya, gyerekekkel foglalkozni, sikerélményhez juttatni őket kettős öröm, hiszen a tanítványnak és a tanárnak is jut belőle - vallotta meg Koncz Sándor, aki a közelgő nyári olimpiáról szólva azt mondta: Rióban drukkol mindenkinek, aki küzd valamiért.