Kellene két év mosogatás!

- Megosztom veled egy emlékemet. Egy barátommal tizenéve betértünk Kapolcson egy sátorba, ahol egy fiatal, hosszú hajú zenész úgy beleélte magát a játékba, hogy az asztal tetején ugrálva gitározott. Azt mondtuk, meg kell jegyezni a nevét.

- Emlékszem erre a buli-ra. Ez 2002-ben volt. Kapolcson, az út mellett volt a sá-tor. Azért emlékszem ennyire, mert egy egyhetes horvátországi turné után estünk be oda. Hullafáradtak voltunk. Választhattunk: vagy szétszedjük a házat, vagy elalszunk. Az előbbi megoldást választottuk.

Little G. Weevil, vagyis Szűcs Gábor nem változott semmit, nem torzított rajta a siker, amit a blues- világverseny megnyerése hozott Fotó: Zsedrovits Enikő

- Nagyon szépen megfuttattak a magyar közvélemény előtt, mégis visszamentél Amerikába. Miért?

- Visszamentem, de nem visszaköltöztem. Amikor mentor voltam a tehetségkutatóban, akkor én már jó ideje ott éltem. Amikor itthon ez az időszak volt, akkor újra felfedeztek.

- Itthon nem terem babér?

- Nem tudom. Végül is itt vagyok most is. De gondold el, közben nekem ott gyerekem, családom van. Nem úgy van, hogy az ember jön-megy, és otthagyja a gyerekét. Én ott jól érzem magam. Nem mondom, jó hazajönni, de azt tudomásul kell venni, hogy valószínűleg ez nem menne így, ha folyamatosan itt lennék, és minden hónapban látnának az emberek. Annyira kicsi a bluesmuzsika közönsége Magyarországon, hogy szerintem egy idő után elmúlna a varázs.

- Szóba sem került, hogy gyakrabban kéne jönni?

- Beszéltünk erről a menedzseremmel, Podlovics Petivel, hogy esetleg gyakrabban jöjjek. De én úgy gon-dolom, ha ennél gyakrabban jönnék, akkor nem biztos, hogy sokáig ilyen szintet tudnánk tartani. De természetesen fellépek én máshol is, nem csak Magyarországon. Ide is közvetlenül Spanyolországból érkeztem. Én járom közben a világot, amikor úgy látom, hogy van értelme. Nagyon nagy a különbség a hat-hét évvel ez- előtti időszakom között. Mivel most már gyerekem van, nem megyek már minden buliért, pláne messzire. Mert azt már nem lehet csinálni, hogy az ember állandóan távol van. Ott a felelősség.

- Amerikai zenészként aposztrofálnak, de mégiscsak Szűcs Gábor néven anyakönyveztek.

- Erről ne engem kérdezz. Erről nem én tehetek. Én magyar vagyok, és magyar is leszek mindig. Én erre büszke is vagyok. Nagyon büszke vagyok az értékekre, amiket mi képviselünk a világban. Próbálom az ottani, az amerikai embereket okítani, mert nagyon sokan szerintem tévesen látják, ítélik meg ezt a világot. Nyilván, amikor az ember átmegy egy másik országba, egy másik kultúrába, akkor nem az a feladata, hogy bírálja az ottani dolgokat. Nincsen tökéletes rendszer. Úgy kell elfogadni az or-szágot, amelyik befogadott, ahogy van. Olyanok, amilyenek. Meg kell ismerni, meg kell tanulni a kultúrájukat, a nyelvüket, és akkor az ember nem érzi magát úgy, hogy nagyon más.

- Úgy érzed, nagyon más vagy ott?

- Csak ugyanúgy, ahogy itt is. Azt a sok hülyeséget ki kell, hogy zárja az ember az életéből, ami van, és akkor jól elvan. Például úgy képzeld el, hogy nálunk nincsen tévé. Illetve tévé van, csak kábeltévé-előfizetésünk nincsen. Én nem hallgatok rádiót sem. Csak teszem a magam dol-gát. Egyébként művészként meg gondolkodó emberként, aki szövegeket és dalokat ír, megőrjítene az a sok negatívum, ami minket körülvesz. És én nem akarom, hogy ezek a hatások a zenémre bármilyen befolyással legyenek, úgyhogy inkább csinálom a dolgomat. Sokkal jobb így, hogy nem nézek tévét. Így nem is idegesíti fel az embert.

- Mit gondolsz, a most induló zenészeknek is kellene kétesztendei mosogatás, mint neked?

- Szerintem mindenkinek kéne pár év mosogatás. Lehet, hogy bután hangzik, de emlékszem, mekkora óriási arcom volt a mostanihoz képest, mielőtt kimentem volna, hogy aztán a mosogatómedence mellett kössek ki. Mielőtt a bőrömön megtapasztaltam, megtanultam volna, hogy hol a helye az embernek a világban. Azt kell mondjam, hogy mindenkinek kéne. Pláne a magyar zenészeknek, szerintem mindnek. El kéne mennie mindegyiknek mosogatni kicsit.

Little G. Weevil Budapesten született 1977. július 6-án Szűcs Gáborként. 2005-ben első európai blueszenészként szerződéssel játszik a memphisi legendás Blues City Café-ban. Díjak, elismerések: 2013-ban a 29. Nemzetközi Bluesfesztivál első helyezettje. 2014-ben jelölték a Musician of the Year, az Acoustic Album of the Year és a Acous-tic Artist of the Year dí-jakra.