Kegye János megörvendeztetve a pánsípmuzsika rajongóit

Kegye János pedig ezt tette a napokban, megörvendeztetve a pánsípmuzsika rajongóit. A badacsonyi és a tomaji strand törzsvendégei persze már megszokhatták, hogy a zenész szórakoztatja őket, hiszen tavaly is heteken át ezt tette mindennap, de hogy nem unja senki, az biztos. Már csak a rendkívül széles repertoár miatt sem. Kegye János azonban két strandkoncert között csobban is egyet néha, sőt, arra is szánt időt, hogy velünk beszélgessen. Így tudtuk meg, hogy rengeteg barátja lakik Badacsonyban, évek óta jár nyaralni a városba.

- Játszottam már a borfesztiválon, a templomban, tavaly pedig egész nyáron itt voltam a város két strandján. Idén csak két hétre jöttünk le a családdal, az unokám másfél éves, ez az első nyara. Imádom ezt a kis tomaji strandot, családias a hangulata - mondta lelkendezve Kegye János, akit pár évtizeddel korábban szaxofonosként ismerhettünk. A hetvenes években az Eddával és a Piramissal játszott. Az első pánsíplemeze Németországban készült a nyolcvanas években. Akkor kint maradt húsz éven át, mert sorra jelentek meg a lemezei, mentek a turnék Amerikában, Ázsiában, mindenfelé a világban.

Kegye János pánsípművész spontán koncerteket adott idén is a badacsonyi strandokon a vendégek örömére Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- A 2000-es évek elején jöttem vissza, készítettem egy lemezt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, egy karácsonyi albumot, amely többszörös platinalemez lett, és aztán így itthon is maradtam. A pánsíp már népszerű itthon, de eleinte mindig azt hitték, hogy ez valami indián, dél-amerikai hangszer. Már van egy-két zenész, aki megismertette a magyar közönséggel - mondta. Elárulta továbbá, hogy mekkora kihívás klasszikus zenét játszani pánsípon, hiszen Mozart Kis éji zenéjét nem erre a hangszerre írták. Ahogy a jazz- zenét sem, Strauss műveit pedig rajta kívül a világon senki nem játssza pánsípon.

- Ezek mind kihívások, és én szeretem őket. A hangszernek korlátai vannak, ez egy g-dúros pánsíp, nincsenek rajta fekete billentyűk, mint a zongorán, vagy fél- hangok, mint a gitáron. Mindent úgy kell kreálni. Egy tempós nótában, mint például egy Brahms Magyar táncokban aztán jár a hangszer. De mindegyik stílust imádom. Készítettem ír zenét Michael Flatley-dalokra, a színpadon 13 sztepptáncossal adtam elő. Játszom cigányzenét, például a Pacsirát. Mivel jazzmuzsikusként kezdtem annak idején a legendás Kisrákfogó szaxofonosaként, most neveztem az egyik ilyen műfajt képviselő rádiócsatorna versenyére. Hamarosan kiderül az eredmény - sorolja a történéseket. Hiába van nyár, nem pihen, körbekoncertezi a tavat egyházi zenét, klasszikusokat és slágerfeldolgozásokat játszva. Aztán Erdélybe készül, és visszatérve az ország több pontján zenél még, például falunapokon, az év végi nagy hajtásig. Az adventi időszakban előfordul, hogy napi két koncertje is van. - A zene konzervál, nálunk nincs kor. A muzsikusok olyanok, mint a repülő. Az sem marad fenn az égen, folyamatosan leszáll és fel. Szívesen úszom a Balatonban, aztán a Kisfaludy-háznál iszom egy jó szürkebarátot vagy cserszegi fűszerest. Jólesik ebben a melegben egy fröccs vagy egy belga meggysör. De pár nap, és lejár a szabadság, megyek haza, várnak a juhok. Annak idején kettőt vettem, mert nagyon szépek voltak. Egy fekete és egy fehér rackát, de már nyolcan vannak. Az almolástól az elletésig ellátom őket, de télen, amikor rettentő sok koncert van, egy etyeki nyájba viszem őket. Ott vannak tavaszig.

Ott kezdődött a probléma is, mert két lányt vettem először, hogy ne szaporodjanak, de a csordában volt egy kos. Születésnapomra három bárány született - meséli nevetve, kezében a hangszerrel, amit az Amszterdami Zene-akadémiától kapott, amikor a világ első tíz pánsípművésze közé beválogatták, nagyjából hat éve. Nagyon értékes, fantasztikus hangszer, egy román építő, a híres Preda készítette. - Nagy hangszer, 27 hangos, három és fél oktávon tudok rajta játszani. Egy másik hangszeremet a pánsípok Stradivarija készítette, egy dél-amerikai férfi. Az a hangszer már nyugdíjas, annyira értékes, hogy el se merem hozni sehova. A szaxofont már nem használom, de ha lemezt készítek, nem hívok vendégszaxofonost. Sokféle hangszerem volt, a nagyját eladtam, de megvan a szoprán szaxofonom, a fuvolám, egy klarinét és talán még egy oboa is - számolgat elgondolkodva. Aztán, mielőtt visszamenne a napernyő alá játszani, még elárulja, hogy két lemezt készít ősszel. A reformáció emlékévének tiszteletére egy liturgikus zenei anyagot állít össze egyházi énekek feldolgozásával. Egy másik, jazzlemezt pedig most ír, három- négy nóta már elkészült. Dallamos, lágy fogyasztható, inkább háttérzenének használható anyag lesz. Ez is egy nagy kihívás, mert nagyon nehéz pánsípon jazzt játszani. De őt ismerve megoldja, mi pedig, ha előbb nem, jövő nyáron hallhatjuk élőben újra a badacsonyi strandokon.