Jordán Adél vallott színpadi szerepeiről, az anyaság titkairól és a családfák ősi erejéről

Amikor nagyon kicsi volt, ott ült Cseh Tamás emlékezetes születésnapi köszöntésen a Merlin Színházban. Legutóbb Veszprémben már ő is előadhatta a legenda dalait egy emlékkoncerten. A sors pedig azt ajándékozta számára, hogy most együtt léphetett színpadra Miczura Mónikával, aki annak idején azon az eseményen a Ten Years After című kultikus számot énekelte, amely nagy hatást gyakorolt rá.

Jordán Adél számára az éneklés olyan energiamező, amely mindig hordoz számára újdonságot, élményanyagot. Talán ezért is válhatott rajongóból a Puszi együttes tagjává, s amikor nem játszik a Katona József Színházban, akkor szívesen lép fel a csapattal. Nagyon élvezi a koncerthangulatot, a közönséggel való, semmihez sem hasonlítható kapcsolatot.

- Amikor játszunk egy-egy bulit, az olyan számomra, mint egy adrenalinzuhatag. Akad fejlődnivalóm az éneklés területén, de nagyon jól érzem magam benne. Az a szerencse ért, hogy az egyetem óta Bagó Gizella az énekmesterem, aki arról ismert, hogy megtartja a diákjait, követi a pályájukat. Sokat segít nekem a mai napig. A Katonában volt olyan előadás, hogy operaáriákat kellett előadnom, s sikerült azt is kihoznia a torkomból - mondta a színművésznő.

Szinte beleszületett a színház világába, s ott is nőtt fel. Szülei - Lázár Kati és Jordán Tamás - igazi legendák a szakmában, így aztán nem meglepetés, ha gyermekük is a világot jelentő deszkákat választotta. Ki is vívta azt, hogy most már nem a szülői nevek nyomán azonosítják.

Arra a kérdésre, ő mikor érezte meg azt, hogy valóban megérkezett a színpadra, övé ez a világ, azt válaszolta, pályakezdésének helyszínén élhette ezt át.

Jordán Adél a Katona József Színházban olyan emberekkel dolgozik együtt, akikkel hasonlóan gondolkodnak, ugyanazt képviselik Fotó: Pesthy Márton

- A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor megérezhettem magamban valami olyat, ami hasonló lehet a színészi belső katarzishoz. Az egyetem után Egerbe kerültem. Csizmadia Tibor rám osztotta a My Fair Lady főszerepét, majd a Három nővérben játszhattam Irinát, de megkaptam Natasát az Éjjeli menedékhelyben. Közben játszottunk gyermekdarabokat, akadt, amikor napi három előadásunk is volt. Szinte minden műfajjal találkoztam. Nagyon jót tett nekem az a pár év. Sokat tanultam. Egy formálódó közönséget kellett megnyernünk, meggyőznünk, úgy, hogy magunkat is megszerettessük.

Izgalmas időszakban egy My Fair Lady-előadás közben azt éreztem, hogy kezemben fogok ezer gyeplőt, húzogatom a zsinórokat, és ha akarom, akkor sír a közönség vagy nevet. Ez akkor olyan élményt és érzelmi töltetett adott, hogy tudtam: jól döntöttem. A Katona József Színházban pedig azt élhettem át, hogy hazaérkeztem. Olyan emberekkel vagyok együtt, akikkel hasonlóan gondolkodunk, ugyanazt képviseljük. Ez a társulat olyan, akár egy kirakós játék.

A beleillők nagyon szorosan kapcsolódnak a másikhoz - hangsúlyozta Jordán Adél, aki arra a felvetésre, hogy kell-e a színháznak politizálnia - mert a Katona egyes előadásai, mint például Az olaszliszkai, vagy legutóbb a nagy vihart kavart A bajnok ilyen ítéletzivatar közepette került be a közbeszédbe -, azt válaszolta: a színháznak az a feladata, hogy reagáljon az életre, az emberre, s legfőképp tükröt tartson a néző felé. Számára egy szerep megformálása arról szól, hogy bemutasson egy sorsot, utat, s képviselje a figura énjét, cselekedeteinek mozgatórugóit.

- A bajnok egyáltalán nem politizáló előadás, de valami miatt politikai visszhangot keltett. Pintér Béla rendező soha nem mondott olyan mondatot a próbák alatt, amely nem az érzelmi viszonyokról, a szerepek belső igazságainak, önazonosságainak megtalálásáról, az életben való küszködésükről szólna. Nagyon szeretem az előadást, a szerepem; olyan lelki utat, belső katarzist ad számomra, amely után tényleg elsírom magam - mesélte a színésznő, akinek saját bevallása szerint jót tett az, hogy anyává vált. Színpadon és azon túl is. Férje, Keresztes Tamás szintén színész, gyermekük, Andor hatéves.

Amikor erről beszélgettünk, elmesélte, hogy Pokorny Lila mindig azt mondta neki, hogy az anyukák szemében ott látni a titkot. Ő ezt egy ideig nem értette. Aztán átélhette. Amikor már egy másik szemszögszögből, más felelősségből is kell nézni a világot. Szereti ezt a titkot. Elmondása szerint magabiztosabb, több, érettebb és gazdagabb lett ettől. Más lett az elsődleges sorrend az életében. A színpadon is érzi. Képes még jobban befelé figyelni, és ezt a gyermekével töltött idő mindig tovább erősíti.

A színésznőnek az anyaság, a színház mellett nagyon fontosak a gyökerek. Szerinte ez a Jordán család titka. Az ősiség, a családfákból ágazó gazdag lombok. A terebélyes gyökerek, amelyek erősek, mélyek. Két lábbal a földön tartják. Ezekbe tud kapaszkodni mindig.