Hétvége

2016.01.08. 17:55

Jack szerint Magyarország

Mi, magyarok vendégszeretőek, segítőkészek, nyitottak, élettel teliek vagyunk, és mindenről van véleményünk. A nyelvünk szerkezete, illetve hangzása érdekes és szép, viszont egy külföldinek megtanulni szinte lehetetlen - így vélekedik rólunk Jack Mayfield az Amerikai Egyesült Államokból, aki második hazájának tekinti Magyarországot.

Polgár Tibor

Jack Mayfield a református egyháznak köszönhetően, egy missziós tevékenységen keresztül jutott el először hazánkba, többek között Pápára is. Ismeretségek, barátságok fűzik több, a bakonyaljai kisváros református közösségéhez valamilyen formában kötődő személyhez, akiket rendszeresen meglátogat.

- Először Mexikóban végeztem missziós tevékenységet. Aztán 19 évvel ezelőtt meghívást kaptam egy megbeszélésre, amelynek egyházkerületünk új nemzetközi testvérkapcsolatának kiépítése volt a témája. Megkérdeztem, hol van kialakulóban ez az új testvérkapcsolat, amire azt a választ kaptam, hogy Magyarországon. Gondoltam, legalább egyszer érdemes lenne megnézni ezt az országot, amely igencsak megtetszett. Az azóta eltelt csaknem két évtized alatt pedig már negyvennél is többször látogattam el Magyarországra - tudtuk meg az amerikai férfitól.

Ő az USA harmadik legnépesebb városában, az Illinois állambeli Chicagóban nőtt fel. Elmondása szerint a családjának volt egy magyar származású barátja, tőle tudott a gulyásról, továbbá Budapestről néhány dolgot, számára ezek voltak az első információk hazánkról.

- Emellett emlékszem, hogy az 1960-as években a televízió közvetített katonai felvonulásokat Kelet-Európából. Sajnos az amerikaiaknak nagyon kevés ismeretük van a rajtuk kívül eső világról. Korábban láttam otthon egy televíziós vetélkedőt, amelyben már szerencsésnek számított az a versenyző, aki felismerte Angliát, Németországot vagy Franciaországot. Másutt Romániát vámpírországként definiálták. Az Egyesült Államokban Magyarországot ritkán tudják beazonosítani - ismerte be Jack.

Jack Mayfield rendszeresen ellátogat Magyarországra, mindig jól érzi magát itt Fotó: archív

Az első magyar szavak, amiket megtanult: a köszönöm, a leves, valamint a Gundel-palacsinta szó, illetve Zselickisfalud település neve volt.

- Az utóbbit úgy ejtettük ki, mintha angolul azt mondtuk volna, hogy jelly-fish-canoe. (Három angol szó, amely együtt értelmetlen, de így hasonlít hangzásában a magyar falu nevére - a szerk.) Sokszor elhatároztam, hogy megtanulok magyarul, azonban a szavak hosszúsága és bonyolultsága miatt végül mindig feladtam a próbálkozást. Körülbelül négyszáz darab, többnyire étellel kapcsolatos vagy étlapon szereplő szót ismerek, továbbá sok magyar város és falu nevét is fel tudom sorolni. Nagyon tetszik a magyar nyelv szerkezete és hangzása - jegyez-te meg.

Mint mondta, az előző 19 esztendő alatt sok baráti kapcsolata alakult ki Magyarországon, sőt, a legközelebbi barátai között is számos magyar van. - A legjobb barátaim a pápai Köntös család tagjai. (Köntös László a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett református lelkész, a Pápai Református Gyűjtemények igazgatója - a szerk.) A magyarok nagyon vendégszeretőek, segítőkészek, nyitottak, élettel teliek, és mindenről van véleményük. Úgy jellemezném mindezt, hogyha két magyarnak felteszel egy kérdést, legalább háromféle véleményt fogsz hallani. Habár nagyon tetszik nekem Bécs a történelme, az épületei, a látnivalói miatt, de számomra sokkal vonzóbb és élettelibb Budapest. A város és a lakói egyaránt. Valójában semmi olyan nem jut eszembe, amit nem szeretnék a magyarokban - fogalmazott Jack Mayfield.

A hazánkkal kapcsolatos legszebb élményei magyar és amerikai gyerekek közös balatoni táborozásához, illetve a magyar barátai vendégfogadásaihoz kötődnek. - Emlékezetes volt még a dunántúli református templomok végiglátogatása Köntös Laci barátommal, és egy tíznapos erdélyi körutazás Korsós Bálint (a pápai református gimnázium egykori tanára, igazgatója - a szerk.) barátom osztályával. A legrosszabb élményem Bálint halála 2014 nyarán. Számomra ő olyan volt, mint egy testvér, sok közös programot szervezett nekem, remekül éreztük magunkat egymás társaságában. Nagyon hiányzik - fogalmazott a tengerentúli vendég.

Kérdésünkre kifejtette, meglátása alapján a magyarok és az amerikaiak között a legnagyobb különbség az időhöz való viszonyulásunkban van.

- Mi az USA-ban mindig rohanásban vagyunk, sietünk intézni a dolgainkat, befejezni a beszélgetésünket, elkészíteni az ételeinket. Vagy sietünk az étterembe. Nekem úgy tűnik, Magyarországon több időt szánnak az emberek a beszélgetésre, vagy éppen arra, hogy vendégül lássák egymást az otthonaikban. No és persze mi, amerikaiak főként magunkkal vagyunk elfoglalva, a külső világ csak akkor érdekes számunkra, ha valamilyen hatással lehet ránk - vallotta be Jack.

Mint mondta, természetesen továbbra is szívesen és rendszeresen jön majd Magyarországra, amit a második hazájának tekint.

 

Marslakó magyarok

Marslakók - a XX. század közepe tájékán így nevezték az amerikaiak a tudományos, művészeti vagy éppen szórakoztató tevékenységükkel elismertté, híressé váló zsenik egy jól elkülöníthető csoportját, melynek tagjai furcsa akcentussal beszéltek, és az élet minden fontos területén letették a névjegyüket. Ők az USA-ba kivándorolt magyar tudósok és művészek voltak, akiknek kivételes tehetsége hamar legendává vált. A krónikák szerint a budapesti születésű Szilárd Leó, az atombomba egyik atyja egy alkalommal emberfeletti intelligenciájú marslakóknak nevezte hazánk Amerikában tevékenykedő lángelméit - innen ered ez az elnevezés. A legnagyobb rivaldafény talán a filmiparban alkotóknak jutott: például Zukor Adolf és Friedman Vilmos filmstúdió-alapítók, a kultikus Casablancát rendező Kertész Mihály, vagy éppen Lugosi Béla, a Drakula karakterével szinte egybeforrt színész mind-mind meghatározó szerepet töltött be a hetedik művészeti ág fejlődéstörténetében. De említhetnénk akár a tömegkultúra egy másik zászlóshajóját, a labdarúgást, aminek egyik legnépszerűbb képviselője, a spanyol FC Barcelona három magyarnak, Kubala Lászlónak, Czibor Zoltánnak és Kocsis Sándornak (is) köszönheti, hogy az előző század derekán megalapozták a katalán futballklub világhírét. Mindez csupán néhány érdekesség, amire mi, magyarok jogosan lehetünk büszkék még ma is, ám nem árt szem előtt tartani, hogy a múltból nem lehet megélni. Ne legyünk kishitűek, a mi generációnk számára ugyancsak adva van a lehetőség, hogy nyomot hagyjunk magunk után, és akkor talán bennünket is marslakónak titulál majd a jövő nemzedéke.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!