Müller Péter Sziámi színpadi művei Veszprémben láthatók

Nem lettem nyuszibb sem, de már ritkán kerülnek be erős közérzeti indulatok a dalokba. Nem hazugságokra, ideológiákra, rendszerre reagáltunk régen sem, azokon kívüli vagyok, minden hatalomtól viszolygok a mai napig - mondta lapunknak Müller Péter Sziámi, aki hosszú kihagyás után ismét színpadon énekli régi és új számaikat, sőt, négy év alatt a harmadik lemezük készül már.

Müller Péter Sziámi az 1980-as évek óta a magyar underground kultikus személyisége, az URH, a Kontroll Csoport és a Sziámi zenekar alapítója, költő, író, műfordító, előadó, filmrendező, díjnyertes slammer (a Slam Poetry, a szabad verseléses versenyek résztvevője - a szerző). Jelenleg újból zenél, a Müller Péter Sziámi AndFriends formációval lép fel, nyáron harminc koncertet adnak, jönnek a Művészetek völgyébe is.

Munkái révén kötődik a megyeszékhelyhez is. A veszprémi teátrumban a Baltazár Színházzal vendégeskedett többször, a következő évadban az Isten pénze című darab egyik szerző- jeként üdvözölhetik a Petőfi Színházban. Tolcsvay Lászlóval és Müller Péterrel közösen írt Mária evangéliuma című rockoperájuk szerepel a Pannon Várszínház műsorán.

Minden hatalomtól viszolygok a mai napig. Olyan eszmerendszer nincs, amely ne vesztette volna el a hitelességét, szavatosságát - fogalmazta meg gondolatait lapunknak Müller Péter Sziámi   Fotó: Archív

Amikor arról kérdeztük, hogy az általa képviselt underground ismét búvópatakszerűen tör-e majd elő a magyar zenei életben, mosolyogva mondta: bízik abban, az internet korában már nem lehet búvópatakokról beszélni, ám abban, hogy a nagy lefedettségű országos rádiók mit hajlandók lejátszani, már tapasztalható öncenzúra. Így, vélekedése szerint, nem lesz túl széles a paletta, a konszolidáltság vagy a műfajgyűlölő ízlés határozza meg, mit hallgathatnak az emberek.

Müller Péter Sziámi hozzáfűzte: ma már szinte túlkínálat alakult ki az olyan együttesekből, amelyek stilárisan, tematikában, nyelvezetben azt képviselik, amit ők annak idején elkezdtek, de az embereknek már nincs idejük és pénzük sem minden ilyen koncertet megnézni, új csapatokat felfedezni.

A mostani zenekarának egy része a régi Európa Kiadó tagjaiból áll, de játszik benne az Anima Sound Systemből is muzsikus, sőt, a Pintér Béla Társulatból is csatlakozott hozzájuk tag. Továbbra sem politizálnak a dalokkal, régen sem ez volt a szándékuk. Ahogy megfogalmazta: olyan eszmerendszer nincs, amely szerinte ne vesztette volna el a hitelességét, szavatosságát. Ezért sem hisz egyben sem.

- Az valóban reveláció- ként hatott, hogy az 1976-os Spions után az URH is meg tudott szólalni szókimondással és méltóságteljes indulattal. Ezeknek az együtteseknek a létrejötte, számai egyben halálsikolyok is voltak, közérzeti hozzászólások mindahhoz, amik körbevettek bennünket. Persze, voltak országos balhék, betiltások, disszidálások, vittek be bennünket a rendőrségre. Megírták rólunk, hogy mi vagyunk a legjobbak Európában, úgy, hogy senki nem tudott közöttünk zenélni. Jó balhé volt.

Egy úgynevezett világpunk-válogatásra például rákerült a Kék fény című számunk, érdekes és erőteljes dolog, hogy ez a dal ma is figyelmet tud kelteni.

Mi attól tűntünk jónak, mert azt hittük, az angolszászok marha jók, de nem tudtunk igazán angolul, és úgy éreztük, valami rettenetes nagy mércét kell megugranunk szövegben - emlékezett vissza a magyar underground úttörő időszakára az előadó, aki szerint bizonyos zenei újdonságok, kiállások után a közönségben az a látszat alakul ki, hogy helyettük mondanak ki valamit, amit már lázadásnak hisznek. Elkezdik értelmezni azt, és a bátorságuk valamilyen szintű felbukkanásának tartják a közéletileg és közérzetileg kritikus dalokat.

Müller Péter Sziámi 65 éves, és koncertjein azt látja, hogy megfiatalodott a közönségük. A régi, nosztalgiázó korosztály mellett feltűntek az egyetemisták, gimnazisták a színpad előtt. Olyanok, akik nem is tudják, mi volt a különbség az URH, a Kontroll Csoport vagy a Sziámi zenekar, illetve ezek számai, egyre képzettebb zenészei között. Ők egyben kezelik a régi dalokat, mert úgy érzik, azok ma is aktuálisak.

- Annak idején, ha valaki azt mondta: menjenek ki az oroszok és undorodom a potentátoktól, az nekem akkor sem azt jelentette, mintha egy rendszer ellen kellene lázadnom. Nem éreztem a rendszerben magam. Kívül voltam és vagyok most.

A lázadás szerintem nem azt jelenti, hogy forradalmat kell csinálni, hanem meg kellene próbálni félelem nélkül létezni, szabad, toleráns emberként. Annak idején körülvett bennünket valami, ami nem tetszett, beszéltem, találkoztam emberekkel, és a saját közérzetem az övékével összemosódva adta ki a dalokat.

Érdekes, egy nem túl régi számunkat, az Államosítani kéne címűt a fiatalok ugyanúgy éneklik, mint a Besúgók és provokátorokat, és ők ezt politizálásnak gondolják - tette hozzá a legendás előadó, aki ironikusan megjegyezte: nem dobták ki soha a régi dalaikat, mert azokat már születésüktől rendszeren kívülinek gondolták.

És szerinte igazuk lett.

"Az embert mindig azok a dolgok találják meg, amelyek fontossá lehetnek. Ambícióim nekem soha nem voltak. Weöres Sándor, Vas István, Kormos István simogatták a fejem gyerekkoromban, biztattak, hogy költő vagyok, mégse gondoltam, hogy az is leszek. Csakúgy, mint filmrendező, magyartanár vagy színpadi előadó sem akartam lenni. A Baltazár Színházban sem akartam színész lenni. Ami körülöttünk van: szellem, kultúra és civilizáció, ebben kell utat találni, felépülni és, ha lehet, nem leépülni."

(Müller Péter Sziámi korábban így vallott a Naplónak)