Hétvége

2015.08.07. 08:46

Három évtized a hivatásnak - Pálmann László harminc éve azzal foglalkozhat, amit szeret

Van, hogy az embert megtalálja a számára ideális szakma. Ekkor beszélhetünk hivatásról, mint Pálmann László rendőr ezredes esetében is, aki közel harminc éve áll szolgálatban.

Heffler Péter

Harminc év egy pályán bizony hosszú idő, mely alatt az ember annak minden jó és rossz oldalát megismerheti. Pálmann László, a Veszprémi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője közel három évtizede szolgál a rendőrség kötelékében, ám neki mégsem tűnik ennyinek az eltöltött idő. Mint mondta, a hivatása egyben a munkája is, mely közben újra és újra képes volt megújulni. Persze ehhez szükség volt a szakma feltétlen szeretetére is, ami egészen régre nyúlik vissza. – Igazándiból kisgyerekkorom óta érdekelt a rendőri pálya, de az elején csak a kutyás területe, amiben biztos nagy szerepet játszott az akkoriban futó Kántor című sorozat – mondta a kezdeti motivációról Pálmann László, majd hamar kiderült, hogy ettől jóval többről volt szó, a neveltetésből és a sportból is sokat merített.

Pálmann László a munkájában újra és újra képes volt megújulni Fotó: Heffler Péter

– Szigorú bányász családból származok, és talán ebből az őszinte, tiszta nevelésből származik a szabálytisztelet is, ami végigkísérte eddig az életemet. Suli után aztán a sport vonalán mentem tovább, ahol csakugyan sokat köszönhettem a neveltetésemnek. Tagja voltam az akkor NB1-es röplabda csapatnak, de a 183 centimmel az adottságaim nem voltak éppen a legjobbak ehhez a sportághoz. Nem számítottam a legnagyobb tehetségnek, jóval többet kellett dolgoznom, mint a többieknek, hogy kitűnjek közülük – árulta el a Bakony Vegyész és a Veszprémi SE egykori ütő-irányító játékosa. – Nagyon jó, összetartó társaság volt, és azok még más idők voltak, nem csak klubon belül ápoltunk jó viszonyt, hanem összejártunk a többi sportegyesület sportolóival is. Ezer szállal kötődtem az egyetemhez és a klubhoz, de a katonaság után dönteni kellett. Ugyan kacsingattam az edzői pálya felé, de a sorkatonai szolgálat alatt elhatároztam, hogy megpróbálom a rendőrséget – mesélte az ezredes, aki mosolyogva tért ki azokra az időkre, amikor még egyenruhás rendőrként forgalmat irányított a Hotel előtt.

Rövid időn belül átkerült a bűnügyi szolgálathoz, ahol végigjárta a szokásos ranglétrát, miközben a továbblépés miatt elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, hogy aztán a jogi tanulmányokat követően másoddiplomaként a bűnügyi vezetői szakot is abszolválja, miután a Budapesti Corvinus Egyetem közigazgatási szakán szintén szerzett egy diplomát.

– Szokás mondani, hogy az ember egy életen át tanul, de ezeket végigcsinálni azért is volt különösen jó, mert a rendőri munka kicsit beszűkíti a látókört, míg a külső tanulmányoknak köszönhetően valamelyest újra kinyílt a világ. Kimondottan az ismeretlenes ügyek felderítésével foglalkozok, és most tizenöt éve vagyok bűnügyi osztályvezető, és egyben a kapitányság vezetőjének a helyettese. Erre szokták mondani a kollégák, hogy Fazekas Nándi mellett én vagyok az első számú második – talált ismét párhuzamot viccesen a sporttal az ezredes. Azonban harminc esztendő alatt könnyen bele lehet fásulni valamibe, főleg egy munkába, de nem úgy Pálmann László.

– A szakma szeretete volt, ami ennyi éven át a pályán tartott, mert ez nem egy nyolc órás munka, hanem egyben hivatás is. Ha kell, akkor felveszem a bevetési ruhát és szolgálatot teljesítek akár az utcán is a fiatal járőr kollégákkal. Meg kell, hogy jegyezzem, nagyon tehetséges fiatalok szolgálnak a rendőrség kötelékében, és az egyik fő feladatnak tartom, hogy ezeket az embereket meg is tartsuk. Szeretem magamat velük körülvenni, hiszen talán az ő lendületüknek, a pörgésüknek, a remek légkörnek és a jó hangulatnak is köszönhető, hogy ennyi éven át a pályán tudtam maradni – mondta a motivációról Pálmann László, akinek generációk kerültek ki a kezei alól, szakmai útmutatására pedig ékes példa, hogy a tanítványok teljesíthettek bárhol szolgálatot, tisztességgel megállták a helyüket. – Természetesen van jó és rossz oldala is ennek a munkának. A jó egyértelműen, ha például pozitív visszajelzést kapunk a lakosságtól. Aztán ott vannak a burleszk filmekbe való esetek is. Történt egyszer, hogy egy veszprémi abc-be tört be egy fiatalember, aki miután megbontotta a tetőt, beesve a boltba, pont egy bevásárlókocsiban landolt. Úgy összetörte magát, hogy ott abban a pózban várt meg minket a helyszínen. Az árnyoldal azonban a bűntények miatt néha igen sötét tud lenni. Gyermekek és idősek értelmetlen halálát például nem lehet megszokni. Egy olyan helyszín, ahol egy gyerek az áldozat még egy sokat tapasztalt rendőrt is meg tud viselni. Remek érzés azonban ezeket az elkövetőket elfogni, mint például azt a férfit is, aki miután idősekhez tört be és bántalmazta őket, Kanadába szökött. Őt sikerült hazahozatni, és itthon le is töltötte a nyolc és fél éves börtönbüntetését. Aztán vannak azok az ügyek, ahol azért tölti el jó érzés az embert, mert tudja, hogy jó irányba terelte valakinek az életét. Annak idején képbe került egy fiatal társaság Veszprémben, akik elég sok huncutságot csináltak és bizony kábítószerekhez is hozzányúltak. Felszámoltuk őket és vádemelés is történt az ügyben, majd évek múltán egyszer csak szóltak a portáról, hogy keres egy fiatalember. Megismertem, közülük volt az egyik. Elmondta, hogy az eset után munkát vállalt Németországban, ahol megismerkedett majd feleségül is vett egy szép hölgyet. Azért jött el hozzám, hogy bemutassa a feleségét és megköszönje, hogy akkor helyre lett billentve az élete. Persze, mint mondtam vannak azok az ügyek is, amin borzasztó nehéz túllendülni. Ilyen volt a szentkirályszabadjai sorozatgyilkosság is, melynél idősekhez tört be az elkövető és miután megkötözte őket, hagyta őket megfulladni. Évek múltán is eszembe jut az eset – mondta kissé elcsukló hangon az ezredes.

Azonban egy új feladat a legnehezebb ügyek után is mindig folytatásra bírta, emellett állandó kapaszkodót jelentett számára a sport, és ahogy ő tartja, különben sincs két egyforma eset, így mindig meglesz a kellő motiváció. Erre bizonyíték, hogy cikkünk megjelenése előtt nem sokkal Pálmann Lászlót ezredessé nevezték ki, melyet röviden így értékelt: – Még nagyobb alázat a hivatás és még nagyobb felelősség az állomány irányába!



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!