Festem, ami a szívemből jön

Gaál Ágnes Veszprémben született. A Füredi utcában, talán nem véletlen, hogy Balatonfüredre került, állítja. Édesapja gyerekorvos volt, a gyerekkórház igazgatója, édesanyja tanárnő. Ő irányítgatta, látta, hogy lányának van kézügyessége. Hetedikesként kezdett a városi szakkörbe járni, Vágfalvi Ottóhoz, aki nagyon kedves személyiség volt, mindenre figyelt, sose mondott bántó kritikát. A Pécsi Tanárképző Főiskolán földrajz-rajz szakon végzett, Pandúr József és Horváth Olivér voltak a mesterei. Férjhez ment, született két gyereke, 1978 óta él, tanít és alkot Balatonfüreden.

- Harmincnégy évig a Radnóti iskolában tanítottam. Mindig volt rajz szakköröm, a gyerekek országos és nemzetközi versenyeken értek el eredményeket. Nyaranként festőtáborokat szerveztem, nagyon élvezték a gyerekek. Bejártuk Balatonfüred csodálatos részeit, a Balaton-partot, vittük a rajztáblákat, sokan már akkor megcsodálták a gyerekek munkáit. Ősszel kiállítást rendeztünk a Balaton Szabadidő és Konferencia- központban.

Szeretett tanítani. Tanítani is az tud, aki ezt gyakorlatban is végzi, vallja. Véleménye szerint a tanár akkor tud festészeti eljárásokban tanácsokat adni, ha ő maga is fest és van gyakorlata. Mindig arra törekedett, hogy a gyerekek az egyéniségüknek megfelelő irányba haladjanak, soha nem akarta őket keretek, sémák közé szorítani. Gyönyörű akvarelleket készítettek, felnőtteket meghazudtoló módon.

Csodálatos helyen lakom, itt, a Balaton közelében, mondja Gaál Ágnes
Fotó: Balogh Ákos

A művésztanár elvégezte a Pedagógus Továbbképző népművészet-kézműves szakát, majd az Iparművészeti Főiskola vizuális kommunikáció szakát. Úgy véli, ha az embernek megvan az iskolázottsága, magának kell kialakítani a stílusát, az irányvonalat. Tizenhárom éves kora óta fest - csak addig tartott kis szünetet, amíg a gyerekei picik voltak -, szeretett akvarellezni, pasztellképeket készíteni, mostanában elsősorban akrillal dolgozik. Pár éve kollázsokat készített. Színes újságból tépéssel készített képeket, aztán maga festette a papírokat. A mostaniak kicsit változtak: a képen vannak festett felületek és az általa készített papírcsíkok is bedolgozva. Általában a természettel kapcsolatos műveket, tájképeket fest, kezdetben realistákat, most jutott el egy absztraktabb világig. Az utóbbi időben a festészet került előtérbe, főként akrilképeket fest.

- Paul Klee gondolata a mottóm: A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz. Ezt igaznak tartom a saját művészetemre. Nem a látványt szeretném leképezni, mert akkor fotóznék, hanem a látványról bennem kialakult képet, ami átmegy egy szűrőn, elvonttá tesz. Motívumok, fények izgatnak. Csodálatos helyen lakom, itt, a Balaton közelében, biciklizés közben szívom magamba a látványt, és az esszenciaként szűrődik át a képeimen. Az alkonyi fények csodálatosak, az alkonynak számtalan színárnyalata van. Pár éve a tükröződésekkel foglalkozom, elvont formában. A munkákhoz szoktam fotózni is, de az mindig csak kiindulási alap. Sokszor számomra is megdöbbentő, hogy a fotóból mi lett. Használom a számítógépet is - nagyítom a részleteket, kivágom, átalakítom -, az is csak kiindulási alap.

Gaál Ágnesnek idén két önálló kiállítása volt: Vágfal-vi Ottó tanítványaként kérték fel februárban Balatonfűzfőn, hogy mutassa be alkotásait, július-augusztusban Paloznakon állított ki. Egyéni kiállítása volt többek között Balatonfüreden, Veszprémben, Győrben, Nagykanizsán, Debrecenben, a csoportos kiállításokon a Veszprémi Művész Céh keretében állít ki, nemcsak Magyarországon, de határon túl is, a közösség most Siófokra készül. Véleménye szerint fontos, hogy az ember megmérettesse magát, a szakmának és a közönségnek is meg akar felelni.

- Megrendelésre nem festek, rossz a tapasztalatom. Katasztrofális a közízlés Magyarországon. Leginkább a realista, giccses képeket lehet eladni. A közönség úgy gondolja, hogy azokat a képeket megérti; látja, érti, hogy mi van azokon. Nincs könnyű helyzetben, aki a festészetből akar megélni. Nekem alko- tói szabadságot adott, hogy tanítottam, nem kényszerített semmi arra, hogy fessek. Azt festek, mindig azt festettem, ami a szívemből jön, amit magam elfogadok.

A füredi alkotó tagja a Veszprémi Művész Céhnek, ahol céhlakomákat, céhüléseket tartanak, beszélgetnek a szakmáról. A céhen belül van olyan ember, akinek a tanácsát kéri. Gaál Ágnes azt mondja, Baky Péter festő- és grafikusművészt szívesen hallgatja; ő szépen, finoman fogalmazza meg a véleményét arról, milyen irányba menjen tovább. Rendszeresen részt vesz a céhtagok kiállításain, úgy véli, ezzel megtisztelik egymást. Jelen van a háromévente rendezett Veszprém Tavaszi Tárlaton - idén egy tükröződést adott be -, most az októberi Ajka Tárlatra készül.

Gaál Ágnes negyedik éve nyugdíjas. Visszamehetett volna még tanítani, de úgy érezte, tudni kell lezárni dolgokat és újat kezdeni. Szeret túrázni, biciklizni a párjával, akár Magyarországon, akár az Alpokban, szeret főzni. Mint mondja, most minden belefér az idejébe.

- Egy boldog nyugdíjas vagyok. Jól érzem magam a bőrömben, minden rendben van. Most csak az alkotásnak élhetek és a családnak, az unokának. Van egy három és fél éves unokám, szép, okos és imád festeni, csodálatos vele minden perc. Annak is örülök, hogy mind a két fiam itt él Balatonfüreden, Balázs környezetmérnök, Bálint építész. Kerek az életem.