Fényesíti a gyöngyszemet: Homola Szabolcs Paloznak és a térség jövőjéről

Tudtam, sok időt fogok itt eltölteni a családommal együtt, de azt is láttam, ezernyi lehetőség van még arra, hogy Paloznak ne csak nyáron legyen vonzó! – érvel Homola Szabolcs borász-üzletember amellett, miért éppen ezt a települést választotta, amit gyöngyszemnek nevez.

Gyönyörű gyerekek és egy apró retriever rohan felénk a mediterrán parkból, hogy a borteraszon együtt gyönyörködjünk a lenyűgöző balatoni panorámában egy levendula szörp mellett. Amióta eszemet tudom, szenvedélyesen szeretem a Balatont, ezt a környéket, fiatalkorom óta vitorlázom, így 2003-ban úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy le is telepedjek a tónál – ül közénk Homola Szabolcs, napbarnítottan, fitten. Egy spanyol szigetre indultunk a minap, de a reptéren láttuk, gyorsabban eljutunk Nizza-ba, Provance-ba, így odautaztunk néhány napra a párommal. A lényeg, hogy az ember ne ragaszkodjon görcsösen korábbi elképzeléséhez, ha jobbat lát nála – utal életszemléletére jókedélyűen, aztán arról beszél, ismerősei, sporttársai ajánlották neki a szomszédos településeket is, de ő úgy látta, a környékbeli balatoni város annyira zsúfolt már, ha ott élne, Budapesten érezné magát, ahonnan gyakran szeretne eljönni.

Az üzletember szerint a falu és környéke szőlészeti adottságait nem kihasználni valóságos bűn lenne. Egy pohár borban benne van minden, ami maga az élet: a napfény, a föld, a Balaton íze, meg az ember munkája. Fotó: Zwicker Tamás

–Persze az sem lenne jó, ha egész évben itt lennék a nap 24 órájában – nevet nagyot az üzletember, akiről sugárzik, nem abból a fából faragták, aki hosszabb időt eltölt egy helyen. –Mindig adódik új feladat, jön egy új ötlet, és akkor menni kell, mindemellett alapelvem a maximalizmus, az igényesség – erősíti meg a róla azonnal kialakult képet. Mint mondja, így volt ezzel akkor is, amikor először eljött a hegyről, ahol ma már a háza, pincészete van Paloznak főterére. Itt azt látta, ez a kedves, meghitt helyszín sok lehetőséget rejt még magában, így eldöntötte, átépíti, teljesen megújítja a korábbi kocsma, illetve a bolt épületét. A vendéglőnek pedig olyan nevet adott, ami a falura, a környékre emlékeztet, és külön ügyel arra, hogy válogatott, ellenőrzött helyről származó alapanyagokból készítsék az ételt, amit megálmodott saját konyhakert tesz majd teljessé. A kitűnő szakember pedig mindent visz! – utal két „jobb kezére" Homonna Attila borászra és Kerekes Sándor séfre.

Homola Szabolcs a négy gyerek közül három gyönyörű lánnyal a paloznaki szőlőbirtokon. A finom étel és bor, meg a minőségi szálláshely mellett alapvetőnek tartja a kulturális lehetőségeket, amit a jazznapokkal váltott valóra.

-Mennyivel jobb lenne, ha egy pékség is lenne még a téren, nem igaz? – mondja Homola Szabolcs és azonnal hozzáteszi, esküszik arra, nem szabadna csak néhány hetes szezonban gondolkodni a Balatonnál, ahol sajnos adódik példa arra, hogy ennyi idő alatt szeretnének egyesek meggazdagodni, aztán az áraikkal és gyakran a silány színvonallal elriasztják a vendégeket. A faluban megvásárolt egy lerobbant épületet, ahová panziót tervez, mert úgy látja, ne csak átutazóban keressék fel Paloznakot az idelátogatók. Az szerinte nagyon fontos, hogy az ember mindig adott településhez illő nagyságrendű és hangulatú fejlesztést és beruházást valósítson meg, mert ellenkezőleg elveszi a hely varázsát, legfőbb idegenforgalmi vonzerejét. Neki sem célja, hogy emberek ezrei hömpölyögjenek a falu utcáin nap, mint nap. Vallja, a falu és környéke szőlészeti adottságait nem kihasználni, valóságos bűn lenne: egy pohár finom borban benne van minden, ami maga az élet: a napfény, a föld, a Balaton íze, meg az ember munkaereje – mutat körbe katonás ültetvényén. A szőlő és a borászat iránti elkötelezettségét édesapjától tanulta, aki nagy szeretettel beszélt a család pécsi ültetvényeiről.

A turizmus ennek a sokféle és egyedi adottságú megyének abszolút húzóereje lehetne – vallja. Úgy látja, csak a színvonal és a változatosság lehet a vonzó, ami idecsábítja és itt is tartja a vendégeket, és bizonyosan kedvező a helyi lakosságnak is, mely szintén profitálhat ebből. Ki ne szeretne igényes, sok lehetőséget kínáló településen élni, ahol adódik munkalehetőség is? – kérdi. Nála jelenleg most a szezonban húszan dolgoznak, a többség még a környékből való, a létszám az újabb ötletekkel természetesen növekedhet, reményei szerint helyiekkel – tekint előre. Homola Szabolcs a finom étel és bor meg a minőségi szálláshely mellett alapvetőnek tartja a kulturális lehetőségeket, amit a jazznapokkal váltott valóra. Ez akkor jutott eszébe, amikor a Tájház udvarán a büfénél ült, amit aztán borászati bemutatóhellyé alakított át, a jazzpiknikre pedig meghívta a környék borászatait is. Ahogy mondja, az „egyedüli indiánkodásban" nem hisz, szerinte nagy szükség van a hozzá hasonló üzletemberek, borászatok összefogására a minőségi idegenforgalomban, de legfontosabbnak a helybeli együttműködést tartja. – Összhang nélkül nincs eredmény, előrelépés, ő tiszteli és elfogadja, ha másként vélekednek, és amit a többség jónak lát, ahhoz illendő alkalmazkodni – szögezi le határozottan. Így a helybeli templomba megálmodott alkalmankénti komolyzenei koncertet is csak akkor tartja megvalósíthatónak, ha arra áldását adják a helyiek is.