Feltámadásra készülve

- A nagytakarítás nem csupán azt jelentette, hogy minden helyiséget kitakarítottak, minden bútordarabról letörölték a port, hanem akkor meszeltek, tapasztották be a tél folyamán leomlott részeket, kimosták a terítőket, a függönyöket - tudtuk meg. A hosszú téli estéken az asszonyok terítőket szőttek, amelyikkel a húsvéti áldásra vitt ételeket takarták le. Amikor a templomban kirakták a kosaraikat, mindenki láthatta, ki volt a legügyesebb, kié a legszebb. Elődeink a lakást nem öltöztették a ma szokásos húsvéti díszbe, ők a ragyogó tisztaságra, az udvar rendezettségére törekedtek.

Régebben természetes volt, hogy a böjtöt mindenki betartja, ezáltal lelkileg és testileg is készüljenek a Feltámadásra. A böjt a Hamvazószerdával kezdődik, amely ünnep a farsangi vígadalom után az elmúlásra figyelmeztet. A böjti elcsendesedés, befelé fordulás a lelki megtisztulás időszaka.

Bakos Frigyes esperes plébános a barkaszentelésen
Fotó: Györkös József

Húsvét előtt két héttel volt a fekete vasárnap, amikor tojást gyűjteni jártak házakhoz. Húsvét után volt a fehér vasárnap, amikor a családok komatálat küldtek azoknak, akikkel barátságban akartak lenni. Ha a megajándékozott akarta ápolni a barátságot, saját finomságaival telerakva küldte vissza a kosarat. A komatálban mindig volt tojás és kalács.

A húsvéti ünnepek egyik fő szimbóluma a tojás, amely a termékenységet, az életet szimbolizálja. A pirosra festett tojás Krisztus vérét jelképezi. Régen hagymahéj levével festették a tojást. Az írókázással díszített esetében felkenték a viaszt, megfestették a tojást, majd leszedték a viaszréteget, és előtünt a minta. A másik kedvelt díszítési mód a berzselés volt, amikor kisebb növényt vagy virágot erősítettek a tojáshéjra harisnyával, és úgy tették a festőlébe. A növény által eltakart rész fehéren maradt.

A másik szimbólum a bárány, amely Isten bárányára utal, aki elveszi a világ bűneit.

A húsvéti ételáldásra készített kosárban mindig volt tojás, hús, só és torma. A megszentelt ételt közösen fogyasztotta el a család. A tojást négy vagy nyolc darabra vágták fel. A sóból ami megmaradt, a levesbe tették.

Szimeiszter Imre locsolja a hölgyeket a Nosztalgia Nyugdíjas Klub rendezvényén
Fotó: Györkös József

Régi, máig élő hagyomány a húsvét hétfői locsolkodás, amely mára megváltozott. A locsolkodás jelentése a megtisztulás, megújulás. Régebben a fiúk csapatostól jártak locsolni az ismerős leányokhoz. A locsolkodás vízzel történt. A locsolók piros tojást kaptak ajándékba. Régen a mostanihoz hasonló ajándékozás sem volt szokás. A családban a gyerekeknek kedveskedtek ajándékkal, és a keresztgyerekeknek egy-egy festett tojás jutott.

Húsvétra manapság nem csupán a családok, hanem civil szervezetek, lakóhelyi közösségek is készülnek. Egyre többen kutatják a lakóhelyükre jellemző egykori szokásokat és elevenítik fel azokat. A közös készülődés így a közösségek összetartó erejét is növeli.

A ma már alig ismert kerepelést elevenítik meg az ajkarendeki fiatalok, miután a harangok elhallgattak. Csütörtök este úrangyala, péntek hajnal 5 óra és 12 óra úrangyala, péntek 15 óra Jézus keresztre feszítésének emlékére kerepelnek. Így jelzik a nagypénteki liturgia, a péntek esti úrangyala idejének közeledtét. Nagyszombaton hajnalban öt órakor, délben, majd a feltámadási liturgia előtt járják végig település utcáit két-három fős csoportokban. A kerepelést a Szentháromság szobornál kezdik. A német nemzetiségi közösség fiataljai hagyományaikat őrizve német nyelven is kerepelnek.

Az ajkabódéi Nosztalgia Nyugdíjas Klub tagjai egy másik régi népszokást elevenítettek fel. Húsvét hétfőn locsolóbált tartanak, élő zenével, húsvéti ételekkel, locsolkodással.

Az ünnep előtt sok egyesület, művelődési intézmény tart lakásdísz és ajándékkészítő kézműves foglalkozást, ami a közösségi együtlét mellett hasznos is. A díszek készítésénél sokan ma már csak természetes anyagokat, gallyakat, növényeket, terméseket használnak.

Locsolóbál és kereplés

Húsvétra nem csupán a családok, hanem civil szervezetek, lakóhelyi közösségek is készülnek. Egyre többen kutatják a lakóhelyükre jellemző egykori szokásokat és elevenítik fel azokat. A közös készülődés így a közösségek összetartó erejét is növeli.

A ma már alig ismert kerepelést elevenítik meg az ajkarendeki fiatalok, akik miután a harangok elhallgattak. Csütörtök este úrangyala, péntek hajnal 5 óra és 12 óra úrangyala, péntek 15 óra Jézus keresztre feszítésének emlékére kerepelnek. Így jelzik a nagypénteki liturgia, a péntek esti úrangyala idejének közeledtét. Nagyszombaton hajnalban öt  órakor, délben, majd a feltámadási liturgia előtt járják végig település utcáit két-három fős csoportokban. A kerepelést a Szentháromság szobornál kezdik. A német nemzetiségi közösség fiataljai hagyományaikat őrizve német nyelven is kerepelnek.

Az ajkabódéi Nosztalgia Nyugdíjas Klub tagjai egy másik régi népszokást elevenítettek fel. Húsvét hétfőn locsolóbált tartanak, élő zenével, húsvéti ételekkel, locsolkodással.

Az ünnep előtt sok egyesület, művelődési intézmény tart lakásdísz és ajándékkészítő kézműves foglalkozást. A díszek készítésénél sokan ma már csak természetes anyagokat, gallyakat, növényeket, terméseket használnak.