Ételosztó önkéntesek a toronyházban

Összeszokott társaság főzi meg hónapról hónapra a zöldségekből készült ételeket

A legnagyobb közösségi oldalon szerveződött másfél évvel ezelőtt az Újraosztás Csoport, amelynek ötletgazdája Dányi Dániel. A 35 éves műfordító és tolmács elmondása szerint már a húszas éveinek elején bekapcsolódott a különböző civil szervezetek életébe a fővárosban, így ismerkedett meg a Food Not Bombs mozgalommal, ami Amerikából indult ki. Ennek lényege, hogy ne dobjuk ki a még használható élelmiszereket, hanem dolgozzuk fel, s adjunk belőle egy (vagy több) tál ételt a rászorulóknak. Dániel a civil szervezetek működését külföldön is tanulmányozta, illetve, míg Budapesten élt, többször részt vett ételosztásokon. Abban az időben a sors úgy hozta, hogy belekóstolt a szegényebbek életébe: egy időben hétről hétre élt.

– Amikor öt évvel ezelőtt Veszprémbe költöztem a párommal, rövidesen bekapcsolódtam a helyi civil életbe. Mivel a megyeszékhelyen is találni olyan felnőtteket és gyerekeket, akik nélkülöznek, néhány barátommal elkezdtem szervezni az ételosztást. Ők aztán szóltak szociálisan érzékeny ismerőseiknek, akik nem nézték jó szemmel, hogy a 21. században sokaknak éhezniük kell. Kézenfekvő volt, hogy másfél évvel ezelőtt a hajléktalanok szállásán kezdjük az ételosztást, ahol adott volt a nagy étkező. Örömmel fogadtak bennünket havonta, ugyanis főként csak a karácsony környékén jellemző, hogy az intézmény dolgozóin kívül mások is gondolnak rájuk.

Aztán rájöttünk, hogy a segítségünkre sokkal nagyobb szükség van a veszprémiek által csak pokoli toronyként emlegetett tízemeletes házban, ahol ugyancsak a máltai szeretetszolgálat szervezésében zajlik az élet, s ahol sokan nem tudják előteremteni a napi ebédre valót. És ami lényeges szempont volt a „költözésünkben”: sok a gyerek a toronyházban.

A világhálón történő szerveződés első mozzanata, amikor hónapról hónapra kijelölik azt a napot, amikor együtt főz a csapat. Van, aki a kertjét, más (rossz időben) a nagy konyháját ajánlja fel a főzés helyszínéül, míg egyesek a kondérok szállítását vállalják. Természetesen a leglényegesebb a nyersanyagok begyűjtése.

– Jó ideje szombatonként megyek, illetve megyünk ki a piacra, ahol 2-3 árus mindig segít nekünk. A „másodlagos frissességű” zöldségeket kapjuk meg, esetenként 20–30 kilónyit. Ezek olyan termékek, amelyek a következő hét elejéig nem állnak el, többnyire a piacon lévő szeméttárolóban kötnének ki. Azért vannak még olyan jó állapotban, hogy kiválogatva és kivágva belőlük a hibás részeket, egy jó adag zöldséges ragu készüljön belőlük. A kereskedők kezdetben furcsán néztek ránk Voltak, akik azzal utasítottak el, hogy ők csak beosztottak, nem dönthetnek. Más felkapta a vizet, fenyegetőzött, hogy ne kéregessek, hol az igazolványom, meg különben is, mindjárt rendőrt hív. Volt, aki rajtunk keresztül üzent a nehéz sorsúaknak, hogy inkább menjenek dolgozni. Ha ez ennyire egyszerű lenne, jegyeztem meg magamban. Természetesen a piacozók többsége megértette, átérezte, hogy mit csinálunk, és segítettek. A pékségek közül van három együttműködő partnerünk, akikhez bármikor mehetünk. Tőlük esetenként több száz kiflit, zsemlét, süteményt kapunk, amelyeket amúgy a hétvégén kidobnának.

A világhálón az Újraosztás Csoportnak jelenleg 75 tagja van. Úgy közel ötvenen aktívak, akik időnként segítenek, de az állandó résztvevők „kemény magja” nagyjából tizenöt önkéntes. A bevált forgatókönyv szerint a szombat reggel begyűjtött nyersanyag feldolgozása 11-kor kezdődik, s négy óra alatt végeznek a főzéssel – aztán irány a toronyház! Ezek az ebédfőzések jól összekovácsolták a társaságot, akik között pedagógust, könyvtárost, gyári munkást is találni. A csoport elhatárolódik a politikától, de ezért munka közben szó esik a mindennapok történéseiről is, amiről mindenkinek megvan a saját véleménye.

Míg a kezdet kezdetén 40–50 adagot készítettek, ma már száznál is többet osztanak ki. Azzal nem foglalkoznak, hogy valaki két adagot kér, mondván, félreteszi a párjának, rokonának, akik éppúgy a házban laknak. Viszont arra nagyon is odafigyelnek, hogy az édes tésztákból, a palacsintákból s az egyéb finomságokból előbb a gyerekek lakmározzanak be. Hogy mi volt a legutóbbi, 15. ételosztáson a menü? Zöldbabkrémlevessel kezdtek, majd jött a töltött tök, a zöldséges ragu, a gyümölcssaláta, végül édességnek, muffin és palacsinta.

A leírtakból kiderült, hús semmilyen formában nem kerül a tányérokba. Ennek egyszerű a magyarázata: rendkívül veszélyes lenne ismeretlen minőségű hússal foglalkozni. A csoportban természetesen csak olyasmit főznek, amit maguk is jó étvággyal elfogyasztanának a családjukkal. A civil csoport tagjai ezzel is példát akarnak mutatni: hús nélkül is lehet élni egészségesen! Örömmel hallják, amikor a gyerekek repetát kérnek gyümölcssalátából, illetve csodálkoznak, hogy az ebédért nem kell fizetni. Az ételosztók titkon azt remélik, sok-sok év múlva ezek a fiatalok is rászánják magukat arra, hogy másokon valamilyen módon segítsenek. A csoport nem gyűjt pénzt, nincsenek egyesületként bejegyezve, mert az adminisztráció csak bonyolítaná az önszerveződők életét.