Élet a szörnyű halál után

Így fogalmaz összetörve gyermekeik elvesztéséről, ahogy mondják, az életről a halál után Renáta, Krisztina és János, akik közlekedési baleset miatt egy éve temették el fiaikat Nagytevelen.

- Azért beszélünk a tragédiánkról, hogy ne éljék meg más szülők azt a szörnyűséget, ami tavaly májusban velünk megtörtént. Aki megismeri tragédiánkat és volán mögé ül, arra gondoljon, azokért is felel, akik mellette, vele egy autóban ülnek. Emellett hisszük, a szülők és a család is sokat tehet gyermekük megfelelő viselkedéséért! Úgy gondoljuk, nem kellene nekünk most itt ülni és a temetőbe járni gyermekeink sírjához, mert ezt a tragédiát nagy valószínűséggel meg lehetett volna előzni! – mondják könnyezve, csendben a szülők, Renáta, a 14 évesen meghalt Zalán édesanyja, Krisztina, a 18 évesen meghalt Patrik édesanyja és János, a 18 évesen elhunyt Máté édesapja, akikkel a baleset túlélőjénél, a súlyosan megsérült Ottónál találkozom Nagytevelen, ahová az elhunyt gyermekek rokonai közül többen is eljöttek, valamennyien mélységes gyászban élnek ma is. Zalán és Patrik édesapja nem jött el, megtudom, ők magukba fordultak teljesen, és nem képesek azóta sem beszélni borzalmas tragédiájukról, hogy elveszítették okos, életvidám, kitűnő sportoló, gyönyörű fiaikat.

Renáta, a 14 éves Zalán édesanyja fia sírjánál a nagyteveli temetőben

- A közeli Marcalgergelyibe egy kedvenc zenekarunk miatt mentünk el a haverunkkal, aki a sofőr volt, de végül hamar visszafordultunk, és útközben Gergelyi és Nemesszalók környékén láttuk meg a rendőrautót. A sofőr ezt meglátva, egyből visszafordult, annyit mondott, hogy nincsenek rendben a papírjai – idézte fel a borzalmas perceket Ottó, aztán így folytatja: - Könyörögtünk neki, hogy álljon meg, ne rohanjon, lassítson, ne száguldozzon, kifizetjük a pénzt is, ha megbüntetik. Emlékszem, egy kanyarban aztán hirtelen nekicsapódott egy fának az autó, a következő másodpercben arra gondoltam, remélem, jól vannak a többiek. A sofőr a néma csendben hirtelen azt kérdezte, jól vagytok? Aztán mondta, hű, ezek meghaltak! Én ezt el sem akartam hinni, azt hittem, álmodom az egészet, és a törött ablakon súlyos sérüléseim ellenére kimásztam valahogy a roncsból. A sofőr azt mondta, ne kiabáljak, majd rám találnak, aztán elment, de visszajött, mondta, a papírjaiért meg a telefonjáért, és megint ott hagyott, én odamentem a rendőrautóhoz, ami közben odaérkezett, aztán a mentőkhöz kísért valaki, közben tudtam meg, mekkora tragédia történt körülöttem, és láttam, valakit egy zsákba tesznek. Engem a mentőautóba tettek, közben nagy fájdalmat, keserűséget, haragot, dühöt éreztem – emlékezett ma is a történtek hatása alatt Ottó. A 19 éves fiatalemberre még újabb műtét vár, gyakran vannak fájdalmai a baleset óta. Azt mondja, a tragédiáról sokszor álmodik, azóta nem tud nevetni, élete kettétört, úgy érzi, a tragédia örök nyomot hagyott benne.

János, Máté édesapja a három gyermek sírjánál a nagyteveli temetőben

- Mekkora becsapódás lehetett! Gyermekeinket, Zalánt és Patrikot lezárt koporsóban temettük el, annyira megsérültek, még csak el sem tudtunk tőlük búcsúzni! Eltemettem egy fehér koporsót, az elmaradt búcsú örökre hiányzik - mondta összetörten Renáta, Zalán édesanyja. Azt mondja, a férjének a sírásók azt javasolták, csak akkor nézze meg fiát, ha nagyon erős. - A férjem szabadidejét azóta is az erdőben tölti, ahová mindig sokat jártunk együtt, most ott sétál egyedül, a közös családi programok helyett a családban mindenki magába fordult, én a temetőbe járok sokszor Krisztinával, Patrik édesanyjával, a két nagyfiamnak is nagyon nehéz az élet az örökké életvidám Zalán nélkül. Péter, az öcsém, Krisztina, az unokahúgom, meg a kollégáim, a munkahelyem, ahol fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozom, sokat segít a mindennapok túlélésében – vallja Renáta.

Ottó, a baleset túlélője barátja, a 14 évesen elhunyt Zalán sírjánál a nagyteveli temetőben

– A férjem azt mondta, csak akkor vegyem le Patrik focicsukáit a polcról, amíg leporolom őket – veti közbe csendben Krisztina. Fia az ugodi csapatban, Máté pedig a nagyteveliben játszott kiváló focistaként, édesapjaik nagy büszkeségére. – Máté kedvenc csapata a Barcelona volt, a temetésen is szólt az indulójuk, sokat hallgatta azt a fiam, gondoltam, hadd hallja utolsó útján is – zokog János, Máté édesapja, aki a borzalmas napon hajnalban, mikor kaszálni indult volna, tudta meg a szörnyű hírt. – A hír hallatán azt mondtam, a fiam nem halt meg, fenn alszik a szobájában – emlékezik János, akit a tragédia után néhány nap múlva életmentő szívműtétre vitt el a mentőhelikopter, azóta rokkant, néhány tízezer forintot kap havonta.

A szülők keserűen emlékeznek: Patrik és Máté ballagása a tragédia előtt néhány nappal volt, gyönyörű emlékeket őriznek róla, nagy tervekkel álltak gyermekeik az élet előtt. - Végzős fiunkat nagy büszkeséggel ünnepeltük azon a hétvégén a helyi vendéglátóhelyen. Patrik az „Édes kisfiam" című dalra kért fel táncolni, aztán azt mondta, szeretlek, anya! És elment. Örökre. A mi fájdalmunkra nincsenek szavak, szétesett az életünk, reggel arra várunk, mikor ér véget a nap, hogyan éljük túl? Az idő nem segít, a sebet mélyíti, soha nem tudom elfogadni, hogy nincs többé Patrik! – néz maga elé Krisztina. Azt mondja, férje gyakran hajnalig hallgatja Patrik kedvenc zenéjét félrevonulva, ő pedig sokszor sírni sem tud, arra sincs ereje, úgy érzi néha, nem bírja elviselni fájdalmát. Éjszaka gyakran álmodik fiáról, aztán felriad a szörnyű valóságra. Kislánya, Kitti tartja benne az erőt, akiért külön fáj a szíve, mert látszik, mennyire megviselte testvére elvesztése, éjszaka azóta sem tud megmaradni a szobában, melyen Patrikkal osztozott.

– Anya, ne sírj, Patrik itt van velünk! – ezzel vigasztal gyakran a kislányom, és közben majd' megszakad a szívem! - Arról is beszélnek a szülők, sem a sofőr, sem a szülei nem kértek tőlük bocsánatot. - Még az is megtörtént, hogy egy évvel a tragédia után az ügy első tárgyalására nem érkezett meg a sofőr ügyvédje, mert beteg lett, ezért elnapolták a tárgyalást, ugyanis a 21 éves sofőrrel szemben kettőnél több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és segítségnyújtás elmulasztása bűntettének súlyosabban minősülő esete miatt emelt vádat a főügyészség – vetik közbe. – A sofőr szüleivel itt élünk egy faluban, egy boltba járunk, mintha mi sem történt volna, amit nehéz elviselni. Akkor tudok csak megbocsátani, ha halálom után találkozom a fiammal és magamhoz ölelhetem a gyermekemet - mondja Renáta. - Az ember bűneiért pedig adott esetben nem a börtönben bűnhődik meg – vallja.

A szülők azt mondják, bármilyen élet jobb a halálnál. Úgy gondolják, a sofőrnek egyszer majd lehet családja, szüleinek unokái, ők pedig naponta járnak a temetőbe és ott beszélgetnek halott gyermekeikkel.