Koncert utáni találkozás, borozás Waszlavik Gazember Lászlóval

Egy rocksámán a halászladikban

2006. augusztus 07., 04:28 szerző: Mórocz Zsolt
Saját készítésű üvegverandás bioházban lakik a föld alatt, ladikkal közlekedik a Dunán, negyedszázada tartja 65 kilós súlyát és járja az országot zenész-ként. Még mindig Gazember, Sámán, Velorex, Petőfi és Ullmann Mónika is. Becsületes neve Waszlavik László József, tanult foglalkozása elektromérnök.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0
LéáfeketeJdláttam fellépni. Magyar népzenét, huszárdalokat, katonanótákat énekelt zenekarával. Nem sokat változott kevéske énektudása, és ő sem. Ugyan-az a hajviselet, mt régen, csak néhány barázdával több van az arcán. Tagja volt a nyolcvanas években a Bizottság, a Beatrice és Vágtázó Halottkémek zenekaroknak. Aztán a saját útját kezdte járni. Elnevezte kísérleti zenéjét jop stílusnak. A mozaikszó a jazz-, opera-, punkmuzsikát takarta. Igazi arc, egyéni stílussal. No és persze művésznévvel. Ő Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Sámán Ullmann Mónika László. Amikor műsora után leültünk beszélgetni, azzal kezdtük, hogy most akkor hogyan szólíthatom. A válasz az volt, hogy manapság leginkább a Petőfi Velorexet használja. A Gazember régen volt aktuális, amikor nem lehetett kimondani dolgokat, mindent virágnyelven közöltek az emberekkel. Ekkkor vette fel ezt a nevet, jelezve, ő amúgy arany ember, de abban a korszakban lehet, hogy ez gazemberség. Már nem is Sámán. Igazából soha nem volt az, nem mélyedt el nagyon a pogány vallási körben. Csak Nyugaton így volt jól eladható a muzsikája, miszerint ő Kelet-Európa rocksámánja. Itthon aztán meg is szervezte az első magyar rocksámán-találkozót. Amikor feLugossy Lász-ló kertjében lakott, akkor Laca adott neki egy rózsaszín botot, az lett a sámánbotja. Nevetve mondta, ez volt az elhívása.

A legfurcsább utóneve Ullmann Mónika. Ennek pedig az a története, hogy annak idején a Beatrice kiírt egy pályázatot, hogy ki tudja punkstílusban, ordenáré módon el-énekelni a Boney M Daddy Cool című számát. Waszlavik, aki addig egyetlen zenekarában sem énekelhetett, mert társai szerint sem volt hangja, jelentkezett Nagy Ferónál, hogy majd ő előadja a számot. Meg is nyerte a pályázatot. Akkoriban tűnt fel a kicsi Ullmann Mónika a színpadon egy gyerekdallal, amely erőltetettsége miatt igencsak irritálta Feróékat. A nemzet csótánya pedig mindezek után mindig úgy konferálta fel Waszlavikot, amikor punkot énekelt, hogy jön Ullmann Mónika. Ez a hiteles sztorija a névadásnak.

Aztán rengeteg minden- ről beszélgettünk. Waszlavik László kezében egy pohár borral lassan, komótosan mesélt. Messziről indította válaszait, és ha az ember ki akarta várni, mi is lesz a végkifejlet, nem vágott a szavába. Nyugodt, megfontolt, mosolygós ember, aki elmondta, nem tűnt ő el, most is zenél, csak nem törekszik az állandó médiajelenlétre. Kereskedelmi televízióhoz be sem megy, a közszolgálati tévénél is megáll a magyar kettes csatornánál. És megállt annál is, hogy valaha is a szakmájában helyezkedjen el. Miután végzett az egykori Szovjetunióban a műszaki egyetemen, itthon a Videotonnál dolgozhatott volna számítógépes fejlesztőként, ám nem kötötte le az a munka. Így aztán a zenélésből él már egy ideje. Némi pénzt azért tudott keresni nyelvtudásával is, tíz évig műszaki fordító volt.

Amúgy pedig jelenleg is jól érzi magát. Most is elvonultan él. A szentendrei szigeten maga épített napelemes bioházat és mellé komposztvécét. Környezetvédő, az ökomozga-lom híve. Elment a Bush elleni tüntetésre is, főként azért, mert Amerika nem írja alá a kiotói egyezményt, pedig a világ egyik nagy környezetszennyező országa. Gyakran saját készítésű halászladikján evez át a Dunán a házához, de van kajakja és kenuja is. A sok sport miatt őrzi negyed százada súlyát is. Soha nem törekedett arra, hogy a külvilágtól távol éljen, de mindig így alakult. Hosszú ideig, 12 évig a Dunakanyarban az erdőben élt egy tanyán. Kútból húzta a vizet, áram nem volt a környéken, saját maga készített aggregátort Babetta motorból.

Waszlavik László 1975 óta a zenélésből él, bár nem tartja magát képzett zenésznek. Autodidakta módon tanult meg harmonikázni, zeneiskolába is csak azért járt klarinétozni, hogy a kottát megtanulja olvasni. Többfajta műsorral járja az országot. Ha kell, a régi alternatív vagy kísérleti zenéjét játssza, fellép a régi rocklegendákkal, máskor pedig magyar nótákat, katonadalokat énekel együttesével, a Huszárockkal. Tagja a Magyar Hagyományőrző Világszövetségnek. Azt vallja erről, hogy ami megtörtént a Horthy-korszakban vagy Tri- anonnál, azt meg kell őrizni az utókornak. Ő is ezt teszi a katonadalokkal, amelyek a történelmünk fontos részei. Készített is ilyen hagyományőrző lemezt a Honvédelmi Minisztériumnak. Amikor azt mondtam neki, hogy aki manapság Horthy-dalokat játszik, azt egyesek hamar MIÉP-esnek tartják, nevetve válaszolta: nem szabad a ha-gyományőrzést ilyen módon belekeverni a napi politikába. Amúgy azt nem tagadta, hogy ő politikailag a középtől jobbra áll, de figyel arra, hogy ne kebelezzék be a pártok.

Aztán szóba került, miért tarthatják őt néhányan csodabogárnak, kicsit flúgos, elvont, de szerethető figurának. Ez a válasza volt a leghosszabb. Majdnem negyed óra. A lényeg talán az, hogy Waszlavik László sokoldalú egyéniség, ahogy megfogalmazta, mindig egy belső hang mutatja meg számára, mit is kell csinálnia. Nem alkalmazkodik a trendekhez, annál erősebb személyiség. Mindig is volt önálló útja és ezt igyekezett a zenekaraiban is járni. Többek között ezért is veszett össze annak idején a Bizottságban Wahorn Andrással, és három hónap után kitették a zenekarból. Waszlavik ugyanis a beatricés vonalat vitte volna, Wahornék viszont elvontabb dolgokban gondolkodtak. A rocksámán egyébként sem tartja altenatívnak magát, viszont az ő muzsikája csak ezeken a színpadok tudott megjelenni. Az együttesekben kifejlesztette a maga kísérleti zenéjét, amibe sok minden bele- fér, főként a népzene. Mérnökként úgy gondolja, hogy a zenét meg kell tervezni. Akár egy laboratóriumban. A nagy művek így születnek.

Waszlavik László nem tartja magát csodabogárnak, különleges embernek, őrültnek és zseninek sem. Ötvennégy éves, családja nincs, de nem mondott le arról, hogy egyszer legyen majd. Fiatalnak tartja magát, példaként említette, hogy a dédnagyanyja 96 évesen még tehenet fejt Hollókőn. Lehet, hogy ő is megéli majd a százat. Így még csak a fele telt el az életének.

Amúgy is, a rocksámánok igazából soha nem halnak meg. Csak átlényegülnek.

Petőfivé, néha pedig egyszerűen csak Velorexé.

Mórocz Zsolt

2006. augusztus 07., 04:28 szerző: Mórocz Zsolt

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...