Csak teszi a dolgát az Év Tapolcai Rendőre

A lelkes, de szerény fiatal törzszászlós, a Tapolcai Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának szolgálatirányító parancsnoka szabad idejét legszívesebben családjával tölti Válluson, vagy a szőlőhegyet műveli. Minden bizonnyal ott sem találna senki kivetnivalót a munkájában, hiszen aki maximalista, az az élet minden területén a tőle telhető legtöbbet nyújtja. Ezért is javasolták őt a díjra felettesei és munkatársai.

Ernő az utolsó pillanatig nem tudott róla, hogy az újbóli várossá nyilvánítás 50 éves évfordulója ünnepén kitüntetést vehet át. Ráadásul egy olyan elismerést, amelyet eddig a városban nem adtak senkinek. Ő sosem hajtott az efféle kitüntetésekre, mindig szorgosan végezte a munkáját. Pályakezdőként így lehetett szakács egy neves hévízi étteremben, és ezért is marasztalhatták a honvédségnél. Hasztalan. Aztán ezt bánta már, és amikor idősödő szüleinek egyre több segítségre volt szüksége, másodszor nem futamodott meg az egyenruhától.

Kaszás Ernő rendőr törzszászlós, szolgálatirányító az év rendőre lett Tapolcán
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Nyolc évvel ezelőtt rendőr lett. Így mostanában többet lehet párjával és gyermekükkel is. Kihasználják, hogy gyönyörű helyen élnek, amikor csak idejük engedi, barangolnak, túráznak a környéken. Ernő máskor pedig a szőlőt kényezteti, de arra még sosem gondolt, hogy megméresse borát egy versenyen. Sokkal szerényebb annál, legszívesebben a kollégák gratulációi elől is kitért volna. Azt mondja, nem az a lényeg, hanem, hogy megfelelő legyen a közbiztonság, elégedett legyen a lakosság. Mindössze öt, a rendőrség állományában eltöltött év után kérték fel felettesei a szolgálatirányítói posztra a járőrvezetőt, aki a létrát meglehetősen gyorsan végigjárva, három év alatt dolgozott járőrként, körzeti megbízottként is.

Munkája legnehezebb része volt rendet tenni a családi perpatvarok során, hiszen szívén viselte az azokat elszenvedő gyerekek, ártatlan családtagok sorsát. Nem hétköznapi karrier az övé, negyvenen jóval innen. Kemény munkával, fegyelemmel jár a munkája, de számára kihívást jelentett a változás mellett. Örömmel vállalta, miközben megmaradt önmagával szemben is szigorúnak. Ugyanakkor az általa felügyelt kollégák felé empatikus, rugalmas és igazságos is. A száraz irodai munka mellett ő igazítja el reggelente az állományt, felkészíti a dolgozókat a napi eseményekre. Ha kell, a helyszínre megy, ellenőrzi kollégáit, szervezi a szolgálatokat. Naponta négy-tíz kolléga, járőr, helyszínelő munkáját felügyeli.

Szolgálatirányítóként ő az összekötő kapocs a parancsnokok, a tevékenységirányítási központ és a járőrök között. Amint az az ünnepségen a méltatásban elhangzott, a kapitányság eredményeinek elérésében jelentős szerepe, érdeme van. Kiemelkedően teljesít a közrendvédelmi feladatok végrehajtása, a beosztott állomány irányítása, a más szakterületek munkatársaival, társszervekkel való együttműködés terén. Képes azonosulni a Tapolcai Rendőrkapitánysággal szemben a lakosság és az elöljárók által megfogalmazott elvárásokkal. Példaértékű konfliktusmegoldó képesség jellemzi személyét, munkáját pedig határozott, szakmailag megalapozott intézkedések sora.

Tudását folyamatosan bővíti, és erre inspirálja munkatársait is. Munkája maradéktalan teljesítése mellett szakmai ismerteinek, személyes tulajdonságainak, folyamatosan kiegyensúlyozott, fegyelmezett munkájának, pozitív emberi tulajdonságainak köszönhetően élvezi munkatársai, vezetői bizalmát. Köztiszteletben álló, megbecsült tagja a testületnek. Mindehhez jó koordinálókészség, helyzetfelismerés kell, de persze ilyen az ő szájából nem hangzik el. Mosolyogva helyesel csupán, és vallja, hogy szívesen maradna a rendőrségi kötelékben akár a nyugdíjig. Ettől azonban még évtizedek választják el, úgyhogy kitüntetés ide vagy oda, ő ugyanúgy kel fel azóta is, hogy a tőle telhető legmagasabb szinten biztosítsa a város kiegyensúlyozott közrendjét és közbiztonságát. Persze, örült az elismerésnek, de nem változott meg tőle. Legfeljebb, ha lehet, még inkább kötelességtudó lett.

képek ftp-n ma