Cél az öngondoskodás - Zagyva Richárd szerint fontos a nyitás a társadalom felé

- Hogyan telt az elmúlt időszak, melyek a tapasztalatai igazgatóhelyettesként?

- Amikor megkaptam a felkérést a poszt betöltésére, kettős érzés fogalmazódott meg bennem. Egyrészt, mivel a veszprémi karitász vezetésével nyolc évet töltöttem el, kötődtem Veszprémhez, emellett úgy éreztem, hogy fejlődő pályán van a karitász és még sok ötlet, teendő van, amit szeretnék magvalósítani, másrészt a felkérést megtiszteltetésnek tartottam, úgy gondoltam, most országosan is megpróbálhatok hozzátenni a karitatív szolgálat céljaihoz. A központ országosan, a tizenhat egyházmegyei iroda pedig helyi szinten koordinálja a munkát, emellett sok helyi csoport, intézmény működik. Országosan több mint tízezer önkéntese, tizenhét szociális intézménye, tizenhat segélyközpontja van a karitásznak, a feladatom mindezek koordinálása, az országos segélyakciók indítása, valamint a kapcsolattartás a külföldi karitászszervezetekkel és nemzetközi projektek szervezése, valamint a társadalom felé történő visszacsatolás erősítése.

- A veszprémi karitász helyzetét hogyan látja?

- Nagyon agilis a veszprémi csapat. A karitászszervezetek szerepe és tevékenysége attól is függ, hogy a kilencvenes években, amikor újjászerveződött a segélyszervezet, milyen feladatot láttak el, esetleg milyen szociális intézményt vettek át. A Veszprémi Főegyházmegyei Karitász közvetlenül szociális intézményt nem működtet, hanem a saját központja működik segélyközpontként és a családsegítés speciális formájaként, emellett segélyakciókat, programokat indít a rászorulókért, valamint koordinálja, segíti a települési önkéntes csoportok munkáját. Úgy gondolom, nagyon élő, nagyon gyakorlati az egyházmegye szerepe, sok aktív önkéntese van, országos szinten is jelentős szerepet tölt be.

- Folytatják azt a munkát, melyet megalapozott?

- Igen, emellett egyéb lehetőségek is meg tudnak nyílni, fejlődő szakaszban van a karitász Veszprémben, bízom benne, hogy a jövőben tovább fejlődik.

Nagyon fontos üzenete, célja a mai szociális munkának: amellett, hogy tényleges adománnyal segítjük a rászorulókat, egyben vezessük őket az öngondoskodás felé - fogalmazott Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese
Fotó: Módos Csaba

- A karitász tevékenységét Veszprémben jelentősen kibővítette, ezt a szemléletet viszi tovább igazgatóhelyettesként is?

- Ahhoz, hogy a tevékenységünk bővüljön, fontos a társadalom felé történő nyitás, a szervezet és tevékenységének láthatósága. Ezen a téren is szeretnék fejlődést elérni, hogy minél nagyobb hatású események, segélyakciók jöjjenek létre, melyekbe más is bekapcsolódhat. Nagyszabású akció az élelmiszergyűjtés a templomokban a nagyböjti időszakban, ahol közel kétszáz tonna élelmiszer gyűlik össze évről évre. Fontos, hogy például egy ilyen eseményt kinyissunk a társadalom felé. Ennek érdekében a templomok mellett országosan gyűjtőpontokat hoztunk létre, hogy láthatóbb legyen az akció, és hogy bekapcsolódásra hívjon minél több jó szándékú, segíteni szándékozó embert.

- Mi a legfontosabb társadalmi kérdés, probléma manapság?

- A szegénységnek számos összetevője van, a Katolikus Karitász pedig sok területen kíván segíteni. Ennek része többek között a családsegítés, a fogyatékkal élők támogatása, a hajléktalanok, munkanélküliek segítése, mindazoké, akik szegénységben élnek. A krízishelyzetbe kerülő családok támogatása mellett az öngondoskodás megtanítása az egyik fő cél. Nagyon fontos üzenete, célja a mai szociális munkának, hogy amellett, hogy tényleges adománnyal segítjük a rászorulókat, vezessük őket az öngondoskodás felé. Ilyen például az Öngondoskodó Háztartások nevet viselő vetőmagprogram, ahol nemcsak átadjuk a vetőmagot, hanem munkaeszközökkel, szakmai tudással is felruházzuk a családokat. Számos hasonló programot szeretnénk indítani. Mottónk, ne csak halat adj, hanem hálót - így is lehet napjainkban hálót adni.

- Mennyire nyitottak erre az emberek?

- Azt gondolom, nyitottak, a múlt évben száz családot karoltunk fel például egy másik öngondoskodást segítő programban, melyben az oktatás, a tudatos háztartásvezetés, a takarékoskodás és a támogatás egyszerre működött. Fontos, hogy a résztvevők akarjanak tanulni, háztartási naplót vezetni, beosztani a pénzt és tervezni. A szakemberek együtt mentek velük végig ezen az úton. Akik nyitottak, azokkal nagyobb eredményt tudunk elérni.

- Igazgatóhelyettesként mik a további tervei?

- Az öngondoskodás felé segítő út lehet az egyik irány, valamint az olyan akciók, melyek valódi segítségnyújtást adnak és meg tudnak szólítani, be tudnak vonni a szeretetre, segítésre nyitott embereket, hiszen így a nyújtott segítség is hatékonyabb lesz.

Segítség feltétel nélkül 
Az újságíró jegyzete

Nap, mint nap találkozunk karitatív szervezetek felhívásaival. Internetes felületeken, újságokban, szórólapokon kérik, ha lehet, ajánljuk fel az egy százalékot számukra. Szinte már megszokottá vált a látvány és akár könnyedén tovább is léphetünk a szlogeneken, mondván, biztosan van, aki majd segít. Ez a gondolat megnyugtató lehet egészen addig, amíg mi magunk, vagy szeretteink nem lesznek érintettek. Akkor már az ember mindent megtenne, hogy találjon olyanokat, akik adakoznak. Talán ekkor lehet átérezni igazán, mennyire fontos a segítségnyújtás és az összefogás a bajban. Nagyobb katasztrófák esetén vannak, akik könnyen mozgósíthatóak. A látványos és figyelemfelkeltő természeti csapások, árvizek és egyéb vészhelyzetek láttán sokan érzik azt, hogy tenni kell és segítő kezet nyújtanak másoknak. Ezért is tiszteletre méltó mindazok munkája, akik akkor is helyt állnak, ha nincs katasztrófa. Akik munkájuk, családjuk ellátása mellett szakítanak időt arra, hogy önkéntesen, jutalom, fizetség nélkül tegyenek másokért. Ez az alapja a Katolikus Karitásznak is, hiszen az önkéntesek a szervezet építőkövei. Elismerésre ad okot az az összetartás, szándék és tenni akarás, amely életben tartja és viszi előre többek között a karitászt, melynek tagjaira folyamatosan lehet számítani. Akkor is, ha kevésbé látható a munkájuk, ha „csupán” hétköznapi tettekről, odafigyelésről vagy élelmiszercsomag átadásról van szó, amely nem kap különösebb visszhangot. Mindezt szolidaritásból, empátiából, az emberek iránti feltétel nélküli odaadásból teszik. Többek között ők azok, akik miatt még mindig lehet bízni abban, hogy az ember alapvetően jó.