Az egyszerűségben a titok - találkozás Jáger Istvánnal

Jáger István 1955-ben született Veszprémben. A Kiss Lajos Általános Iskolába járt, gyerekként ügyesen rajzolt, ezért jelentkezett a rajz tagozatos várpalotai gimnáziumba. Újhelyi Gábor szenzációs tanár volt, meséli, jó módszerrel tanított, tudta motiválni a diákokat. A szombathelyi tanárképző főiskolán rajz és matematika szakon végzett, Szurcsik János és Horváth János festőművészek tanították, jó szemlélettel. Önképzőköröket szerveztek, szobrászkodtak, modelleket rajzoltak; feleségével is így ismerkedett meg, mindig állt modellt, mondja. A főiskola inkább festészetcentrikus volt, de Jáger István már diákként is grafikákkal, linómetszetekkel foglalkozott, pályázatokon vett részt. Sokan kérdezték tőle, miért a matematikát választotta a rajz mellé, hogyan lehet a kettőt párosítani. Szombathelyen a rajz csak matematikával volt szakpárban, másrészt a rajznak és matematikának sok közös pontja van: geometria, perspektíva. A matematika rendszereket ad.

Fotó: Penovác Károly

Főiskolai csoportjából talán csak ő maradt, aki aktív képzőművészként dolgozik. A grafika már akkor érdekelte őt; tanára, Szurcsik János mondta neki, hogy grafikusan fest. Készít olyan grafikákat, melyek közelítenek a festészethez, de inkább grafikai elemeket hordoznak. A főiskolán tanultak szakmailag megalapozták művészi pályáját, felkészültséget, pedagógiai szemléletet adott.

- Számomra a tanítás, a nevelés, a szép megláttatása, a jó iránti fogékonyság a legfontosabb. Ha az ember többet megért a művészetekből, boldogabb lesz. A jó művészet segíti az életet, ami hátráltatja, az nem jó művészet. Úgy vélem, boldogabb ember az, aki a művészetet értékeli, meglátja a szépséget.

Jáger István pár évig tanított a veszprémi Báthory iskolában. Szeretett tanítani, meséli, jó kapcsolatban volt a gyerekekkel, életének szép szakasza volt ez a pár év. Rendszerben tanított: nem egy rajzot osztályozott, hanem hatot, nyolcat, folyamatot értékelt. A megyei bíróságra ment dolgozni, hivatásos pártfogónak. 2003-ban a fiatalkori pártfogó felügyelettel együtt önálló pártfogó felügyelői szolgálat jött létre. Miközben vezetői feladatokat is ellátott, pártfogó felügyelőként mindig voltak konkrét ügyei. A pártfogói szolgálat később a kormányhivatalba integrálódott. Bűn-elkövetőkkel foglalkozik, a képzőművészet és a sport regenerálódást ad számára.

Mindig a munkával pár-huzamosan alkotott. Vannak olyan képzőművészek, akik csak a művészetükből élnek, ahogy meséli, grafikus barátai, ismerősei nem abból. Még Szunyoghy András grafikus- és festőművész - akinek művészeti anatómiái jelentek meg - is tanít. Jáger Istvánnak a hivatalos munka biztosítja a családja megélhetését, szabadságot ad, adott. Nincs eladási kényszere, ha meg- veszik egy grafikáját, örül neki. Lehet, hogy annyira azért nem vagyok tehetséges, hogy mindent elnyomott volna ez a fajta belső motiváltság, mondja. Ilyen keretek között is sok barátot szerzett, sok helyre eljutott, alkotótáborokba hívják őt. Legutóbb a vajdasági Topolyán dolgozott alkotótáborban.

Időigényes, precíz, nehezen elsajátítható technikával dolgozik. Elsősorban a sokszorosító grafika műfajában alkot, a kisgrafikák konkrétabb világában és a nagyméretű nonfiguratív nyomatok világában is nagy szakmai felkészültséggel és otthonossággal mozog, bravúros felületeket, varázslatos figurákat csalogatva elő a fémlemezekből. Témái a népmesei ihletésű lapoktól a drámai feszültséget közvetítő nyomatokig ívelnek, erős, szuggesztív, embert féltő tartalommal. Színes nyomatai a sokszorosító grafika ritkábban alkalmazott módszereivel készülnek, esetenként versenyre kelve a táblaképekkel, színes rajzokkal - írta róla művésztársa, Fábián László grafikusművész.

Készít míves tusrajzokat, tollrajzokat, akrilképeket. Mesél arról, miként készül a sokszorosított grafika. Vesz egy rézlemezt vagy vaslemezt, le lehet vakarni azokat olyan anyaggal, ami taszítja a savat, és ha abba belekarcol, maratás után mélyedés lesz a fémlemezen, az nyomot hagy majd a papíron. Belemaratja a lemezbe a formát. Sokféle változata van a sokszorosított grafikának: rézmetszéssel is szép dolgot lehet készíteni. Olyan is van, hogy cukros tussal rajzol a lemezre, alapozó réteget visz rá, majd langyos vízbe teszi, a cukros tus ledobja az alapozó réteget. Ez egy hosszú folyamat, meséli. Elő kell készíteni a lemezt, előtte megtervezett kompozíciót próbál rátenni, de előfordul, hogy a lemezre rajzol, előzmények nélkül, utána azt maratja. Gyönyörűek a lemezek, közli, de a folyamat is szép, látni, hogy mi lesz abból a lemezből. Elkezdődik egyfajta párbeszéd , kommunikáció a lemezzel. Készülnek a próba-nyomatok. Megmaratja, megnézi, korrigálja, továbbfejleszti, visszacsiszolja, visszakaparja, tompítja. Nagy az eszközrendszer, amivel a lemezt módosítani és fejleszteni lehet.

- Minden műalkotásnál fontos, hogy hol állok meg. A lemez győz vagy én győzök. Túlmaratom vagy sem. A lemeznél lehet maratni, ki lehet kaparni, a tusrajznál viszont nem tudok visszavenni, csak átrajzolással. Ez egy nagyon izgalmas játék. Sok benne a kreativitás, kísérletezés, amiből a néző semmit nem vesz észre. Volt olyan kiállításom, amikor lemezt is kiállítottam. Ez manufakturális, kézi munka, nem számítógéppel készült, ilyen munkákat más módon előállítani nem lehet. Felfestékezem, visszatörlöm, koszos leszek, nyomtatom, visszanyomtatom, megint dolgozom rajta. Amikor nem tudok többet hozzátenni, akkor készen van. A klasszikus grafika egyszerű fekete-fehér, ennek ellenére én szoktam használni színeket, sötétkéket, mélykéket, de szeretem a melegebb színeket is. A hiányt tudatosan alkalmazom. Azt a fajta hiányt, az ürességet, hogy nincs ott semmi. Az életben is fontos a hiány: sokszor csak később jövünk rá, ha hiányzik valami vagy valaki. A kompozíció izgalmas része, hogy valamit tudatosan kihagyok, ami megmozgatja a néző fantáziáját. Nincs ott semmi, mégis sok minden van.

Megnézzük a munkákat, a lemezeket. Mutatja a lemez finomságát; az ujjunk érzi, hol mélyebb a felület, ahol sima, ott lesz majd fehér a lapon. A repülés boldogsága. Felhőt tartva, a felhő gyerekkori élmény. A sólyom is visszatérő motívum, egy absztrakt táj, benne egy sólyom. Egy másik nagyobb méretű linómetszeten egy kis haikut dolgozott fel. Ülök csendesen, nem teszek semmit, jő a tavasz, nő a fű, magától. Nem kell okoskodni, nem kell bántani a természetet, nem szabad annyira agresszívnak lenni, mindenbe beleavatkozni. Nő a fű, magától. Az egyszerűségében rejlik a titka, két félkör, föld és a nap. Mint mondja, ezek nem annyira direkt munkák, szeretné bevonni a nézőt. Párbeszédre törekszik, hogy a néző is gondoljon valamire. Egyfajta játék. Mutatja az Új Almádi Újság októberi számát, ahol az ő grafikája szerepel a címlapon, az 1956-os forradalomra emlékezve. Tussal, tollal próbálja feldolgozni az út menti kereszteket, a paloznaki, tihanyi kálváriát. Mutatja a rajzot, a kereszten ott is a hiány, a szem összeköti a testet, holott kimaradtak részek. A tollrajzokat hónapokig készítette.

Jáger István tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének és a Veszprémi Mű-vész Céhnek, ahol rendszeresen feladatokat is vállal, most kidolgozta az új tagfelvételi rendszert, hogyan vegyenek fel új tagokat. Sok barátom van ott, közli, figyelik egymást, mennek egymás kiállítására. Ez egy baráti társaság, ahol jó együtt lenni.

De hasonlóan fontos az almádi aluljáróban kiállító közösség is. Fábián Lászlóval ketten hozták létre a Vasút-ART-járót Balatonalmádiban, a strandra vezető aluljáróban, a Balatonhoz ezen keresztül mennek az emberek. Balatonalmádihoz kötődő vagy Almádiban élő művészek munkáit állítják ki, több tízezren látták már a munkákat. Nemcsak balatoni tájképek, de elvont munkák is vannak itt, a közönség nevelése is célja a bemutatónak, állítja Jáger István. Az aluljáróból egy hangulatos közösségi teret alakítottak ki. Adventkor fotókiállítás lesz, téli fotók láthatók majd.