Hétvége

2015.09.04. 12:10

Álmok rabságában

A gimiben ő volt a különc csodagyerek. Enyhén dadogott, mindig magánál hordta a zsebében a kisautóját és matekórán már akkor jelentkezett, amikor az osztály többi tagja még csak kapiskálta, hogyan is birkózzon meg az emeletes törtekkel.

Szám Dorottya

Sokan gúnyolták a fura szokásai miatt, néhányan viszont csodálták, sőt, titkon tisztelték őt. Volt valami különös varázsa a személyiségének: szerette a hazáját és rendületlenül hitt az álmaiban, miszerint egyszer világhírű magyar matematikus válik belőle. Kitűnőre érettségizett, bekerült a legjobb egyetemre. Nagyszabású tervének azonban útját állta a rút valóság. A szülei nagyon szegények voltak. Nem volt más választása, mint a diákhitel és a gyári munka Pest egyik cseppet sem barátságos ipartelepén.

Elhajította a kisautót, nappal tanult, éjjel dolgozott, vagy fordítva, miközben szűnni nem akaró pánikrohamokkal küzdött. Fortyogott benne a düh, hogy elbánt vele a sors és elvett tőle valamit az élet. Öt év után, a verejtékkel megszerzett diplomával a kezében és egy svájci állásajánlattal a zsebében kijelentette, hogy ettől az országtól semmit sem kapott. Mennie kell. Őt többé ne gúnyolja senki.

Barátnője nem volt, egyetlen itthoni barátját pedig szó nélkül itthagyta, miután összevesztek a kocsmában a kormány adópolitikáján. Négy évvel később visszafizette a diákhitelét, vett egy igazi autót, a törtek helyett pedig törtetett, hogy megszerezzen egy cégvezetői állást. Lemondott az állampolgárságáról, hogy hamarabb megkaphassa a svájcit. Új lakásában viszont esténként, egyedül, néha még ma is elkapja a pánik, hogy elrontott valamit. De már hiába keresi a kisautót a zsebében.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!