Lendvai Zoltán rendező a Sok hűhó semmiért című előadásról, a társulatról és a családról

- Többször dolgozott már Veszprémben.

- 1991-ben itt volt a vizsgarendezésem, Synge A nyugati világ bajnoka című darabja. Nagyon jól sikerült munka volt, megszerettük egymást a társulattal. Évekig visszajártam és folyamatosan dolgoztam, aztán egy kis szünet után most újra itt vagyok.

- Nyilván sokat változott a társulat egyik előadásról a másikra.

- Az első időkben nem változott. Jó részét ismerem azoknak a kollégáknak, akik most itt vannak, ha nem is dolgoztam mindenkivel. Nem ismeretlen közegbe tértem vissza.

Lendvai Zoltánnak 1991-ben Veszprémben volt a vizsgarendezése. Megszerették egymást a társulattal. Évekig visszajárt és most újra itt rendezett

- Milyen előadásokat rendezett?

- Hrabal Bambini di Praga, Moliere Dandin György című darabjait, volt egy kínai előadás is, a Keselyűhegy, Csukás István Ágacska című meséje és az Óz, a nagy varázsló.

- Az igazgató vagy ön ajánlja a darabot?

- Ez mindig változik. Van, amikor a színház igazgatója ajánl darabot vagy embereket, de olyan is, amikor engem kérdeznek meg, mit ajánlok, mit rendeznék szívesen. A nyugati világ bajnokát én akartam, a Dandin Györgyöt és a Hrabal-művet is, a kínai darabot az akkori igazgató. A mostani felkérés volt, de nagyon örültem neki. Megkérdezték tőlem, lenne-e kedvem ezt elvállalni, elolvastam a darabot, igent mondtam.

- Rendezett már Shakespeare-t?

- Érdekes, hogy még nem. Pedig Shakespeare-rel felvételiztem a főiskolára, a Minden jó, ha vége jó című vígjátékkal, de még nem rendeztem. A főiskolán foglalkoztunk Shakespeare-rel, a III. Richárdot csináltuk. Ezt látta a Vígszínház akkori igazgatója, Marton László, aki éppen akkor rendezte azt az előadást és megkért, hogy legyek az asszisztense.

- Mennyire lett mai a veszprémi előadás?

- Nem igazán volt az a cél, hogy mai legyen. A saját maga korában ez egy kortárs darab volt, azoknak az embereknek a nyelvén beszélt közérthetően, a vájtfülűek és a közemberek számára is. A maga korában Shakespeare nem a "legnagyobb élő klasszikus" volt, hanem maga az Élet. A rádió, a televízió, a költészet, az ismeretterjesztés, a kabaré, a történelemkönyv és a pletykarovat. Estéről estére meg kellett tölteni egy színházat, ahol az emberek jó része állva nézte az előadásokat. Van ennek a darabnak egy közvetlensége, ami megszólítja a közönséget. Általában úgy tanítják az iskolában, hogy ez egy klasszikus mű, gyönyörű szép fordításban, annak a kornak a nyelvén. Óhatatlanul van valami régies jellege, ha az ember nézi. Ezért is szokták újra lefordítani a kornak megfelelően. Ez most egy teljesen új darab, a fordítás a Central Színház számára készült, mi ezt használjuk. Nagyon kevés helyen próbálják ezt korabeli darabként előadni, hiszen ma másként mulatságos.

- Ez egy igazi komédia, amin a közönség is jól szórakozik.

- Remélem, hogy igen. Jó helyzetek, jó szerepek vannak benne, nagyon szerethető darab. Sokáig, szinte a végéig vicces az előadás. De közben van benne egy szál, megpróbálják összeugrasztani a szerelmeseket, hogy bosszút álljanak valamiért, ez majdnem sikerül, és kis híján elromlik a történet, de végül tisztázódik, és happy end a vége.

- A Petői Színház társulatának tagjai mellett több vendég játszik az ön által rendezett előadásban.

- Vannak olyanok, akik már megfordultak Veszprémben, megkedvelte őket a közönség. Borbiczki Ferenc is játszik az előadásban, nagyon szeretik őt itt, ő is szereti Veszprémet. Én nem ismertem őt, korábban ment el a Vígszínházba, mint hogy itt rendeztem. Sokszor visszajárt, sok kötődése maradt itt. Az előadásban szerepelnek fiatalok, akik a Pesti Magyar Színiakadémián végeztek. Sok helyről jöttek a színészek, de szerencsére gyorsan megtalálták a közös hangot.

- Jó próbafolyamat volt?

- Igen. Kicsit ugyan zűrös, mert a színészek nagyon sokat dolgoznak. Játszották a Madarat tolláról és A király beszéde című előadásokat, miközben próbáltunk.

- Ön is látta ezeket a darabokat?

- Amikor nem tudtam éppen próbálni, mert valamit játszottak, akkor megnéztem az előadásokat.

- Mi lesz a következő feladata?

- Általában elég sok munkám van. Legutóbb Csíkszeredán jártam, a veszprémi bemutató után pedig megyek Kaposvárra, ahol Kerékgyártó István Rükverc című darabját adjuk elő. Egy évre előre be vagyok osztva.

- Amikor ingázik és távol van, biztos hiányolja a családja, a lányai.

- Évadonként két-három előadás ott van a környékünkön, egy-két óra alatt haza-érek. Amikor messzebb dolgozom, csak hétvégére szoktam hazamenni. Hétvégi apuka lettem. De napi kapcsolatban vagyok a családdal, beszélünk telefonon, levelezünk, üzenünk. Most is nagyon várják már, hogy hazamenjek.

- Feleségét (Varga Izabella színésznő - a szerk.) nézi a televízióban?

- Néha igen. El szokta mesélni a történetet, de nézni nincs mindig idő. Ő se mindig nézi a sorozatot, mert vagy dolgozik, forgat, vagy ha nem, akkor vacsorát készít a gyerekeknek otthon. Ő megnézi, amit én rendezek, én is nézem őt.

- Szakmáról beszélgetnek?

- Szoktunk, de nem ez a fő téma. Ismerjük egymás munkáit, történeteit, de sok más értelmesről is tudunk beszélni, néha jólesik kikapcsolódni.