Hétvége

2016.09.02. 19:50

A huszonkettedik érdekes

Vad arcvonású, égő tekintetű fiatalember állított be hozzám, vagy nyolc évvel ezelőtt.

Civil Tudósítónktól

A fiatalember magabiztos volt és gátlásos, mint ahogy a tehetséges emberekkel ez előfordul. Mit akar ez a fiatalember? Felelősségre vonni, rám kérdezni, bizonyítani igazát? Megkérdezni, állom-e még az álmaimat, vagy elszeleltek a téli fuvallatban? Netán alkotótársam, lelkem barátja? Szigorlatozik, kórházi gyakorlatra rohan, közben hazaruccan Veresegyházára megölelni édesanyját.

A vonaton verseket böngészik, Nagy Lászlóról kanyarintott egy lelkes cikket, klubestéket, irodalmi műsort, szakmai vitákat szervez. Éjjel verseket írt, tanulmányokat, színházi jelentést a helyi és fővárosi fórumokba... belső barátomnak tekintettem, mert nem is lehetett nem annak tekinteni. - írta róla többek között 1991. december 7-én a Magyar Nemzet hasábjain Milyen rendszerben élünk? címmel megjelent tárcájában Gyurkovics Tibor író Nagy Imréről, a vele való találkozásokra emlékezve, akit ma már páciensei érsebész szakorvosként dr. Nagy Imrének, olvasói D. Nagy Imre íróként tisztelnek.

Dr. Nagy Imre 1961. szeptemberben született Berettyóújfaluban. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát Budapesten, 1987-ben. A pápai kezdetek után az ajkai Magyar Imre Kórház ér-sebészetén és általános sebészetén tíz esztendőt dolgozott, szakvizsgát tett. Operált, írt, írótalálkozókat szervezett egyebek mellett Ajkán, Devecserben, Kertán, Várpalotán, Balatonfüreden, Keszthelyen, kisportrékat készített olyan írókról, költőkről, mint Nagy László, Szakonyi Károly, Bertha Bulcsu, Hernádi Gyula. Jelenleg a Pest megyei Kosdon él családjával, azon az Árpád-kori településen, melynek területét egykor II. András király adományozta a Váci Püspökségnek, a Naszály-hegy lábánál, hol Damjanich és Görgey csapatai vívták a szabadságharcunkat. Vácon és Veresegyházán praktizál.

 

Tagja a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének, a Domján Edit Alapítvány Kuratóriumának, alapítója és vezetőségi tagja a Magyar Művészeti Akadémia Aurájának. Írásai jelentek meg az Ajkai Szó, Pápai Hírlap, Napló, Egészségügyi Dolgozó, Lyukasóra, Magyar Nemzet, Orvosegyetem, Recept, Taps, Új Horizont, Új Idő, Új Írás, Veresi Hírmondó, Békehírnök, Vigília című folyóiratokban és más újságokban.

Önálló kötetei: Gyurkovics Tibor: Kettős zsoltár (szerkesztő és válogató), Széphalom Könyvműhely, 1991, Gyurkovics mint olyan (monográfia), Gondolat, 1994, Bertha Bulcsu Emlékkönyv (szerkesztő), Magyar Írók Egyesülete, 1999, 21 érdekes orvos (interjúkötet), EPL Ki-adó, 2003, A gyanakvó ember (monográfia Bertha Bulcsuról), Kairosz, 2010.

Azt gondolná az ember, hogy az orvoslás teljes embert kíván. Az érsebész szakorvos D. Nagy Imre néven könyveket szerkeszt, novellákat, elbeszéléseket, verseket, esszéket ír, mások írásaiból válogat, kiadókat keres, szimpóziumokra jár, kuratóriumi tagként a közéletben tevékenykedik, olvasótalálkozókat szervez, folyó-iratokban publikál. Mit jelent dr. Nagy Imre, az orvos számára a zene, az irodalom? Kikapcsolódást, terápiát? - kérdeztem tőle a minap, miután befejeztem a 21 érdekes orvos című interjúkötetének olvasását, mely igencsak felkeltette érdeklődésemet a szerző iránt.

Mindkettőt - válaszolt sebészi türelemmel. - Az emberi találkozások során, legyen az betegvizsgálat, műtéti előkészületek, vagy csak egy egyszerű beszélgetés, sokat jelent, ha az ember fel van vértezve némi irodalmi, kulturális jártassággal. Mégsem a cél érdekében érdeklődtem sok-sok irányba életemben, hanem azért, mert vonzottak Nagy László, Gyurkovics Tibor, Omar Khajjám versei, vagy a legjobb elbeszélőnk, Bertha Bulcsu novellái. Időközben nagyon sok Eigel István-festményt is megismertem, s Tassy Klárika gobelinjeit, s ha repülő madarakat látok a tenger felett, akkor az ő gyönyörű faliképei jutnak eszembe a felejthetetlen sirályokkal. Tehát az irodalom szeretete régre nyúlik vissza. Jó tanáraim voltak általánosban is, de az újpesti Köny- ves Kálmán Gimnázium Farkas Ivánja nem középiskolás fokon adta vissza Ady, József Attila, Illyés Gyula életművét.

A 21 érdekes orvos című kötetben szereplő orvosok, akik mellesleg, szabadidejükben különféle művészeti ágak művelői, egyedi érdekességek, példaképek? Milyen visszhangot váltott ki a gyógyítók köreiben a riport- összeállítás? - kíváncsiskodtam, s ő mesélt, mesélt tovább, szenvedélyesen.

Az interjúkötetet a neves építész, Makovecz Imre életművét is gondozó Editió Plurilingua Kiadó adta ki, s a 2003-as Ünnepi Könyvhéten a fővárosban az Orvosi Könyvesbolt kirakatában láthatták, számos interjúalanyának életrajzi összegzésében ott szerepel ma is. Maga az egyik interjúalany, Donáth professzor úr is büszkén emlegette a kötetet. Rövid időn belül elfogyott. Nagyon örültem valamennyi találkozásnak, sajnos többen már eltávoztak közülük.

Miként éli meg a család ezt a magas hőfokú lángolást, majd az alkotás csendjét?

Amikor megszületik egy-egy írás, az csak magányos pillanatban, egyedül, csendben, éjjel lehetséges. Ha már elkészül, szívesen olvasom fel a családban feleségemnek vagy lányaimnak, kíváncsi lévén a véleményükre. Nem így volt ez a Bertha Bulcsu-monográfia (A gyanakvó ember) írása közben. Írásainak elolvasását követően nem tudtam megállni, hogy ne keltsem fel őket. Számtalanszor, akár délután vagy akár késő este felkiáltottam, hogy üljetek le, ezt hallgassátok meg, ilyen gyönyörű elbeszélést jó, ha valaki életében egyet-egyet ír, s itt van ez a Bertha Bulcsu bácsi, akinek a Fehér rozsda, vagy bármelyik más kötete hemzseg ezektől a telitalálatoktól.

Dr. Nagy Imre számomra a 22. érdekes orvos, író, aki a legújabb kötetén dolgozik. Talán most, ezekben a pillanatokban is operál. A műtéti beavatkozások elvégzése után nem siet el a betegei elől. A választott hivatásának él, ír, olvas, ismereteket gyűjt és ad át. Gyógyít. Emberi testeket és lelkeket. Van, akinek csupán gyógyszert ír fel, sebészeti beavatkozást javall, személyiségével, szavaival nyugtat, sokaknak verseket, bibliai igéket tolmácsolva nyújt lelki vigaszt. Pácienseit évek távlatából felidézi nyilvántartásaiból, a sorsukat szívén viseli, s folyvást azon töpreng, miként tud másokon segíteni, s nem azon, hogyan kellene elhagyni az országot.

 

Sipos Ottó Tibor

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!