A hónap asszisztense: Kanikné Piros Anita

Anita úgy gondolja, a négyéves képzési idő, a sok gyakorlat, a jó tanárok megtették hatásukat. Neki jól bejött az ápolónőség, az érettségi után azért választotta a reumatológiát, mert az intenzívet és a gyerekosztályt lelkileg valószínűleg nehezebben viselte volna el. Emberi szenvedéssel itt is találkozik, de nincsenek rémisztő balesetek és halálesetek. A reumatológiai fájdalmak sokszor komoly panaszokkal járnak, de az ő munkájuk éppen arról szól, hogy enyhítsék ezt. A felszereltségük, műszerezettségük lehetővé teszi, hogy a gyógyítást hatékonyan végezzék. Rendszeresek a visszajáró betegek, akik nagyon hálásak is ezért.

Anita ma már fizioterápiás szakasszisztens, önállóan végez elektromos kezeléseket, de többször is hangsúlyozza, hogy amit ők tesznek a betegekért, az teammunka. Az orvosok, nővérek, masszőrök, gyógytornászok és fizioterápiás asszisztensek együttes munkája eredményezi a beteg állapotának javulását. Az orvos által kiírt kezeléssort kapja meg a rászoruló, mire ezen végigér, mindenkivel kapcsolatba kerül. Anita és az osztályon még két kolléganő keze alatt naponta majd félszáz beteg gyógyul, de a visszatérőket mégis megismeri, a nevükön szólítja. Ez jólesik a betegeknek. Talán ezért, talán másért is, de az ő részlegükben általában jó hangulat uralkodik. A kezelések közben beszélgetnek azzal, aki ezt igényli, az emberek általában megnyílnak, elég ehhez néhány őszinte szó, valós, nem megjátszott érdeklődés a másik ember sorsa iránt. Az emberek nemcsak gyógyulnak itt, de főleg az idősebbek, egyedül élők lelkileg is feltöltődnek.

Azt tapasztalja, az emberek egészségi, mentális állapota az elmúlt években megváltozott. Egyrészt már jóval fiatalabb korban jelentkeznek a reumatikus panaszok, másrészt nem olyan az emberek hangulata, mint régen volt. Sokkal nehezebben élnek, sokkal több a probléma. Az egészségügy helyzete sem javult, sok mindenben korlátozottak.

Az élete nem csak munkáról szólt, megházasodott, két gyermeke van, a kislánya 13, kisfia hét éves, most kezdte az első osztályt. Örülne, ha lánya az övéhez hasonló pályát választana, gyógytornász vagy érdeklődési irányát tekint-ve lovas terapeuta lenne. Ez nagyon sok örömet és sikerélményt nyújthatna neki. Mert ez nagyon fontos, ez tartja Anitát is a pályán már húsz éve, nem az anyagiak.