Pál Feri atya tartott előadást Pápán

Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember, közismertebb nevén Pál Feri atya tartott előadást Stressz és kommunikáció címmel a minap a Jókai Mór Művelődési és Szabadidőközpont zsúfolásig telt színháztermében. Előadásmódjára ezúttal is jellemző volt a szakirodalom intenzív használata, valamint a stand-up co­me­dyből ismert közvetlen, humoros történetek elmesélése.

A kommunikáció tartalmát mindig a befogadó fél határozza meg. Mindenki arra válaszol, amit kihall a beszédből. Az a meglepő, ha egész jól megértjük egymást – eme alapigazságokkal kezdte lendületes előadását Pál Feri.

A hétköznapokból, a társas kapcsolat kommunikációs buktatóiból, éles élethelyzeteiből, vitáiból vett példákkal alátámasztva megtudhattuk, hogy a kommunikációnak három alapszintje van: az informatív, az érzelmi és a kapcsolati szint. A párbeszéd egyszerre mindhárom dimenzióban zajlik. Tehát az információátadás a szomorúság, a félelem, a harag vagy az öröm érzésével, valamint a két kommunikáló fél közti kapcsolat mikéntjével is vegyül.

– Minél szorosabb kapcsolatban vagyunk egymással (például család, házasság), annál jelentőségteljesebb az érzelmi és kapcsolati szint. Ha a kapcsolati üzenetekre nincs megfelelő válasz, akkor előbb-utóbb elkezdjük rosszul érezni magunkat, elégedetlenek, kritikusak, majd bántóak leszünk, s a többség elválik.

A színpadon – atlétamúltját nem meghazudtolva – állandó mozgásban lévő előadó John Gottman amerikai pszichológus, a párkapcsolatok területének szakértője nyomán elárulta, a kapcsolati üzeneteknek három fajtájuk van: el, ellene, felé. A kapcsolatok minősége ezek arányán múlik. Ahol az első két negatív üzenet dominál, ott már „kongatják a lélekharangot”.

– A kommunikáció minősége és mindaz, ami mögötte van, ma már nemcsak az elégedettség kérdését veti fel, hanem a tartósságét is. Mert nem szívesen maradunk benn olyan kapcsolatokban, amelyeket rombolónak élünk meg. Pusztító kommunikációs formák: durva nyitás, elárasztás, ítélkezés, minősítés, bántás, megvetés, támadás, örökös védekezés, menekülés – közölte, majd a tévénéző pár példájával átváltott a stressz kérdéskörére.

Kiderült, hogy az este a tévét bambuló férfi agya mindössze tíz százalékban aktív, a nőé 90 százalékban. Tehát élettani szempontból teljesen más történik a két nem esetén. A férfi azért váltogatja a csatornákat, mert lehetséges problémát, megoldandó feladatot érzékel, amit a nap folyamán átélt „mamutvadászat”, azaz az erős stresszhelyzetekkel járó munka utáni (testi és agyi) pihenés során önvédelemből ignorál.

– A 21. század férfijának a tüze a képernyő. Amikor a férfi este már nem akar konfliktusbeszélgetést, akkor tulajdonképpen egy evolúciós stratégia alapján akarja azt elkerülni. Ugyanis a férfi egy veszekedést, azaz stressz-hormonnövekedést követően körülbelül két óra múlva kerül újra normális hormon­állapotba, míg a nő sokkal gyorsabban, fél óra alatt regenerálódik. Ezért is van, hogy tíz vitából nyolcszor a férfi lép ki, s csak kétszer a nő.

Három kutatást említve hozzátette, a férfinak mégis érdemes megbecsülnie a társát, mert a nő hordozza a kapcsolatot, kezdeményez, odafigyel, törődik.

Stressz hatására egy átlagember pulzusszáma 240-re emelkedik, s minél magasabbra megy fel, a test annál kevésbé ad visszajelzést a

stresszhelyzetről (hiszen akkor tehetetlenné válnánk). Stressz esetén az alábbi pszichés, lélektani változások következnek be: 115-ös pulzusszámnál a finom motoros képességek tönkremennek, remeg a kéz. 145-ösnél elkezd tönkremenni az elemző gondolkozási képesség, a mozgáskoordináció, a térbeli tájékozódás, valamint a memória. 160-asnál létrejön a szelektív hallás és a csőlátás. Szomorú, de stressz hatására kizárólag romboló kapcsolati üzeneteket tudunk adni. Kivételt csak az képez, amit be­gyakorlunk. A pszichés funkciók a konfliktus után fél órával állhatnak helyre.

Végezetül Pál Feri megjegyezte, veszekedéskor a férfi és a nő egymás gyenge pontjait, régi sebeit, akár tudattalanul is a gyermekkori traumáit veszi célba. És bár nincs kompromisszumos megoldás, törekedni kell az együttműködésre, a másik megértésére, szeretetére. Becsüljük meg és helyezzük biztonságba egymást!