Diadal Napja Várpalotán: Thury Györgyöt soha nem tudták legyőzni párviadalban

Thury Györgyöt, Zrínyi Miklóst és Dobó István tekintsék hősnek

Az országszerte ismert hagyományőrző szerint társaival azért kell dolgozniuk, hogy a mai gyerekek Superman vagy a Vasember helyett Thury Györgyöt, Zrínyi Miklóst és Dobó István tekintsék hősnek, példaképnek.

- Közhelyesen hangzik, de épp ezért nagyon igaz, hogy rohanó világban élünk. Mindenki siet, egyből akar eredményt, látványt, s így elmegyünk olyan dolgok mellett, amelyekre nem is olyan régen, még az én gyerekkoromban is jóval több időt szenteltünk – kezdi a beszélgetést a Várpalotához több szállal is kötődő hagyományőrző.

- A mai gyerekek szamurájokról, nindzsákról vagy épp a Trónok harcáról néznek filmeket, és Vasemberek, Supermanek akarnak lenni, miközben megfeledkezünk arról, hogy nekünk, magyaroknak van egy csodálatos történelmünk. A jeles történetíró, Takács Sándor szerint a tizenhatodik század volt a legmagyarabb század, ahol nap mint nap vívták élet-halál harcukat a végvári vitézek. A Dobó Istvánok, Thury Györgyök, Zrínyi Miklósok, Szondy Györgyök kora volt ez, s nekem ökölbe szorul a talpam is, amikor egy mai gyermek nem ismeri e hősök nevét, míg betéve tudja akármelyik bugyuta amerikai szuperhős felmenőit. Tudom, mindenkit nem lehet arra rávenni, hogy olvasson a magyar történelem hőseiről – sajnos az olvasás amúgy is kezd kimenni a divatból -, de tartozunk annyival e bajnokoknak, hogy néhányan éltetjük a lángot. Ha csak tíz gyerek megy el úgy a Diadal napjáról vagy valamelyik hasonló rendezvényről, hogy ő magyar vitéz szeretne lenni, már megérte a porban hemperegnünk – mondja határozottan Oláh Tibor, aki a fél világot lóháton bejáró várpalotai hagyományőrző kapitány, Csepin Péter révén került kapcsolatba Várpalotával.

Három nap alatt szerettem meg Palotát

- Még 2008-ban hívott minket Várpalotára, ahol akkor avatták fel a Hunyadi Mátyás teret. Itt találkoztam a Mátyás királyt alakító Helyey László színművésszel, aki időközben sajnos eltávozott közülünk, és az itt töltött három nap alatt szerettem meg Palotát. Jó benyomást kelthettem, mert később többször is visszahívtak. Egy rendezvényen, ha jól emlékszem, Pétfürdőn, a nagy Thury kapitányt is alakíthattam, valószínűleg hitelesen. Érdekelt az alakja, utánaolvastam, majd később előadásokat is tartottam a magyar történelem legjobb kardforgatóiról Párbaj, istenítélet, bajvívás címmel. 2014-ben kezdődött a Diadal napja történelmi várjáték, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy ismét rám bízták Thury György megszemélyesítését. Talán felesleges udvariaskodásnak tűnhet, de tényleg hatalmas megtiszteltetés, ugyanakkor óriási felelősség ez, hiszen a magyar történelem egyik, ha nem a legkiválóbb harcosát kell életre kelteni. Az ő bőrébe bújni embert formáló feladat, pláne úgy, hogy az ő alakja sajnos méltatlanul háttérbe szorult az évszázadok alatt. Egernek volt egy Gárdonyi Gézája, Szigetvárnak Zrínyi Miklós dédunokája állított örök emléket a Szigeti veszedelemmel, Arany János halhatatlan versében énekelte meg Szondy két apródját, míg Thury uram tetteiről csak a szakmabeliek tudtak. Jankovich Ferenc írt ugyan egy történelmi trilógiát Dunántúli végek címen, ahol többek között Thury György, berenhidai Huszár Péter és Gyulaffy László tetteit ismerhetjük meg, de annak sajnos igen régies a hangvétele, így a mai ember nehezen olvassa – meséli Thury kapitány, majd hozzáteszi, a várpalotai történelmi várjáték az évek során az ország egyik legjobb, szakmai berkekben is leginkább elismert rendezvényévé érett.

- Immár tizenöt esztendeje járom az országot és veszek részt a különböző fesztiválokon. A Diadal napja leküzdötte a gyermekbetegségeket, és mára az egyik legnevesebb rendezvénnyé nőtte ki magát. Csepin Péter álmodta meg egykor, a Thury-vár adja a méltó helyszínt, és megjelenik itt a hazai hagyományőrzők színe-java. Idén még tovább emeltek a színvonalon, sokoldalúbb programokkal, még változatosabb bemutatókkal várták a többezres közönséget a szervezők. Persze így van ez jól. A várpalotai városatyák, akik az anyagi feltételeket biztosítják, elvárják, hogy magasra tegyék a mércét a szervezők, és ennek egyenes következménye az, hogy a Diadal napját országos szinten a három legszínvonalasabb rendezvény között emlegetik már. Ráadásul a harci rész bemutatása, az ostrom talán ma itt a leglátványosabb az egész országban. Mondom ezt olyan harcosként, aki számtalan ostromot megértem már, védtem Eger, Palota, Szigetvár, Drégely várát, vagy ostromoltam Tata, Sárvár, Hajdúnánás, Gyula falait. A palotai vár előtti tér remek lehetőséget ad a látványelemeknek, az égő deszkapalánkok letépése, a lovasok viadala is hozzájárul a sikertörténethez, amellett, hogy kiváló csapatokat hívnak meg a szervezők évről évre.

Oláh Tibor komolyan veszi szerepét, az elmúlt években mélyebben is megismerkedett Thury György alakjával

- Thury kapitány a korszak egyik legismertebb bajvívója volt, aki személyes hősiességével, egyéni képességeivel vívta ki magának a címeit. A világtörténelemben sem akad sok ilyen harcos, akit egy alkalommal sem tudtak legyőzni párviadalban, pedig soha nem tért ki kihívás elől. A legendák hatszáz győztes párviadalról szólnak, de ezt ma a történészek túlzásnak tartják. Ha elveszünk egy nullát, és hatvan győzelemről beszélünk, akkor közelebb járunk az igazsághoz, és elképesztően magas szám ez így is. Gondoljanak bele, hatvanszor szembe lovagolni egy jól képzett, a vérünkre szomjazó ellenséggel, nem is beszélve a számtalan csatáról, rajtaütésről, ostromról. Ha nyugaton született volna, esetleg a tengeren túl vívta volna csatáit, már filmek százait forgatták volna róla, így viszont néhány évvel ezelőtt még csak néhányan ismerték a nevét. Robin Hood egy egyszerű erdei bandita volt, d’Artagnannak hét párbajáról van tudomásunk, mégis könyvtárnyi irodalmuk van, és a két legtöbbet megfilmesített történetként tartjuk számon őket. Félreértés ne essék, gyerekfejjel én is imádtam őket, a nagyszerű íjász és a három testőr kalandjain nőttem fel, de mióta megismertem a saját történelmünk nagyjait, másképp látom a dolgokat. Thury urammal egyetlen hónap alatt több minden történt, és több csatát vívott meg ez idő alatt, mint ezek az urak egész életükben! Az a tény is sokat elárul róla, hogy a palotai várat róla nevezték el. A magam részéről rendkívüli módon örülök, hogy ezáltal fennmaradt a neve. Higgyék el, alaposan rászolgált erre.