Huszonnégy órás ügyeletben - Beszélgetés Szekér Pál állatorvossal

Az egyetemen 1969-ben végzett. Volt hatósági és magán állatorvos vidéken. 1984 óta az állatkórházban dolgozik. Az állatkerttel a '80-as évek közepétől folyamatos kapcsolatban van és bár 2004-ben aktív nyugdíjba vonult, 2006 óta a Veszprémi Állatkert állatorvosa.

A háttér meghatározó volt Szekér Pál számára a pályaválasztásnál, mert a család mezőgazdasági szakemberekkel volt tele.

- Nagyon sokat jártam apámmal vidékre és szép lassan a gimnáziumban kiderült, hogy ez az, ami engem érdekel. Soha nem gondoltam humán orvoslásra, hanem egyértelműen az állatorvosság felé hajtottam, hogy oda kerüljek be az egyetemre - eleveníti fel röviden pályaválasztásának történetét a Veszprémi Állatkert állatorvosa.

Fiatal korában kifejezetten szarvasmarhákkal szeretett volna foglalkozni, ott is kezdte a pályát. Szarvasmarhaegészségügyi szakállatorvosi képesítése is van, de azt már régen abbahagyta. Sokáig dolgozott vidéki praxisban, majd közel 30 évet töltött az állatkórházban. Jelenleg az állatkert állatait látja el.

Szabó Zoltán főápoló segíti Szekér Pált a kis indiai antilop vizsgálatánál

Annyi időt tölt a vadasparkban, amennyi szükséges. Rendszeresen ott van munkakezdéskor, és ameddig bármilyen teendő akad, addig marad. Lehet, hogy ez csak megbeszélés szintű feladat egy-egy napon az állatok tartásával, takarmányozásával vagy gyógyszerezésével kapcsolatban. Aztán távozik a doktor, de ha megszólal a telefonja, mert szükség van rá, akkor azonnal visszajön.

Kíváncsi voltam rá, hogy az iskolapadban tanultaknak, vagy az évek során megszerzett gyakorlati tapasztalatoknak veszi-e nagyobb hasznát a pályán.

- Iskolai képzés nélkül nem lehet állatorvossá válni, mert az alapképzést meg kell kapni. Utána viszont nem szabad abbahagyni a tanulást, mert aki így tesz, az alkalmatlan erre a pályára - vélekedik a doktor úr, aki lassan már ötven éve van a pályán. Ezalatt az idő alatt továbbképző kurzusok, tanfolyamok során vett részt, hogy plusz tudást szerezzen a munkájához.

Ez történhet szervezett formában, de a szakirodalom folyamatos olvasásával is lehet új információkat begyűjteni. Az internet korában a szakirányú olvasnivaló megszerzésére korlátlanok a lehetőségek.

- Ami nagyon jó a szakmánkban, az az, hogy kiváló a szakmán belüli együttműködés. Gyakorlatilag minden szakterületnek megvan a specialistája. Ha bármilyen kérdés felmerül, amire nem tudnak itt helyben választ adni, akkor elég egy telefonhívás és valaki biztosan segít megoldani a problémát.

Érdekes válasz érkezik a szakma nehézségeit firtató kérdésemre is. Kiderül, hogy pontosan úgy, mint az élet számos más területén, itt is az emberi oldal okoz időnként problémákat.

- Az állatokkal soha nincsen baj. Azok őszinték, tudják mi a dolguk, amikor az ember vizsgálja vagy kezeli őket. Az emberi oldallal néha nehéz, de ez főleg a magán praxisban nyilvánult meg.

A napi munka során a betegségek felismeréséhez ma már rengeteg technikai segítsége van a röntgentől az ultrahangig, illetve a laborháttér is segíti az orvost a diagnózis felállításában.

Az állatorvosi munkáról kiderül, hogy 24 órás ügyeletet jelent, tehát nem lehet kikapcsolni a telefont, mert az állatkertben mindig történik valami. Jó példa erre Zuri, a zsiráf születése.

Szását a szibériai tigrist fogkőprobléma miatt kellett kezelni  
Fotó : Veszprémi Állatkert

- Tudtuk, hogy az anyja vemhes, de azt nem, hogy mennyi ideje, mert a fedezésről nem volt információnk. Ezért bekamerázta a boxát az állatkert, amit például én is meg tudtam nézni otthonról. Egyik este sokáig dolgoztam a számítógépen és gondoltam, még egyszer ránézek a zsiráfra. Akkor láttam, hogy két kis lábacska már kilóg a szülőútból. Gyorsan körbetelefonáltam, mindenkit riasztottunk hajnalban és két-három óra múlva megszületett a kis zsiráf, némi gyógyszeres és fizikai segítséggel - elevenítette fel a hajnali történetet.

Vagy például amikor a Csimpánzház avatásának napján nem tudott megelleni a kardszarvú antilop. Ott helyben meg kellett operálni. Sajnos, a borjú már nem élt, amikor kivették az anyjából, de a mama egészségesen jött ki a beavatkozásból, és igaz, hogy már máshol, de azóta is jól érzi magát. Egy másik gyors reagálást igénylő esetben a Srí Lanka-i párduc ellett két kölyköt, de a gondozók látták, hogy még erőlködik és valami nincs rendben.

- Ilyenkor nem lehet odamenni és megvizsgálni, hanem az ember távolról szemlélődik, hogy mit is csináljon. Először belőtt injekcióval próbáltuk meg serkenteni az ellés befejezését, de ez nem vezetett eredményre. Elaltattuk és megoperáltuk. A kicsik közül egy volt életben, amikor kivettük, de nem tudtuk megmenteni, viszont a mama ebben az esetben is jól viselte a műtétet. Leginkább ilyen gyors megoldást igénylő esetek fordulnak elő.

Meg kell küzdenünk azzal a nehézséggel, hogy a vadállatnál nem tudunk altatás nélkül vizsgálatot végezni testközelből. Ezért kell mindig megfontolni, hogy altassunk, ne altassunk, várjunk, vagy ne várjunk. Sokszor ezen a döntésen múlik a dolog végkimenetele, mert lehet, hogy ha két-három órával korábban megoperáljuk, akkor még él a borjú vagy a kispárduc - vélekedik a doktor az altatás körüli dilemmáról.

Megtudom azt is, hogy minden altatás veszélyekkel jár. Szerencsére, ma már nagyon jó altatószerek vannak a forgalomban, amelyek nagyon hatékonyak, de a rizikófaktor így is mindig benne van az altatásban. A modern altatószereknek már van antidótuma (ellenszere) is. Amikor véget ér a beavatkozás, felébreszthető vele az állat, nem kell megvárni, amíg a szervezete lebontja az altatószert, hanem semlegesíthető egy injekcióval az altató hatása.

Veszélybe az állatkertben még nem került Szekér Pál, de mint meséli, eleve nem mennek be a vadállatokhoz, amíg az nem biztonságos.

Az állatorvosi szakmát addig folytatja, amíg szellemi és fizikai állapota engedi, illetve amíg van rá lehetősége, hogy az állatkertben dolgozhasson, mivel az állatoktól rengeteg szeretetet kap, ami örök inspirációt jelent a számára.

Természetesen vannak kedvencei is az állatkert lakói között. Az egyik ilyen Szása, a tigris, a másik Pablo, az orrszarvú.

- Szása itt nőtt fel, a védőoltásokat kézből adtam be neki. A mai napig, ha meglát, odajön és hízeleg a ketrecen keresztül. Pablo is egy szóra fölkel, odajön és hagyja, hogy vakarjam a füle tövét, akár fél óráig is - meséli.