Kiállta az élet próbáit a 70 éves Tolcsvay Béla, aki szerint van élet a Földön a rock and rollon túl

Őszbe fordult hajával, bajuszával, gitárjával a nyakában Tolcsvay Béla úgy néz ki, mint egy meséből kilépett regös vagy énekmondó. Mosolyogva mondja, ő inkább falusi tanítónak tartja magát, aki járja az országot, a közösségeket, és igyekszik a lelkeknek örömet s igaz szót adni. Hetvenesztendős, fél évszázados pálya áll mögötte. A magyar rock és folk-beat népszerű egyénisége, a Tolcsvay-trió vezetője, a hetvenes-nyolcvanas évek egyik kiemelkedő zenésze, aki szerint van élet a Földön a rock and rollon túl.

Tolcsvay Béla egy szál gitárral a nyakában lehet a mai napig énekmondó Fotó: a művész honlapja

- Jó időben születtem. Egy olyan korban, amikor a rock and roll nemcsak a zenét jelentette, hanem egyfajta ízlésvilágot, stílusokat. Kapcsolódott hozzá a képzőművészet, az irodalom, a színház. Bródy János mondta: a magunk által alapított beatakadémiára jártunk. Én őt tartom a legnagyobb magyar szövegírónak, még akkor is, ha az utca két oldalán vagyunk néha. Mindig hitelesen ment végig a maga útján, én más eszmeiséggel töltöm meg a dalai-mat. Akkoriban iskolai zenekarokból nőtte ki magát a magyar beat. Egymásnak zenéltünk, nem a pénzért. Magunkból akartunk adni valamit. Ugyanez jellemezte az akkor feltűnt külföldi együtteseket is. Én csellóztam, s autodidakta módon tanultam meg gitározni. Egy akkordot lenéztem a Beatles együttes fotójáról, ott miként fogják le a hangszer nyakán a húrokat, egyet megtanított egy srác a Halászbástyán, egyet pedig a Rolling Stonestól lestem el. Így indultam három akkorddal és egy 12 húros gitárral
- mesélte Tolcsvay Béla, akinek a sorsát, zenei útját 1973-ban meghatározta az, hogy a KITT-egylet (Koncz-Illés- Tolcsvay-trió) nevű folkos szupergroupból megalakult a Fonográf zenekar. Testvére, László csatlakozott a kezdeményezéshez, ő azonban nem akarta az általuk képviselt stílust játszani, sőt, árulás-nak gondolta mindezt, ezért majdnem felhagyott a zenéléssel. Egy véletlen utazásnak köszönhetően járhatott Erdélybe, és ott eldőlt, hogy a népdalok, a népzene felé fordul a pályafutása.

Ahogy megfogalmazta, nem nosztalgikus alkat, de mindig táplálkozik a múltjából, hogy így tudjon a jövő felé fordulni. Ösztönösen indult a pályafutása, majd tudatossá vált. Hisz abban, hogy a sors nem véletlenül állítja az embert próbák elé.

- Olyan ez, mint az Égig érő fa meséje, amit meg is zenésítettem. Az embernek ki kell állni a próbákat. Nekem is voltak ilyen időszakok. Döntenem kellett, merre megy az életem, zenében, értékrendben, családban. Akadt szakasz, amikor két oldalról égettem a gyertyát, s azt hittem, mindent megengedhetek magamnak. Erre majdnem ráment az egészségem, és szó szerint az intenzív osztályon kötöttem ki. Ekkor éreztem, hogy tévútra kerültem, és belülről indult el bennem a változás. Azóta is ég és föld között kifeszített húr vagyok, a minden és az egy között. A hit szolgálatos énekeseként, s azt tartom, az ember csak olyat szóljon a színpadon, amiben hisz - mondta a művész, aki szerint a közönség választ magának mindig előadót, s a nézők meg az idő dönti el, ki az, aki megmarad ezen a pályán. Úgy véli, a mai fiataloknak kell kitaposniuk a saját útjaikat egy olyan környezetben, amikor a látványról, s nem a tartalomról szól minden körülöttük. S ez lesz majd az ő életük, sorsuk a rock and rollon túl.

Tolcsvay Béla nem gondolkodik azon, hogy mi lett volna, ha nem a szocializmusban kezdődik a pályafutása. Úgy érzi, ha nincs a vasfüggöny, a generációja nemzetközi hírű lehetne. Ám ez már történelem. Nem lehet visszaforgatni az időt. Majd hirtelen a magyar nyelv és a szavak erejét bizonyítva felbontotta ezt a szót: tört-én-elem részekre. Úgy véli, ebben ben-ne van mindenkinek sorsa. Számtalan országban járt, sok remek koncertélménnyel lett gazdagabb.

Mérföldkőként gondol arra, amikor igazán megtapasztalta, mi a különbség lélekben, hangulatban a hatalmas sportcsarnok, a stadionbeli koncertek és a szólóénekesi fellépések között. Egy szál gitárral a nyakában lehet a mai napig énekmondó.

Amikor arról kérdeztük, hogy politikai szerepvállalásai miatt érte-e hátrány valaha is, azt válaszolta, ma és régen sem a politika határozta meg az életét, hiszen ők voltak azok, akik a pol-beatből folk-beatté alakították a hazai stílust. Nemcsak zenében, hanem szövegekben.

- Se jobbra, se balra, csak felfelé. Ez lehet az ember
célja. A szabadságot a lélek képviseli, az élethez pedig rend kell. Mondják, hogy felgyorsult a világ. Ez azonban nem igaz. A Nap és a Hold sem kel fel gyorsabban év- ezredek óta, csak az ember fut, szalad. Ezért is érdemes mindig csak az égre figyelni
- zárta gondolatait Tolcsvay Béla.

Van élet a Földön a rock and rollon túl. A szabadságot a lélek képviseli, az élethez rend kell. Ő kiállta ennek a próbáit. Ha nincs a vasfüggöny, a generáció-juk nemzetközi hírű lett volna. Ezekről is beszélgettünk a születésnapját ünneplő 70 éves Tolcsvay Bélával. A Kossuth-díjas gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró szerint nem a világ, hanem az ember gyorsult fel.

Tolcsvay Béla 1946. november 6-án született. Öccsével, Tolcsvay Lászlóval a Strangers, a Wanderers, 1968-tól pedig a Tolcsvay együttes, majd a Tolcsvay-trió vezetője. A folk-beat kategóriában 1968-ban győztek a Ki mit tud?-on. Később Koncz Zsuzsával és az Illés együttessel KITT-egylet (Koncz-Illés- Tolcsvay Trió) néven léptek fel. Közreműködött Latinovits Zoltán előadóestjein. Komponált dalokat a Bojtorján együttesnek is. Több zenés alkotás - köztük a legendás Magyar Mise - egyik szerzője. Jelenleg is aktív, koncertezik önállóan és trióban, dolgozik új műveken, a Misztrál együttessel is. Az Új Színházban A kőszívű ember fiai című elő-adásban énekel.