Az időskor óriási lehetőség - véli Brian Cox Emmy-díjas, legendás skót színész

Brian Cox Emmy-díjas, Golden Globe-díjra jelölt legendás skót színész. Legemlékezetesebb filmjei A Bourne-rejtély, az X-Men 2. és a Trója. 1946-ban született. Filmes karrierjét az 1970-es években tévés alkotásokban kezdte. Munkásságát BAFTA- és Emmy-díjjal ismerték el, 2003-ban pedig a Brit Birodalom Érdemrendje parancsnoki fokozatával tüntették ki.

- A néző ebben a filmben akár többször is magára ismerhet, ha akar. Került hasonló helyzetbe a forgatás során?

Brian Cox: Azt nem sejtettem, hogy egy magyar stáb ilyen energikus tud lenni. Nem volt mese, feszes tempót diktáltak
Fotó: Bebes Mátyás

- Igen is meg nem is. Amikor megkaptam a forgatókönyvet, már pár sor elolvasása után eldöntöttem, hogy el akarom játszani Michael Giffordot. Nem mérlegeltem, hogy mi mindennel jár, rögtön éreztem, hogy ezt a szerepet nem hagyhatom ki, mert óriási lehetőséget kínál a színész számára. Azt is felismertem, hogy kivételes alkalmat jelent mesterségem értékeinek bemutatására, a színészet előtti ihletett főhajtásra. Az Alzheimer-kórral csatázó Michael Giffordhoz képest én még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen nincs gyógyíthatatlan bajom. Cukorbeteg vagyok, amivel ma már együtt lehet élni. Az Alzheimer-kórt mégis közelről ismerem, mert egy komikus barátomat ugyancsak hatalmába kerítette ez a betegség, ő azonban túljárt az eszén, mert az azzal járó tüneteket beépítette a munkájába. Azt viszont nem sejtettem, hogy egy magyar stáb ilyen energikus tud lenni. Ez meglepett, nem gondoltam volna, hogy a magyarok így tudnak dolgozni. Szóval nem volt mese, feszes tempót diktáltak a munkában. Olykor egy-egy forgatási nap után annyira kimerültem, hogy hazatérve már nem tudtam más csinálni, csak beesni az ágyba.

- Hogyan került kapcsolatba a film rendezőjével, Edelényi Jánossal?

- Ő kezdett utánam nyomozni, szinte már az Interpolt is rám szabadította. Komolyra fordítva a szót: János a fejébe vette, hogy Michael Gifford szerepét nekem kell eljátszanom. És elérte, amit akart.

- Sőt, a szerep megformálása annyira jól sikerült, hogy alakításáért a Brit Film- és Televíziós Akadémia, a BAFTA skóciai szervezete a legjobb filmszínész díjára jelölte. Elképzelhető, hogy más elismerést is kap ezért a teljesítményért?

- Elképzelhető, de nem ezért vállaltam. Élveztem ezt a sokszínű szerepet, mert megmutathattam, hogy milyen varázslatokra képes a színész. Fiatalon még mindenféle díjról álmodik az ember, ez a hajtóerő. Idősen már a munka értelme a lényeg. S ennek a munkának volt értelme.

- Ön szerint mi a legfontosabb üzenete ennek a filmnek a néző számára?

- Az, hogy az élet szép. Nem szabad keseregni, sajnáltatni magunkat. Az élet a kor előrehaladtával, akár még betegen, sőt nagyon betegen is kínál még újabb és újabb lehetőségeket. Hogy minél jobban bele tudjam élni a szerepembe magam, ellátogattam az idős színészek egyik ott-honába. Tanulságosnak bizonyult ez a találkozás. Kifogyhatatlanok voltak a történetekből, egymás szavába vágva meséltek életük, karrierjük állomásairól. Én csak hallgattam őket, és csodáltam önfeledt lelkesedésüket, örömüket. Fel sem merült bennük a hamleti kérdés: Lenni vagy nem lenni? Egyöntetűen és határozottan ünnepelték az életet, mintha nem is lennének nehézségeik. Az ő élet-igenlésükből is erőt meríthet az ember.

A napokban kezdik el játszani a hazai mozikban a Jutalomjáték című magyar-angol vígjátékot, Edelényi János rendezésében, Brian Cox főszereplésével. Az alkotást eddig csaknem 25 ország vásárolta meg.

A főszereplő, Sir Michael Gifford színészlegenda, kiszámíthatatlan, lehetetlen alak: mindenkivel goromba, folyamatosan káromkodik. Amióta pedig gyógyíthatatlan beteg, még elviselhetetlenebb. Gondozók sorát űzte már el maga mellől, és most újabb áldozata érkezik, az Angliába települt fiatal magyar színésznő, Dorottya. A lány titkon abban reménykedik, hogy Sir Michael a szárnyai alá veszi, ám az idős színész vele is nyers és bárdo- latlan. Amikor kiderül, hogy Dorottyának van humorérzéke, ráadásul nagy Shakespeare-rajongó, kapcsolatuk egy csapásra megváltozik. Kiderül, hogy környezetük minden ellenállása ellenére az egykor ünnepelt színész és a kelet-európai lány bámulatos együttműködésre és kalandokra képes.

Dorottyát a magyar-osztrák származású Coco König játssza, aki nemcsak tehetségével, hanem szépségével is sikert arat: a Vogue magazin a 2016-os cannes-i filmfesztivál egyik legjobban öltözött sztárjává választotta.