Vendégsarok: Az alkotás gyönyörűsége

Kiállításaim alkalmából sokan kérdezik tőlem, hogyan születik meg egy festmény. A válaszom: művésze válogatja. Van, akit a látvány inspirál, mások az érzelmeiket, gondolataikat öntik „képbe”. Az alkotás egy nagyon szubjektív folyamat.

Számomra az ihlető forrás a környező táj , ami otthonosságot, nyugalmat áraszt. Képeimben legtöbbször jelen van az ember is, kép-letesen, a maga alkotta táj által.

Erdélyi éveimben festőművész tanárommal, festőkollégákkal sokat barangoltunk Nagyenyed környékén. A Maros-parton, a közeli Farkas-patakon, a virágzó szilva- és cseresznyefákkal díszített Őr-hegyen, a környező falvakban, a nagyenyedi vár körül kerestünk témát. Sokat festettünk a szabadban, hétvégeken és nyári alkotótelepeken.

Az egymás fölé tornyosuló hegyekhez szokott szememnek a Balaton egy teljesen új témavilágot jelentett. A csillogó fényfoltokkal tarkított víztükör, partszéli nádasok, a pihenő csónakok, vitorlások, a szelíd hegyekkel övezett tó mindig új, ezer és ezer arcát mutatja.
A Bakony hegyoldalai, erdői és a Balaton-felvidék nádfedeles házai, a szőlősök öreg pincéi ugyancsak kifogyhatatlan témavilág. Néha egy rozsdás zár, kilincs vagy lakat egy pinceajtón, egy ajtóra szögelt patkó, egy omladozó kőfal vagy régi kerekes kút ragadja meg a tekintetem.

Kedvenc évszakom, a tavasz kezdetét nekem az jelenti, amikor virágba borulnak a mandulafák. Amikor még nincs lomb a fákon, bokrokon, átlátszanak az egymás mögötti formák, még csak sejtelmes zöld árnyak jelzik, hogy a természet ébredezik. Amikor a még halvány avaron felvillannak az élénk színű első virágok, és hirtelen élénksárgába borulnak az aranyesőbokrok.

Ezeket az élményeket szívom magamba, és tusvázlatok, pár színnel lavírozott tusrajzok, fotók formájában kerülnek a műtermembe. Itt aztán újra átélve az élményt, a lényeget leszűrve születnek meg az új képek.

A pasztellkréta, az akvarell, az akril és a tus alkalmasabb leginkább az ihlető táj, a maradandó érzés, egy hangulat megragadására, színben, formában való felidézésére. Fontos számomra a szerkesztés és a színek kiegyensúlyozottsága, a nyugalom, a derű, a fények és árnyékok kontrasztja.

Az alkotás nem öncélú, viszont egy nagyon szubjektív folyamat. Akkor hiteles egy alkotó, amikor a téma megválasztásától kezdve a megkomponálásáig, technikák és anyagok felhasználásával a látvány és érzelem együttese őszintén jelenik meg a képein.

Kedvenc idézeteimmel tudom a legjobban kifejezni azt, ami nekem a festés folyamatában nagyon fontos:

„A festészet a szín és vonal költeménye.” (Rafael Alberti)

„A képzőművészetben az ember keze, elméje és szíve együtt alkot.” (John Ruskin).

„A művész semmit nem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit nem ér munka nélkül.” (Emile Zola).