Egy életút méltó elismerése: A népművészet mestere kitüntető címet vehette át Nesó Sándor berhidai csont-, szaru- és fafaragó

Sok más alkotóhoz hasonlóan a berhidai férfi is gyermekkorában ismerkedett meg, s kötött életre szóló barátságot a fafaragással.

- Eleven gyerek voltak, a környéken élő barátaimmal egész nyáron jártuk a természetet. Ma is jól emlékszem, a Séd-patak mellé, Rostáspusztára jártunk ki, s közben mindig faragtam valamit. Emellett nagyon szerettem rajzolgatni is, s édesapám látva mindezt, kilenc-tízéves koromban átvitt a településen élő idősebb Nagy István pásztorfaragóhoz, akinél a technikai dolgokkal éppúgy alaposan megismerkedtem, mint a népművészeti ág történetével. Rengeteget tanultam tőle - mondja berhidai otthonában Nesó Sándor, ahol a míves alkotásokkal körülvéve ülünk le beszélgetni.

Nesó Sándor csont-, szaru- és fafaragó a népművészet mestere kitüntetést mutatja berhidai otthonában
Fotó: Szabó Péter Dániel

A munkát később sem hagyta abba, hosszú évtizedek óta rendületlenül dolgozik. A hetvenes évek végén még kutatómunkát is végzett a témában a megyei múzeumban, hogy megismerje az autentikus népi művészetet.

- Rengeteget köszönhetek Törő Lászlónak, az intézmény akkor igazgatóhelyettesének. Szinte szabad kezet és utat adott nekem, órákon át rajzoltam és jegyzeteltem a raktárban, hogy megismerjem a régi idők népi művészetét - jegyzi meg Sándor, aki minden alkalommal megálmodja, hogy mit fog ráfaragni az adott csont- vagy épp szarudarabra.

- Addig neki sem állok, amíg nem látom tisztán, mi lesz belőle. Persze a legfontosabb a jó és szép alapanyag beszerzése. Ezzel indul a folyamat. Általában gyümölcsfákat faragok, legutóbb pedig épp szürkemarha tülköt vásároltam az Alföldön. Ha ez megvan, akkor kitalálom, milyen használati tárgyat készítek. Én ugyanis döntően olyan díszes alkotásokat faragok, amelyek használhatóak a mindennapokban. Só-, lőpor- vagy épp szalvétatartó, ivótülök, díszdoboz. Előbb lerajzolom a formát, kitalálom a mintát, majd a műhelyben faragom ki az alapokat. Ezt követi, főképp a téli időszakban a díszítés - mesél a munkafolyamatról Sándor, aki szerint a faragásból nemhogy meggazdagodni, még megélni sem lehet. Neki azonban nem is ez a célja.

- A saját kreativitásomra, a fantáziámra hagyatkozom, magamban érlelem az ötleteket, nem készítek megrendelésre tucatárut. Büszkén vallom, hogy ez az én utam. Számomra nem a pénz az öröm, hanem a szakmai minősítés, s persze az, ha a kiállításon megállnak az emberek, s elismeréssel szólnak az alkotásaimról. Mindezt persze nem tehetném meg a feleségem, Éva nélkül, aki hű társam és segítőm évtizedek óta - jelenti ki, majd megszorítja szeretett felesége kezét.

Ő is ott volt vele augusztus 23-án a Budavári Palotában, ahol Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől átvette a népművészet mestere kitüntetést. - Nem tagadom, már régóta vágytam erre a címre. Eddig azonban - hiába nyertem országos pályázatokat - valamiért nem gondolták úgy az ítészek, hogy nekem kellene kapnom. Idén a Velemi Stúdió volt felterjesztőm, s Laczkovits Emőke nyugalmazott muzeológus a szakmai ajánlóm. Mellettük ajánlott a címre többek között Márfi Gyula érsek, a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesület, a Berhidai Városvédő Egyesület, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, de Öskü község önkormányzata is, ahol a település központjában néhány éve avatták fel Ösbő vezért ábrázoló faszobromat. Közeledett augusztus 20-a, s titkon már elkönyveltem magamban, hogy idén sem kerültem be a tíz ember közé, aki megkapja a rangos elismerést. Az utolsó pillanatban azonban csörgött a telefon, a minisztériumból hívtak. Nem tagadom, könnybe lábadt a szemem, amikor megtudtam a jó hírt, hiszen több évtized munkájának, egy teljes pályafutásnak az elismerése a népművészet mestere díj. Felterjesztőim, támogatóim és barátaim többsége is meghatódva gratulált, ők igazán tudják, mennyire sokat jelent ez nekem - jegyzi meg a Magyar Kultúra Lovagja címmel is rendelkező berhidai alkotó, aki a hivatalos indoklás szerint példamutató életműve, technikai tudása, a hagyományokhoz való hűsége révén méltó utódja jeles kézműves elődeinek. Több évtizedes munkásságát mindig az anyag, a forma és a funkció tisztelete motiválta olvasható a díjhoz csatolt méltatásban.

Alkotásai több országos pályázaton is díjat nyertek az elmúlt években

Nesó Sándornak Miskolctól Szombathelyig rengeteg városban és faluban volt már kiállítása, sőt, a Sándor-palotában és a Néprajzi Múzeumban is bemutatták már faragványait. Sok helyütt láthatóak faszobrai és domborművei, amelyeket ajándékként készített egy-egy közösségnek. Jenő, Nádasdladány, valamint Jásd és Ősi községek templomaiban hagyta ott a keze nyomát az utóbbi években, míg Ösküről a már említett Ösbő vezér szobor miatt szeretik és tisztelik a művészt. Utóbbi településen a helyi értéktárba is beválasztották alkotását. A közelmúltban nyílt kiállításon Ángyán Tamás ösküi polgármester külön gratulált a népművészet mestere díjhoz. A bejelentést percekig tartó vastaps követte, meséli Sándor, aki minden bizonnyal az első birkózó, aki megkapta a népművészet mestere díjat.

- Tinédzserkoromban kezdtem el birkózni, s büszkén mondhatom, hogy aranyjelvényes szintig jutottam a sportágban. Később jött a katonaság, majd a berhidai építkezés a fivéreimmel, így a versenyszerű sport elmaradt, ám edzőként nem szakadtam el a sportágtól.

A berhidai szakosztályban kisebb szünetekkel egészen a közelmúltig sorra nevelte ki a sportolókat. Köztük a 2010-ben kadet világbajnoki címig jutó, a sportág egyik nagy hazai reménységének számító Németh Zsanettet, akinek ő maga adhatta át az aranyérmet a Szombathelyen rendezett viadalon. Zsanett ugyan már nem Berhidán edz, ám a mai napig kapcsolatban van nevelőedzőjével, aki szeptembertől újra edzéseket tart .

- Az életem fontos része a birkózás, s mivel a környékbeli gyermekek is szívesen sportolnak, ezért szeptembertől Papkeszin indul egy csoport. Az edző a veszprémi Maász Barnabás lesz, én szakmai tanácsaimmal segítem majd a munkát. Bízom benne, hogy sikerül eredményes sportolókat, s jó embereket nevelnünk a fiatalokból. Ez utóbbi ugyanis a legfontosabb.