Horváth Géza diplomás fotóművész, operatőr az aktfotózást elképesztően nehéz műfajnak tartja

Horváth Géza több mint harminc esztendeje foglalkozik fotózással, és immár 21 éve dolgozik operatőrként a Pápa Városi Televíziónál. Aki látta már munka közben, tanúsíthatja: szakmájában rendkívül precíz, ugyanakkor árad belőle egyfajta könnyedség, lazaság, nyugalom. Mindig szűkszavú, feleslegesen sosem beszél, azonban még a hatodik ikszen túl is dolgozik benne a közlésvágy. Vizuális históriás ő, akinek eddig harminc önálló kiállítás, valamint számtalan fotó és operatőri munka díszíti az életművét. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a világban már jó sok nyomot hagyott.

- Fényképezőgép vagy kamera?

- Hát, ez nagyon jó kérdés - mosolyodik el Horváth Géza, aki annak idején elsőként lett fotóművész Pápán. - Számomra a kettő elválaszthatatlan egymástól. Igaz, a fotóval kezdtem, majd ennek köszönhetően lettem operatőr, de mára már a kamera is teljesen hozzám nőt, nem tudnám elképzelni nélküle a mindennapjaimat.

- Ennyivel nem ússza meg a kérdést. Mégis melyik áll közelebb önhöz?

- Mindkettő ugyanolyan közel áll hozzám. Valójában ugyanúgy dolgozom a kamerával, mint a fényképezőgéppel. Úgy kezdem a kamerával való munkát, mintha fotóznék, csak aztán a fotóval ellentétben megmozdulnak a képek. Meg persze ez a mozgásélmény ad egy kis pluszt.

- Emlékszik még az első fotójára?

- Nyárádon nőttem fel, és az utcánkban a szomszédok rendszeresen kiültek a padokra, árokpartokra. Talán hét-nyolcéves lehettem, amikor felfigyeltem rá, hogy az üldögélő és beszélgető embereknek mennyire változik az arckifejezésük. Valamikor bánatosak voltak, míg máskor például csillogott a szemük a mosolytól. Erre mindig rácsodálkoztam. Aztán telt-múlt az idő, és próbálgattam a különféle önkifejezési eszközöket. Rajzoltam, festettem, modelleztem, de idővel ezeket mind kinőttem. Később, a honvédségnél a kezembe került egy katonatársam fotóalbuma, amelyben nagyméretű portrék voltak. Beugrottak a gyerekkori emlékeim, amikor nézegettem az öregeket, portrékat fotóztam képzeletben, és rögtön eldöntöttem, nekem ezt kell csinálnom. Még aznap este írtam az otthoniaknak, hogy milyen fotókönyveket küldjenek nekem. Az első fotómat is a honvédségnél készítettem. Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor az előhívás folyamata során kirajzolódott az első képem a fehér papíron. Innentől megpecsételődött a sorsom.

Horváth Géza E-Mafosz diplomás fotóművész, operatőr a fényképezőgépben és a kamerában találta meg a számára testhezálló önkifejezési formát. A 60 esztendős fotóművész megfogalmazása szerint a balettfotózás szépségét leginkább az adja, hogy mozgásban lévő emberi testet kell fotózni

- Sokan tudják önről, hogy autodidakta módon tanulta a fotózást. Soha nem szerette volna iskolában elsajátítani ennek a mesterségnek a csínját-bínját?

- Sokat jártam könyvtárba, ahol rendszeresen láttam a pápai fotószakkör tagjainak a kiállításait, így én is jelentkeztem a körbe, ahol végül csodálatos éveket töltöttem el. Hárman le is akartuk tenni a fotós szakmunkás vizsgát. Megszereztük a tankönyveket, és megtanultuk a tananyagot. Jelentkeztünk a székesfehérvári vizsgára, de a részvételhez ajánlást kellett kérni, amit nem kaptunk meg. Tehát maradt az autodidakta módszer.

- Ami remekül bevált, hiszen bő harminc év alatt rendkívül gazdag életművet alkotott meg fotókból. Több kedvenc témája is van, amik között igazi érdekességet is találhatunk. Ilyenek például a balettfotók.

Horváth Géza az aktfotózást elképesztően nehéz műfajnak tartja, de mint mondja, a sikeres végeredmény kárpótol a belefektetett energiáért (Fotó: Hokker Edit, Horváth Géza)

- Igen, a balett a legújabb témám. Egyszerűen beleszerettem a balettfotózásba. Az egész szépségét az adja, hogy mozgásban lévő emberi testet kell fotózni. A balett-táncosok művészi szinten mozognak, és rettenetesen nehéz visszaadni a mozgás, az előadás különleges hangulatát. Balettot nagyon nehéz, ám egyúttal csodálatos érzés fotózni. Szinte le sem tudom venni a szememet a keresőről. Amikor pihenésképpen kinézek a képből, sokszor belefeledkezem az előadásba, és amire észbe kapok, már elszalasztottam néhány elsőrangú momentumot.

- Az aktfotózás sem tartozhat a könnyen megvalósítható témák közé. Ez, illetve a nő, a meztelen női test képeken történő megjelenítése ugyancsak kiemelkedik a gazdag életművéből.

- Meggyőződésem, a Föld legszebb teremtménye a nő, és nőt fotózni maga a gyönyörűség. A mezítelen emberi test fotózásához pedig szükséges egy szilárd bizalmi alap. Alapvető, hogy tisztelettel kell a témához nyúlni. Minden esetben arra törekszem, hogy művészi fotó, kiállítási kép szülessen. Tény, az aktfotózás is elképesztően nehéz műfaj, de a sikeres végeredmény kárpótol minden belefektetett energiáért.

- Változatos, gazdag, kerek egész fotós pályafutást tudhat maga mögött. Ilyenkor persze önkéntelenül adódik a kérdés: hogyan tovább?

- Egyelőre eszem ágában sincs letenni se a kamerát, se a fényképezőgépet. Amíg úgy érzem, tudok újat letenni az asztalra, addig továbbra is alkotok. Bár nem tudom, mit tartogat számomra a jövő, de az biztos, hogy a következő kiállításom zömében balettfotókat fog felvonultatni. Úgy érzem, ebben a témában még többféle lehetőség van, de ez elmondható akár más témakörökről is. Olykor megfordulnak nálam tanácsot kérő fiatalok, akiknek érdekes látni a munkáikat, remek ötleteik vannak. Ők már másképpen fotóznak, de nagyon jól. Hiába terjedtek el jelentős mértékben a kiválóan felszerelt, automata digitális fényképezőgépek, továbbra is észre lehet venni, ha valaki csupán kattintgat a masinával, vagy tényleg van érzéke a fotózáshoz. Az egyedi ötlet, a kreativitás, a spiritusz még mindig sokat számít.

Horváth Géza fotói több országos, illetve nemzetközi kiállításon szerepeltek és nyertek díjakat. Harminc önálló tárlatát láthatta a közönség. Más alkotókkal közösen hazánk mellett Németországban és Szlovákiában állították ki a képeit. Saját bevallás szerint az 1993-as év meghatározó volt az életében, ugyanis ekkor csatlakozott a Győri Fotóklubhoz, valamint a Pápa Városi Televízió stábjához. Mint mondta, a fotóklub és a televízió jelentősen hozzájárult a szakmai fejlődéséhez. Legkedveltebb témái közé a portréfotók, a természetfotók és az aktfotók tartoznak. Fotósként és operatőrként is a letisztult, a témára koncentráló képekre törekszem. Igyekszem visszaadni az emberek igazi énjét, illetve a szép varázsát vallja a 60 esztendős Horváth Géza.