Száz év katonaszemmel

- A ma már a Trianon Múzeumnak helyet adó Zichy-kastély volt a parancsnokság székhelye, 1913. március 1-től ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia kincstárának tulajdonába került az épület. Állaga rendkívül leromlott volt, írják a korabeli dokumentumok. Épp ezért soron kívül kiutaltak 3700 koronát a tetőszerkezet megjavítására és az kastély renoválására.

A felújítás nélkül teljesen tönkrement volna például Pállik Béla 1875-ben készült, gyönyörű mennyezeti freskója is. A hadtápszolgálatot is sebtében megszervezték, Stefanovics János péti malomtulajdonos szállította kenyeret a katonáknak. 9100 kataszteri hold földet is vásároltak - mondja pétfürdői otthonában Dobszai József nyugállományú alezredes, aki évtizedek óta foglalkozik helytörténettel, gyűjti és rendszerezi a katonatörténeti dokumentumokat, relikviákat.

A katonaelődök feladatai tulajdonképpen megegyeztek az utódokéval, hiszen működtetni és biztosítani kellett az alárendeltségébe tartozó lő- és gyakorlótereket. Persze, amikor a helyzet úgy hozta, akadtak egyéb feladatok is. 1914 októberében például a kórházvonatok haladtak át Várpalotán, s a községi nőegylet tagjai a sebesült katonákat teával, ételekkel, cigarettával és meleg sállal fogadták és látták el sok száz korona értékben, jegyzi meg Dobszai József, majd mutatja is az erről szóló dokumentumot.

Dobszai József nyugállományú alezredes pétfürdői otthonában gyűjti és rendszerezi a katonatörténeti dokumentumokat, relikviákat

Az első világháború időszaka sok érdekességet rejt a palotai alakulat történetében.  Inotán például tiszti és sorkatonai barakktábort építettek, ami szintén a parancsnokság alárendeltségében működött. - Ideszállítottak mintegy 120 szerb és 80 cári orosz közvitéz foglyot, akik maguknak és a tiszteknek építették a barakkokat. A mai inotai víztározótól északra, sajnos már a maradványai sincsenek meg az egykori tábornak. Még azt is írja a korabeli írásos feljegyzés, hogy a szerbek vidámak voltak, míg a cári Oroszországból érkezett foglyok búskomorságuk miatt maradtak meg a helyiek emlékezetében. A növekvő hadifogoly létszám még azt is lehetővé tette, hogy közeli Csőszpusztán gabonatárolót építettek, amelybe 80-90 vagonnyi búza fért el - idézi fel a közel 100 éves történetet a kutató.

Aztán haladunk tovább, már 1917-nél járunk. Az év – várpalotai szempontból - egyik legemlékezetesebb eseménye októberben esett meg. Báró Richtoffen Manfréd, az első világháború legeredményesebb német vadászpilótája, közismert nevén a „vörös báró” látogatott a településre. A nevet azért kapta, mert háromfedeles Fokker repülőgépe a felettesei tiltása ellenére vörösre volt festve. A légi harcok fáradalmait Királyszálláson pihente ki a parancsnokság vendégeként. Még arról is ír a korabeli anyag, hogy a vadászatok során 12 szarvasbikát lőtt ki ittléte alatt.

Aztán ismét ugrunk az időben, már a második világégés kerül szóba. A palotai helyőrség ekkor is fontos szerepet töltött be a Magyar Honvédség életében. Mindezt jól példázza, hogy 1940 és 1942 között három herceg, kilenc miniszter és az összes hadtestparancsnok megfordult a településen. A világháború után, 1949. március 16-án alakult megalakult a Honvéd Tüzér Kiképző Tábor a mai laktanyában Bölönyi Béla őrnagy parancsnokságával.

Kiváló munkát végeztek a tüzér szakemberképzés és továbbképzés területén. Az ötvenes években egyébként, teszi hozzá a kutató, a jobban kvalifikált katonákból csasztuska-brigádokat is alapítottak Várpalotán, akik kultúrműsorokkal járták a környező falvakat, sőt, az analfabétákat írni és olvasni tanították. 1953-ban pedig létrehozták a lőtérparancsnokságot Pálos János őrnagy vezetésével.  Ez a kiképző tábor alárendeltségében működött, s létrehozása azért fontos, mert ekkor kezdődött meg a lőtér fejlesztése.

Korabeli képeslapon is megörökítették az első világháborúban épült inotai barakktábort (Fotó/reprodukció: Szabó Péter Dániel)

A kiképző tábor 1973-ban szűnt meg, majd 1975. szeptember 1-jén megalakult a Tüzér Kiképző Központ Fógel József alezredes parancsnokságával. A központ szolgálta ki az éleslövészeteket, a különböző koalíciós hadgyakorlatokat, ugyanakkor itt képezték a tüzér tartalékos tiszteket, becenevükön a sárgarigókat, valamint a hivatásos tüzér tiszthelyetteseket és a lövegraj-parancsnokokat is. Dobszai József jól tudja mindezt, hiszen 1976-tól felelős beosztásban szolgált az alakulatnál egészen 1991 februárjáig, azaz saját szemével látta a történteket.

Az alakulat egészen 1991. október 31-ig működött, aztán megszűnt. Azonban a hatalmas lőtér nem maradhatott gazda nélkül, ezért 1992. október 1-jén megalakult a Központi Gyakorló Lőtér Parancsnokság, amelynek munkáját 1993 májusában csapatzászló adományozásával ismerte el a várpalotai önkormányzat. Az alakulat utolsó nagyobb átszervezésére 2004-ben került sor, május 1-jén jött létre az MH Bakony Harckiképző Központ, amelynek parancsnoka a kezdetektől Fürst Tamás ezredes.

A kezelésükben lévő lő- és gyakorlóterek biztosítása mellett a katonák helytálltak a 2010-es vörösiszap-katasztrófánál és a kora nyári dunai árvíznél éppúgy, mint a márciusi extrém hóhelyzetben, ahol két láncatalpas PTSZ-szel szállították haza Tésre és Jásdra a Várpalotán ragadt embereket. Nem véletlenül szólt elismeréssel a centenáriumi ünnepségen munkájukról Hende Csaba honvédelmi miniszter, s jutalmazta az alakulatot zászlószalaggal Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkari főnök. Méltóak a híres elődökhöz.